Úgy érzem magam, mitha egy lennék azon vendégek közül akik egy közös nyaralásra jöttek, és jól éreztem magam. Még maradnék, de már a többi vendég is, akikkel ilyen jól elvoltam lassan indulnak. Mindenki hazamegy, és most már ideje nekem is elindulnom.

Ha így visszagondolok jó kis nyár volt ez. Tipikiusan az a fajta amikor tényleg kikapcsol az ember és gondtalannak érezheti magát. Megismertem jó pár érdekes embert, nekik köszönhetem, hogy sikerült ilyennek éreznem ezt a nyarat. A velük töltött idő emlékeztetett azokra az éveimre amikor nekem is csak annyi dolgom volt, hogy bemenjek az iskolába, hazajöjjek, megírjam a leckét és kész.

Főleg egyikük! Az ő felszabadultsága és életvidámsága teljesen elkápráztatott. Melette mindig arra gondoltam: ó, de jó volna, ha én is így érezhetnék, és talán sikerült is így éreznem a társaságában. Hiányozni fog. Kicsit még irigylem is őt. Rám vár egy újabb év az egyetemből, a vizsgaidőszakok, az albérlet, a hozzá nem értő tanárok, a fejetlenség és még sorolhatám. Az ő mindennapos problémái pedig annyiból fognak állni, hogy most épp ki-kivel kever.

De ami a leginkább fog hiányozni, az a gondtalanság.