2019. augusztus 24., szombat

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Csak 3 gondolat

    Viszonzatlan szerelem... apró gondolatok...

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 9 éve 147

  • Feladtam

    Ha úgy érezzük valamit nem éri meg végigcsinálni, holott a jutalom kecsegtető, nagy bátorság kell kimondani, feladom, de néha azzal, ha feladjuk jobban járunk, mintha folytatnánk …

    Tiszta lappal akartam kezdeni az évet, mert rossz érzés epekedni valaki után, aki nem viszonozza, amit érzek. Feladtam, nem küzdök azért, hogy belém szeressen egész egyszerűen nem éri meg. Túl nagy az ára. Egyszer lelkileg, az állandó reménykedés, aztán a semmi, másszor pedig agyilag, hogy mindig ő jár a fejemben, minden gondolatom körülötte forog, nem tudok tanulni, egész nap csak vele beszélgetnék és mellette lennék. De az én hibám, hogy így érzek, nagyon benéztem a dolgokat, de nem baj, jobb is talán hogy úgy döntöttem nem beszélek és találkozok vele többet, csak ha nagyon muszáj, különben elfelejteném, amit leírtam és átgondoltam, mert megint csak a vágy lenne utána…

    Annyira szerettem volna, hogy legyen köztünk valami, el akartam érni, hogy belém szeressen, egyszer csak háttérbe került minden, csak ő volt. Minél többet beszélgetni vele, minél többet találkozni, és azt hittem jó úton haladok, kezd érezni valamit irányomban, és megcsinálom a legnehezebb dolgot, átbillentem a barátságot szerelemmé. Mikor felhoztam a témát a válasza „nem tudom, mit érzek” volt. Igaz szinte egész nap a társaságomban volt, és jól éreztük magunkat.

    Folytatás...

    b3 h4ppy 9 éve 24

  • Boldog gondtalanság

    A tudása töredéke az enyémnek, de az én boldogságom töredéke az övének.

    Okosabb vagyok, több lehetőségem van, jobban átlátom a világ dolgait, a személyiségem is fejlettebb kevésbé gyerekes, mégis úgy érzem ezek mit sem érnek. Inkább lennék mellette mindig, hogy átéljem azt az egy dolgod, ami annyira megfogott benne, ami lepipál mindent, és ez a boldog gondtalansága.

    Most már tudom miért nem tudtam eldönteni mit érzek iránta. Igazából nem őt akartam pusztán azt, amit megszemélyisített számomra, mindig is azt akartam, boldognak és gondtalannak lenni.

    b3 h4ppy 9 éve 0

  • Vége

    Hát, igen ennyi volt. Nem jött össze a dolog. Talán csak bemeséltem magamnak hogy összejöhetünk, hisz még a legelején éreztem, köztünk igazából semmi nem lesz. Mikor megismertem más volt a személyiségem, épp akkor határoztam el, hogy megváltoztatom, és ő volt az, aki szinte minden elhatározásomhoz megadta a kezdőlökést. Egyáltalán nem volt férfi nő kapcsolat, inkább olyan volt, mint ha ő lenne az anyuka, aki tanítja a kisfiát, és valóban mellette nem éreztem magam férfinak, inkább kisgyereknek. Aztán ahogy változtam, egyre kezdtem érezni, hogy lehagyom őt. És ekkor képzelhettem be, mi lenne, ha lenne köztünk valami, persze neki nem tetszett az ötlet, visszakoztam nehogy elveszítsem. De titkon megmaradt bennem a remény. Írónikus, hogy pont a boltban voltam, mikor valaki megemlítette a remény szót, mire egy öregember, azt válaszolta olykor a remény is kevés. És pont az nap este, nem sokkal ez után, meghalt a remény.

