Egy kisvárosban lakok, de az év nagy részét egy nagyvárosban töltöm, mert ott tanulok. Nyáron természetesen itthon vagyok a megszokott kisvárosban. Ez a nyár azonban más lett a végére, mint megszokott, észrevettem valamit, inkább valakit, egy lányt. Eddig csak kétszer találkoztunk, és az sem tervezett volt, csak pont ő is oda jött ahova én. Sokat nem beszéltünk egymással, mégis...

Nagyon kellemes érzés fog el, ha mellette lehetek. Olyan mintha egy szép réten lennék, ami tele van szebbnél szebb és persze kevésbé szép virágokkal. Ő pedig egyike a legszebb virágoknak, talán még azt is merem mondani, hogy a ő legszebb. Legszívesebben egész nap a réten ülnék és gyönyörködnék a virágban, de nem tehetem. Nem maradhatok, legalábbis még nem, és az is lehet, hogy soha sem. Magammal nem vihetem, mert ahhoz le kell tépjem, és ha egy virágot letépsz az elhervad, oda lesz a gyönyörűsége. Sokat jelent nekem ez a virág, így hagynom kell, hagynom kell hogy továbbra is gyönyörű lehessen.

Ui.: A rét jelképezte a kisvárost, a virágok pedig egyben az emberek személyiségét, lelkét és életvidámságukat.