1. pont:
Egyetemen nem kell tanárnak lenni ahhoz, hogy taníthass. Bárki bejöhet az utcáról és taníthat bármiféle végzettség nélkül.
A szaktársam tanít, és a legnagyobb poén, hogy olyan órát amit ő maga is felvett, így lényegében saját magának tanít, saját magát fogja leosztályozni.
2. pont:
Egy valamit kell nagyon jól tudnod, egy valmit tanít meg az egyetem, de azt nagyon, és ez a csalás.
Teljesíthetetlen követelmények vannak. Rengeteg olyan óra aminek senki sem látja az értelmét, (hiába kérdezed oktatót miért tanulod ezt, nem tud válaszolni, inkább kikerüli a kérdést), lehetetlen heti 1,5 óra alatt megérteni bonyolult matematikai elméleteket, és lehetetlen olyan szinten megtanulni minden tantárgyat, mint ahogy elvárják, hisz egy tantárgy megtanulásához is rengeteg idő kell, nem ám 10éhez. Vagy csalsz, vagy nem fejezed be előírt időn belül és átkerülsz költségtérítéses rendszerbe.
3. pont:
Az államvizsga.
Na igen, ott nem tudsz puskázni, ott tudni kell... mindig ezt mondják. Tény, hogy nem sokan mentek át államvizsgán, tudomásom szerint a pótvizsgával együtt 3an. De ők is hogyan? Egy volt közülük aki tényleg tudott, a legjobb tanuló volt a szakon. Szivatták rendesen, addig kérdezgették még a végén nem tudott felelni. Persze átángedték, mondjuk ő meg is érdemelte. A második emberke egész egyszerűen elsírta magát mikor ki kellett állni felelni. Megsajnálták, nem mertek tőle kérdezni, így átengedték. A harmadik egy seggnyaló, igaz megbukott, de bejött a seggnyalása pótvizsgán. Felszólaltak érte, hogy ugyan már nem kéne megbuktatni rendes gyerek ez. Szakvezetőtt nem hatotta meg, de csak nem hagyták, addig még dühében kijelentette, akkor csináljanak amit akarnak és lelépett. 3ból 2 papír nem ér semmit. Ez ám a jó arány!
... egyenlőre 
