Nos, akkor én duplasajtos-tejfölös-szalonnás-lilahagymás pizza vagyok (kenyérlángos). Esetleg bográcsgulyás vagy netalán rántotthusi.

Örömmel láttam, hogy felkerült egy poszt, kaja-fronton Geri Bátyó jóvoltából. Agglegényeknek.
Nem akartam oda-kozmálni, így inkább itt sütögetem a saját pecsenyémet.

Gyomrom csücske a főzőcske, imádok főzni, jókat kajálni, még ha szerencsére ez az alakomon annyira nem is látszik, eleddig. Bár, szokás mondani, hogy sovány szakácsban ne bízz!
Ne is! Bízzál csak saját magadban és a szerzett tapasztalatokban.

Nagyon rég sündörgök a konyhában, öt-hat éves korom környékén már be voltam fogva krumplit, zöldséget puceválni. Aztán idővel odacsavarogtam a sütő mellé is. Eleinte csak annyi volt a tisztem, hogy megkavargathattam a forrásban lévő vizet, amikor belekerült a só. Majd később azért egyre több funkciót is betölthettem. És elleshettem a főzőtudomány csínját-bínját Édsanyától.

Bevált szokásom volt vala, hogy alvadáshoz klattyintok valami nem túl izgalmas - mert ellenben akkor érdekelne és nézném, nem pedig szunnyadok - dokumentumfilmet.
Általában David Attenborough (Végvári Tamás/Szersén Gyula) vagy hasonszőrű, megnyugtató nyekergős baritonnal bíró emberke altatott el.
Ám, az utóbbi időben, ez sajna egyre kevésbé megyen'.
Vagy olyan vidibe futok bele, amit már felmondok fejből, mert a követő algoritmus tudja, hogy nekem az kell, hiszen már megnéztem, tehát szeretem... vagy pedig mesterségesen kreált foshalmazba.
Amilyen szinten tele van sz@rva a Utube, meg amúgy álle zusammen az egész net, AI-generált, silány minőségű vackokkal, az valami hihetetlenül szomorú. Pontosabban, egyre jobb minőségű vackokkal. Ami pláne kellemetlen.
Esetenként a tartalom még érdeklne is, de amilyen borzalmas a "szinkron", az kiveri nemcsak a biztosítékot, de az álmot is a szememből.
Én meg annak verném ki a fütykösét, két nagy verestéglával, aki ezt az egészet kiókumlálta, hogy ez jó lesz a népnek negyedéves profitnak.

Valamiért az usákoknak fixa-ideájuk, hogy majd' minden sorozatba bebiggyesztenek, egy teljességgel oda nem illő, létidegen mjúzikel epizódot...
97,78%-ban ki nem állhatom és jobbára skippelem/áttekerem, de ez.
EZ!
Persze, ehhez szükséges a Marvel-univerzum, a szériában szereplő karakterek és Ms Peggy faarcának ismerete, hogy üssön.
De, az egész sori, poénokat tekintve annyira angol - mint Jarvis -, hogy muszáj szeretni.
Oké, nem egy Waczak szálló vagy Csengetett Mylord - nem is azonos műfaj, de na.

Amid van:
- egy csöppke vagyonkád, ami kimerül egy ingatlanban és némi ingóságban

Amid nincs:
- akire - jószívvel' - hagynád

A dilemma:
- nullszaldóznál leginkább, mert tovább úgyse viheted a világi javaid

Opciók:
- ?

Post scriptum:
Karitatív dolgok szépek, de sem 70-73 darab szűzre, senempedig' égifényre nem számítok, ergo világi dolgok érdekelnek.

Minap dobott hugi egy linket:
- AI-zsöneráltam zenét.
Törpilla, a két csemet, szivárványos zsiguli meg borotvált Freddy & Mercury.
Gondoltam én.
De, nem. Hanem, egy ilyen kisgrofóba oltott alma együttes, némi halászjutka fűszerrel. Enyhe reggae stílusban a hiphopboyz előadásában.
Lélekben majnem' annyira fájt, mint amikor fűkaszával belecsapsz a Morzsi végtermékbe. (gyengébbek és túlurbanizálódottak kedvéért: lendületből sz*rba csapsz és az orcádon landol).

Nadehamár..., próbáljuk ki.
Random szavak bepöttyintve, 'generáld-genyó'!