    Volt valaki, aki tetszett neki, és ez a valaki most megcsókolta. Hiába érzem úgy, hogy nem sok értelme lett volna kettőnknek, mert egyrészt nem bírtam magam adni mellette, mindig bennem volt az a kisgyerekes érzés, másrészt kezdtem őt gyerekesnek tartani néha, és úgy gondolni, hogy a kapcsolatban olykor én lettem volna a felnőtt még ő a gyerek, vagy egyáltalán nem lett volna komoly kapcsolat csak amolyan szórakozásból lettünk volna együtt.

    Folytatás...

    b3 h4ppy 9 éve 4

  • Sóhaj...

    Jövő. Régebben jóval előrébb tudtam mit fogok csinálni. Befejezni a középsulit, elmenni egyetemre, elvégezni, és egy jól kereső állást szerezni. Hhhh... Szép kis mese volt...

    Jelenleg nem látom a jövőm. Hogy elvégzem-e az egyetemet vagy sem? Nem tudom. Alig van vissza pár tantárgy, de azokkal már úgy érzem, nem fogok boldogulni. Nem értem őket, nem is érdekelnek, le sem kötnek, bemagolni lehetetlen, mert kemény matematika, vizsgán puskázni nehéz, és teljesen felesleges, mert elveszik a lapot, belekérdeznek abba, amit írtam, kérik hogy még egyszer előttük vezessem le a képleteket, és ha nem tudom, mert nem értem, megbuktatnak. És ha el is végzem, mire megyek vele? Nem érzem úgy, hogy tanítottak volna annyit, hogy képes lennék bárhol is dolgozni. Persze képezhettem volna magamat, de hogy? Az egyetem mellett nem nagyon volt időm és energiám rá. Többre mentem volna, ha itthon maradok és képzem magam, azt csinálom ami érdekel, örömmel tölt el. Megmaradt volna a pénz, sokkal előrébb tartanék, és főként boldogabb lennék.

    Folytatás...

    b3 h4ppy 9 éve 2

  • Egy szó

    Ha így visszanézek, sokat fejlődtem a személyiségem terén, de ha az elérendő célra gondolok, akkor azt látom, hogy nagyon kicsit haladtam és még hosszú út áll előttem. Olyan nehéz ez az út, már párszor elgondolkodtam, hogy feladom, és inkább visszasüllyedek a semmibe, a magányba, a felejthető kategóriába. Az, aki megadta a kezdőlökést, hogy ténylegesen elinduljak a változás útján, most arra ébresztett rá, hogy nincs is hova süllyednem, mert a felejthető kategóriában vagyok. Nem jó érzés ott lenni. Mikor megismertem alig vártam, hogy újból találkozzak vele, örültem, ha a társaságában lehettem, most viszont az jut eszembe róla, hogy igazából én nem is kellek, ha többet nem találkoznék vele, akkor sem hiszem, hogy hiányoznék neki. Szomorú vagyok, olyan jó volt hétvégenként úgy hazajönni, hogy újból láthatom, kicsit reménykedni benne, hogy talán még ki is alakulhat valami, és most látom szertefoszlani az egészet, szinte már nincs is kedvem találkozni vele. És furcsamód megkönnyebbülést érzek.

    Csakhogy…

    Ez nem a jó fajta megkönnyebbülés, ez a feladásé. Nem akarom feladni, változni akarok, el akarom érni, hogy ne legyek felejthető. És akkor fogom tudni, hogy ez sikerült, ha kimondja azt az egy szót: hiányzol.

    b3 h4ppy 9 éve 1

  • Küzdelem

    Miért nem megy? Egyszerűen nem olyan vagyok, mint szeretnék lenni. Mintha két énem lenne, az egyik az igazi, amilyenek érzem magam, ha magamba nézek, de van egy másik, ami rátelepszik erre az énre, nem hagyja érvényesülni, egyszerűen elnyomja az igazit, holott ez az én sokkal gyengébbnek tűnik, közel sincs annyira magabiztos, mint amilyen az igazi. És sajnos mindenki ezt a gyenge ént látja, mindenki olyannak ismer, és ezért úgy is kezel. Küzdelem ez, hogy elszakítsam a láncokat, amikkel lekötött ez a gyáva én, mert fél, fél a változástól, az ismeretlentől, attól hogy mi lesz, ha kiszabadulok.

