Gyakran figyelem az embereket és elgondolkodok, hogy mit miért tesznek, vagy hogy én mit miért teszek.

Mostanában a párokon méláztam. Sokszor láttam már olyat, hogy szakítanak és utánna alig telik el 1hét és már új párjuk van. Nem hiszem hogy ilyen gyorsan beleszeretnek valakibe. Inkább az, hogy miután szakítanak, megrémülnek, hogy most egyedül maradnak, eddig kitöltötte a napjukat és gondolataikat a másik, aztán hirtelen maguk maradnak, nem tudják mit kezdjenek magukkal, a fölös idejükkel, üresnek érzik magukat, hisz üres is az életük, mert azt hiszik attól teljes, ha van párjuk. Elég lesz nekik, ha valaki csak jófej, kedves velük, nem számít, hogy szerelmesek-e vagy sem, csak legyen valaki. Főleg nőknél lehet észrevenni ezt. Mikor szakítanak a pasijukkal jön valaki, kedvesen megvígasztalja őket és máris az lesz az új pasijuk. Persze ez a pasi részéről sem fair, hogy belemegy, hisz tudja ezt, mégis kihasználja. És ilyenkor, ha gond van a kapcsolatban, nem is mernek kilépni belőle, mert akkor megint egyedül lesznek, és akkor megint mi lesz? Inkább nyelnek, aztán mikor már nagyon elmérgesedik a dolog úgyis szétmennek, de addigra egy csomó időt elpazaroltak egymásra. Egyáltalán van ilyenkor szerelem? Szerintem nincs.

Most az a véleményem, hogy nem attól lesz teljes egy ember élete ha van párja, attól csak teljesebb lehet. Most nincs párom, és mit csinálok, itthon ülök és nyavajgok? Régebben ezt tettem, de most igyekszek megváltozni és minnél több mindent kipróbálni, hogy ne legyen az életem üres. Olyan dolgokat amik nem kerülnek pénzbe és fejlesztenek. El akarok járni táncolni, havernak van gitárja, megtanulnék játszani rajta, tetszik a japán nyelv és írás, azt is megtanulnám, a 10 ujjas vakírás is hasznos dolognak tűnik, haverokkal kijárnék városba, minnél több embert megismernék. És ha összejön egy barátnő, akkor ezekről le lehet mondani, ha netán vége a kapcsolatnak újból lehet folytatni őket, nem kell rögtön másik kapcsolatba belemenni, csak azért, hogy ne legyek egyedül. Nem akarom, hogy arról szóljon az életem, hogy most épp van barátnőm, most meg épp nincs és akkor kell.

Szívesen megkérdezném azokat, akik ilyen könnyen belementek egy kapcsolatba, hogy aki melletük van, az álmaik pasija/nője, egyáltalán szerelmesek bele?