Elsőre jó nagy, khmmm lett. Valami korai backstreetboys lirycs meg kései pataki mondanivalóval, csipetnyi walt disney életérzéssel.
Röhögtem egyet. Aztán töröltem is a cs*ba.

Levél. Csabcsinak

Édsanyámra emlékeztetsz.
Anno gyerekként, természetesnek vettem minden cselekedetét. Hogy fedél volt a fejünk fölött, étel az asztalon, ruha rajtunk és többnyire mosoly az arcunkon.
Csak az utóbbi években realizálódott bennem, hogy milyen piszkosul nehéz lehetett azt a létet előteremteni, fenntartani..
Ráadásul, kiszabott egyedül. Messze a családjától, igazi barátok híján, ottmaradva két pici gyerekkel.
Kis hülye fejjel gyűlöltem volna, ha apám helyére valaki más jött volna. Ám, idővel rájöttem, hogy Neki ez milyen nehéz és magányos élet lehetett. Egyetlen férfit szeretett egész életében és megrekedt az emlékében. Bármilyen ember is volt, mint az évekkel később kiderült számunkra...

Igazából megértem, illetve valamilyen szinten átérzem a helyzetét - halványan tán a Tiedet is. Lévén én is megkeseredtem, beleszoktam a magányba és mára annyira megszoktam, hogy túlzás nélkül merem állítani, létidegen lenne bárkihez is tartozni, hovatovább alkalmazkodni.
Szerencsére én csak magammal cseszek ki így, nincs másra felelősségem.
És csekély ár az, hogy néhanapján álomba avagy csatakrészegre sírom magam...

Igen.

Kell.

Lévén, hogy az utolsóban járunk...

Nem kampányolok, nem is vitaindítónak szánom.
Pusztán csak csípem a raptorokat, igazán intelligens állatfaj.
Mindazonáltal, amíg még van lehetőségünk, szerintem se válasszuk a kihalást.

Löszopois... ennyi.

Te is mindig várod, hogy odaérjen a helikopterhez....?

Fejlődünk na, kéremszépen.
Pörög a világ, pörgünk mi is, nincs itt idő már mindenféle piszlicsáré dolgokra.

Miért is írom ezt? Mert péntek van, tavasz van - ja, az nincs -, és ilyenkor érzékenyebb az a hóvirág lelkületű begyöpösödésem.
Kérdeztem. Ritkán szoktam már itt manapság, mert... mert nem.
( Tudom, kerső, összefoglaló estébé)
Semmi extra amúgy, "csak régen mindenjobbvót".

Pakolásztam a régi cuccok közt és a kezembe akadt két fényezőmasinéria.
Egy Zenit, meg egy Voigtländer.
Szép-szép, de porfogónak itthon nekem felesleges, gondoltam rákérdek, hogy ugyan ér-e valamit.
Bepötyögtem a mondanivalóm s a kérdésem a fotós-árazós topikba, de minthogy elég ritkán látogatottnak tűnt és jobbára mai cuccokkal foglalkoznak, gondoltam - hovatovább merészeltem! bekopipésztelni az Azonnali fotós kérdések-be.
Úgy voltam vele, hogy legfeljebb elküldenek melegebb, vagy legalábbis olyan helyre, ahol érdemben kaphatok választ.
Nos, nem. Nem küldtek. Se egy szó, se egy üzenet, de még egy se.
Shift+Del. Oszt' jáúnapot.

... te soviniszta, bunkó fallosz.

Na, mit?
Hát anyám, amit kiraktál a nagyérdeműnek, vizslatásra...
Kicuccolod a 'lényeged' kirakatba és nagy kerek szemekkel, esetenként mérges csőrrel kéred számon, hogy egyes egyedek - jobb esetben csak - szemmel veretik.
Mit vártál?
Ja, tudom... bömbi sluszkulcsot, meg nem bambit.
Na, de ez van.
Jómagam, is már a ~35.-ik vakrandiban kell csalódjak. Szerintem, eldobom a 2019-es Lamborghini-met, és veszek egy '96os bömöst...

Na, de viccet - sose - félre téve.
Nem tegnap kezdtem az ipart, mármint az ellenkező neműek idomainak szemem általi legeltetését.
Szerintem már a születésem pillanantában lecsöcsörésztem az kedves nővérkét, aki először rárántott a 'kispistire', holott mégha csak orvosi szempontból is.