    HALLOD EZT A HANGOT GYÁVA ÉN, tudod minek a hangja ez? Azoké a nyamvadt láncoké, ahogy egyre inkább feszülnek…

    b3 h4ppy 9 éve 0

  • Nem akarok több pangó bulit

    Észrevettem, hogy nem tudom igazán jól érezni magam, bent ülős vagy táncos szórakozó helyeken. Ha kint flangálok a városban haverokkal, sokkal jobban elvagyok. Mindig lát valamit az ember, történik valami, amiről el lehet ökörködni. De ha beülünk ismerősökkel valahova, akkor az is csak addig jó, még megbeszéljük kivel mi történt az idő alatt még nem láttuk egymást, aztán vége, nincs igazán téma, csak bután ülünk és nézelődünk össze-vissza meg egymásra. Ilyenkor szinte szánalmasnak érzem magam, nem oda valónak. Persze sokan áthídalják ezt a problémát azzal, hogy isznak még igencsak jó kedvük lesz. Én viszont nem az alkoholtól akarom jól érezni magam, anélkül is tudni akarok szórakozni, így mindig vidám lehetek, nem kell hozzá pia. Nem beszélve arról, hogy ha be is ülünk valahova, általában a háttérben dübörög a zene, így aki mellettem ül érti mit beszélek, de más nem, ezért rendszerint széttagolódik a banda kettes csoportokra. Nem beszélve a táncos helyekről (disco vagy bál), ott üvölt a zene, úgy hogy a másik fülébe kell kiabálni, ha mondani akarok valamit. Na jó, igaz, ott táncolni kell nem beszélgetni.

    Folytatás...

    b3 h4ppy 9 éve 1

  • Szeretem?

    Ha észrevenné, hogy nem olyan közömbös számomra és megkérdezné: szeretsz? Mit válaszolnék?

    Minden nap őrá gondolok, legszívesebben mellette lennék, szeretném hallani a hangját, megérinteni őt, megcsókolni, átölelni. Akkor most szeretem? Ha nagy autómániás lennék, és megtetszene egy autó, ugyanezt elmondhatnám róla, persze csók helyett vezetni szeretném, mert azzal azt lehet. Talán nincs is különbség aközött, hogy valakit vagy valmit szeretünk, ugyanazt érezzük?

    Badarság, van különbség, van még egy dolog amit akarok, amit csak ő kaphat meg, egy tárgy soha.

    Azt akarom, hogy boldog legyen!

    b3 h4ppy 9 éve 4

  • Magamnak

    Ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsanak, és ne feledd, hogy aki kockáztat az pórul járhat, de aki nem kockáztat az eleve veszített!

    b3 h4ppy 9 éve 1

  • Van összefüggés?

    Összefügg a közvetlenség a társfüggőséggel és az érzelmi önzőséggel, azaz csak közvetlen emberből válhat társfüggő, mégha nem is tudatosan?

    A közvetlen ember könnyen ismerkedik, felhívja magára a figyelmet pozitív viselkedésével, ezért sokan kedvelik, sokan keresik a társaságát, és középpontba kerül, vele foglalkoznak. Jó érzésel tölti el, hogy lényegében nem tett semmit, mégis mindenki rá figyel, kedvelik, sőt egyesek odavannak érte. És talán itt a határ, hogy ennyi elég neki vagy sem. Ha nem elég, akkor átlépi a határt, azt akarja, hogy ez az állapot mindig fenn álljon, mindig legyen valaki aki foglalkozik vele, aki rajong érte egész nap, úgy hogy neki semmit nem kell tennie, csak élvezni a figyelmet. És erre a legalkalmasabb egy társ, mert egy társ mindig mellette van, kényeszteti és csak rá figyel. Ha pedig csökken a társ rajongása, mert nem kap viszonzást, akkor sincs semmi gond, hamar talál mást aki odavan érte, hisz könnyen ismerkedik, és az új jelöltet ismét magához kötheti azzal, hogy mostantól ő a társa, ő a kedvese, így lényegében érzelmileg önzővé és társfüggővé válik.

    b3 h4ppy 9 éve 0

  • Az egyetem a legnagyobb röhej

    1. pont:

    Egyetemen nem kell tanárnak lenni ahhoz, hogy taníthass. Bárki bejöhet az utcáról és taníthat bármiféle végzettség nélkül.

