A harmincért vásárolt hűséges Opelem 1 év kíméletlen pusztítás után új gazdihoz került. Nem mintha műszakilag bármi hibája is lett volna, de a farán levő sérülés miatt még én sem nagyon tudtam volna megoldani a műszakiját, és költeni sem akartam rá. 3 óra alatt el is adtam egy családnak. Bukás volt-e rajta? Nem, még bőven hasznot is hozott.

Gondoltam, legyen némileg több komforttal ellátott utódja, haveromnál meg volt egy Comfort G Astra, minden jóval ellátva, 22 évnyi szervíz számlával. Eleve gyűlölöm a G astrat, mert amennyire jó volt az F-es, véleményem szerint mindent el is rontottak a G-nél, így tökéletes választás arra, hogy semmi kötelék ne alakuljon ki. A problémák akkor kezdődtek, amikor hiába volt felújítva a pusztítóan erős 1.6 EcoTec motorja, elkezdte temetni az olajat ~ 1000km-en. Miután szívből gyűlöltem, ezért 5 hónap után próbáltam tőle szabadulni, hálisten barátom visszavásárolta.

No, de akkor most mégis mi az istent vegyek? Valami olyasmit szerettem volna, ami még megközelítőleg sem volt korábban. Nagy kritériumok nem voltak, klíma, műszaki, némileg egyben levő bódé, szívó benzin.

Egész tartalmas volt ez az elmúlt 7 hónap. Szerencsére nem negatív élmények tarkították ezt az időszakot, bár volt 1-2 kellemetlenség is, de semmi durva.

Az üzemanyag rendszert érintő démon után elszabadulhatott az agyam, és jöhettek az átalakítások.
Már nem is emlékszem időrendi sorrendben a dolgokra teljesen. Elkezdődött a kipufogó rendszer elemeinek cseréje. Először mentek fel a hengerenkénti leömlők, és március elején egy pár Roush 427 R Axle-back végdob is megérkezett. Májusban végül megépült a teljes dual pipe rendszer egy X-pipe középdobbal. Bár még most is irdatlan hangos tud lenni bizonyos fordulatokon, majd később foglalkozom ezzel a témával újra.

Kifogtam nagyon jó áron egy cold air intake rendszert az ebayről (Spectre performance), így tulajdonképpen az eltervezett tuningokat meg is csináltam, majd a szoftvert állítjuk hozzá egyszer. Így cirka 260ló 360nm lesz elérhető. Jelenleg is elég szépen tud kilőni rajtnál, meg is lepődnek néha, hogy egy ilyen primitív, tohonya autó hogyan tud ekkorát ugrani.

Ha valaki néha erre téved, láthatta, hogy a szerelem autómat sikerült megvásárolni.
Most is imádom, minden masodpercét, amikor elfordítom a kulcsot és elrúgom neki. Amikor megvásároltam, két apró dologra nem számítottam.

Hogy lesz párom
Cirka 120 forintot drágul a benzin.

Ezen változók hatására azon kaptam magam, hogy havi 2000km-t autózok és a Mustang meg vígan megeszik 15 litert a Hungárián rohadva a dugóban. Ez már az én nagyzolós hülye fejemnek is sok volt.

Kitűztem a célt, hogy műszakis, működő autót max 70 ezeré + adminisztrációs díjak.

Kezdtem nézni minden létező kis romot, Corsa, Clio, Seicento, Punto, Fiesta stb stb. Kivétel nélkül kevésbé szimpatikus emberek hirdették, SZÜF alapján a létező összes hivatal tulajdonjogot képez rá és persze a "covidos műszaki". Alapvetően nem lenne probléma egy műszaki, de az autó vételárán jócskán dobott volna, nincs kedvem ilyennel mókolni most.

Tök jól indult az első hónap a Mustanggal, minden szép és jó volt. December közepén jöttek az első hidegebb napok, az autó meg nehezen köhécselve indult, vagy lefulladt, de újraindítás után szuper volt. Ez tünet egyre gyakoribb lett, majd Január elejére fixálta magát, hogy nem indul el inkább kicsit sem.