    A szaktársam tanít, és a legnagyobb poén, hogy olyan órát amit ő maga is felvett, így lényegében saját magának tanít, saját magát fogja leosztályozni.

    2. pont:

    Egy valamit kell nagyon jól tudnod, egy valmit tanít meg az egyetem, de azt nagyon, és ez a csalás.

    Teljesíthetetlen követelmények vannak. Rengeteg olyan óra aminek senki sem látja az értelmét, (hiába kérdezed oktatót miért tanulod ezt, nem tud válaszolni, inkább kikerüli a kérdést), lehetetlen heti 1,5 óra alatt megérteni bonyolult matematikai elméleteket, és lehetetlen olyan szinten megtanulni minden tantárgyat, mint ahogy elvárják, hisz egy tantárgy megtanulásához is rengeteg idő kell, nem ám 10éhez. Vagy csalsz, vagy nem fejezed be előírt időn belül és átkerülsz költségtérítéses rendszerbe.

    3. pont:

    Az államvizsga.

    Folytatás...

    b3 h4ppy 9 éve 79

  • Üres vagy?

    Gyakran figyelem az embereket és elgondolkodok, hogy mit miért tesznek, vagy hogy én mit miért teszek.

    Mostanában a párokon méláztam. Sokszor láttam már olyat, hogy szakítanak és utánna alig telik el 1hét és már új párjuk van. Nem hiszem hogy ilyen gyorsan beleszeretnek valakibe. Inkább az, hogy miután szakítanak, megrémülnek, hogy most egyedül maradnak, eddig kitöltötte a napjukat és gondolataikat a másik, aztán hirtelen maguk maradnak, nem tudják mit kezdjenek magukkal, a fölös idejükkel, üresnek érzik magukat, hisz üres is az életük, mert azt hiszik attól teljes, ha van párjuk. Elég lesz nekik, ha valaki csak jófej, kedves velük, nem számít, hogy szerelmesek-e vagy sem, csak legyen valaki. Főleg nőknél lehet észrevenni ezt. Mikor szakítanak a pasijukkal jön valaki, kedvesen megvígasztalja őket és máris az lesz az új pasijuk. Persze ez a pasi részéről sem fair, hogy belemegy, hisz tudja ezt, mégis kihasználja. És ilyenkor, ha gond van a kapcsolatban, nem is mernek kilépni belőle, mert akkor megint egyedül lesznek, és akkor megint mi lesz? Inkább nyelnek, aztán mikor már nagyon elmérgesedik a dolog úgyis szétmennek, de addigra egy csomó időt elpazaroltak egymásra. Egyáltalán van ilyenkor szerelem? Szerintem nincs.

    Folytatás...

    b3 h4ppy 9 éve 4

  • Nem bírom kiverni a fejemből

    Miért nem bírom őt kiverni a fejemből? Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Néha arra gondolok, hogy talán belé estem. De ha beszélek vele neten, vagy találkozunk, akkor egyértelműen meg tudom mondani, hogy nem estem belé, nem szikrázik a levegő, nem vágyakozok a csókja után, nem vagyok szerelmes belé. Sőt, még csak azt sem mondhatom, hogy olyan jókat elbeszélgetünk vagy annyira elszórakoztatnám. Tény, hogy örülök, ha ő is ott van ahol én. Legszívesebben mellette lennék mindig, de csak mint csendes figyelő, egy madárka aki körülötte repked. Csak nézném ahogy vidáman éli az életet, és akkor kicsit átélhetném én is azt a boldogságot. Emlékeztet valamire, amit annyira szeretnék átélni minden nap. Olyan könnyűnek és kényelmesnek, kevésbé problémásnak, már-már gondtalannak tűnik az élete. Irigylem őt emiatt. Talán ez is az oka, hogy nem bírom kiverni a fejemből . Minden nap eszembe jut, milyen jó volna egy olyan élet, ami csupa móka és kacagás.

    b3 h4ppy 9 éve 2

  • Mi lehet álmaim munkája?

    Már 3 éve járok egyetemre és most jöttem rá, hogy egyáltalán nem érdekel amit tanulok. Voltak jó órák, ez tény. Azokat szerettem is , kedvem is volt hozzájuk, szívesen mentem be órára, érdekesek is voltak. De már rájöttem, hogy akármennyire is voltak érdekesek, nem tudom elképzelni, hogy azt csináljam nap mint nap. Nem beszélve a többi óráról, amik egyszerűen nem is érdekelnek. Akkor meg minek csinálom? Jó persze, lehet egy-két óra ami nem érdekel, azokon túl lehet esni, de hogy kb. a tantárgyak fele ne érdekeljen, azon már nehéz csak úgy túl esni.

    Egyáltalán mi érdekel engem? Sokáig nem is gondolkodtam el ezen úgy igazán, mindig csak rávágtam hogy nem tudom. Régebben úgy gondoltam a kötetlen munkaidő csudijó dolog. Akkor dolgozok amikor akarok. Ja, úgy is az lenne, hogy reggeltől melóznék, úgy ahogy mások dolgoznak, hisz mit csináljak egyedül, mikor mindenki más a munkahelyén van?

    Nem akarok olyan lenni, mint (sajnos) az emberek zöme, nem akarok mosolytalan lenni. Szimplán csak boldog akarok lenni, örülni annak amit csinálok.

    Folytatás...

    b3 h4ppy 9 éve 19

  • Töprengés

    Ha az ember külső szemlélő, néha jobban átlátja a dolgokat, de közel sem olyan részletesen, mint aki belülről szemléli.

    Még ha nem is vagyok értintett, de ismerem az illetőt és látom, hogy szerintem nem jó döntést hozott, vajon szóljak neki, hogy kétségeim vannak? Mi közöm van nekem az ő életéhez? Pusztán azért mert én rossznak látom, még neki is az? Esetleg csak nem meri bevallani? De mindig nem leszek ott, hogy szóljak, egyszer meg kell tanulnia a leckét, akkor jobb ha most megtanulja? Lehet csak nagyobb kárt okoznék azzal, ha szólok? Lehet...

    Kis töprengés után, döntöttem. Ha közeli ismerős lenne (barát vagy nagyon jó haver), elmondanám a véleményem és meghallgatnám az övét, de akkor sem szólnék bele a döntésébe. Azonban mivel nem vagyunk ennyire közel egymáshoz, nem szólok. Az ő élete. Maximum a megbecsülése és az imázsa sérül. Lehet könnyedén lekezeli majd a szitúációt, de az is lehet, hogy fájdalmas lecke lesz neki, de legalább akkor fejlődik.

    Mindenkinek felelősséget kell vállalnia a döntéseiért.

    b3 h4ppy 9 éve 3

  • Mélypont

    Tegnap este nem bírtam aludni, csak forgolódtam az ágyban, és gondolatok cikáztak a fejemben, nyári élményekkel és emberekkel kapcsolatban, mígnem elértem a mélypontot.

    Eszembe jutott egyik lány ismerősöm és az msn kiírása: "Hiányzol", egy csók meg egy szívecske szimbólum utána. Nem nekem szólt, de mellbevágott a felismerés, hogy mennyire magányosnak érzem magam. Vannak haverjaim, nem erről van szó, más miatt vagyok magányos. Azért mert nincs olyan, aki nekem írna ilyet, nincs senki akinek így hiányoznék, senki aki a legapróbb jelből is észreveszi, ha szomorú vagyok, átölel és magához szorít. Nincs társam. Ez nagyon elszomorított, talán még nem is éreztem magam ilyen szomorúnak és ennyire egyedül.

    Régen úgy gonoltam nem kell komoly barátnő, jobbak a futó kapcsolatok, mert egy igazi komoly kapcsolattal csak a problémák nőnek. Hát, még fiatal voltam...

    Most úgy vélekedek, jobb valaki akivel minden nap örömmel találkozhatok, akire mindig számíthatok és nehéz pillanataimban támaszkodhatok rá, elmondhatom neki bánatom és ő átölel, megvígasztal, mindig ott van és én is mindig ott lehetek neki, és egyáltalán nem probléma, ha bármikor számíthat rám.

    Már csak egy dolog szomorít el, nem tudom hogy hol találom őt...

    b3 h4ppy 9 éve 0

  • Vége a nyárnak

    Úgy érzem magam, mitha egy lennék azon vendégek közül akik egy közös nyaralásra jöttek, és jól éreztem magam. Még maradnék, de már a többi vendég is, akikkel ilyen jól elvoltam lassan indulnak. Mindenki hazamegy, és most már ideje nekem is elindulnom.

    Ha így visszagondolok jó kis nyár volt ez. Tipikiusan az a fajta amikor tényleg kikapcsol az ember és gondtalannak érezheti magát. Megismertem jó pár érdekes embert, nekik köszönhetem, hogy sikerült ilyennek éreznem ezt a nyarat. A velük töltött idő emlékeztetett azokra az éveimre amikor nekem is csak annyi dolgom volt, hogy bemenjek az iskolába, hazajöjjek, megírjam a leckét és kész.

    Főleg egyikük! Az ő felszabadultsága és életvidámsága teljesen elkápráztatott. Melette mindig arra gondoltam: ó, de jó volna, ha én is így érezhetnék, és talán sikerült is így éreznem a társaságában. Hiányozni fog. Kicsit még irigylem is őt. Rám vár egy újabb év az egyetemből, a vizsgaidőszakok, az albérlet, a hozzá nem értő tanárok, a fejetlenség és még sorolhatám. Az ő mindennapos problémái pedig annyiból fognak állni, hogy most épp ki-kivel kever.

    De ami a leginkább fog hiányozni, az a gondtalanság.

    b3 h4ppy 9 éve 0

  • Rajongás

    Mennyire jó, ha rajongunk valakiért?

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 9 éve 24

  • Virág

    Egy kisvárosban lakok, de az év nagy részét egy nagyvárosban töltöm, mert ott tanulok. Nyáron természetesen itthon vagyok a megszokott kisvárosban. Ez a nyár azonban más lett a végére, mint megszokott, észrevettem valamit, inkább valakit, egy lányt. Eddig csak kétszer találkoztunk, és az sem tervezett volt, csak pont ő is oda jött ahova én. Sokat nem beszéltünk egymással, mégis...

    Nagyon kellemes érzés fog el, ha mellette lehetek. Olyan mintha egy szép réten lennék, ami tele van szebbnél szebb és persze kevésbé szép virágokkal. Ő pedig egyike a legszebb virágoknak, talán még azt is merem mondani, hogy a ő legszebb. Legszívesebben egész nap a réten ülnék és gyönyörködnék a virágban, de nem tehetem. Nem maradhatok, legalábbis még nem, és az is lehet, hogy soha sem. Magammal nem vihetem, mert ahhoz le kell tépjem, és ha egy virágot letépsz az elhervad, oda lesz a gyönyörűsége. Sokat jelent nekem ez a virág, így hagynom kell, hagynom kell hogy továbbra is gyönyörű lehessen.

    Ui.: A rét jelképezte a kisvárost, a virágok pedig egyben az emberek személyiségét, lelkét és életvidámságukat.

    b3 h4ppy 10 éve 1

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.