Rendeltem egy jó nagy adag alkatrészt Amerikábúú, hogy legyen ha kell később. Volt közte benzinpumpa is, ugyanis a diganózis az lett, hogy vagy pumpál vagy nem, de leginkább nem. Új pumpa berak (itt jegyzem meg, hogy a legdrágább verzió), aztán kakukk. Mint kiderült, kompletten rossz volt a pumpa, így másnap küldtem is vissza usa-ba. Plusz adalék megdöbbenés: dec 29-én este rendeltem a cuccost, 31-én reggel a kezemben volt!

Na, közben rendeltem egy másik pumpát, másik márkából, addig várunk. Az 4-5 nap alatt megjött, be is dobtuk. Szupi, ezzel már indul, de a tünet ugyanaz maradt. Jöhetett a zinternet - merthogy szerelőhöz nem megyek, akkor sem ha fegyverrel kényszerítenek - kutassunk valami infót, plusz facebookon távgyógyítás nemzetközileg. Inercia kapcsoló, relé, biztosíték, kábelszakadás, ilyen-olyan szenzor stb, de semmi. Minden a legnagyobb rendben, de akkor mi van?! A csomagtartó leghátuljába - hol máshol - van egy modulocska, ami a pumpa feszültségét irányítja. No akkor megint Rockauto, pár nap és nálam. Beszerel.... és semmi. Az autó full halott. Gondoltam már kicsapódott párára, amit megkötött a benzinben levő etanol, ami a nagy hidegben belefagyott a tank aljába és ezért nem jön a benzin, hiába tölt a pumpa. Mindenféle lehetetlen hülyeség megszületett az agyamban.

1999-et írunk, 5 éves vagyok és megjelenik a Nicolas Cage főszereplésében készült Tolvajtempó. Én, aki minden 2 ütemű autó füstjét boldogan szagolgató kis hülye, teljesen elámultam. Természetesen a Chip Foose által újratervezett GT500-as Eleanortól.

Teltek múltak az évek, lett jogosítványom, először Opel, aztán számtalan BMW. 2,5 év alatt elfogyasztottam 10 autót. Valahogy sosem találtam meg azt amit keresek.

Lediplomáztam, dolgozni kezdtem, szenvedtem a levedlett német prémiumokkal naívan, hogy jó lesz majd. Persze mire jó lett, hatalmas bukóval eladtam mindig, hogy más élvezhesse ki

Elkezdtem még jobban spórolni, nem minden pénzem beleborítani az aktuális autóba, álmodozni, hogy végre megvehessem az igazit. Ez november 16-án hétfőn valóra is vált számomra.

Egy szó: Szerelem

2009 óta kisebb, nagyobb megszakításokkal, de iPhone-t használok. Volt számtalan más márkájú telefonom, de mindig az iPhone fogott meg. Két éves XS-em elvesztette garanciáját, és a szerződésem is lejárt, így az új széria bejelentésekor azonnal a hardveraprón kötött ki.

Ugyebár a bejelentés és piacra kerülés között 1.5 hét telt el, így tegnap tudtam megszerezni a szimpla 12-es telefonom. Szerettem volna prót, de egyszerűen ennyi pénzt egy telefonért nem fogok adni. Vicces, hogy 2 éve, mikor az XS-t vettem - ami akkor volt a csúcsmodell - majdnem annyiért vettem, mint most az alap kivitelt. Persze árfolyam stb, na de mégis. Ezek már igen komoly összegek, mégha 2 évente váltok telefont. Magával az XS-el sem volt semmilyen problémám az égvilágon, de nem akartam, hogy jótálláson túl meghaljon.

Itt tennék egy kis kitérőt a sztoriban. Miután eladtam az XS-t, a céges Galaxy A51 maradt csak, ami finoman szólva is egy kupac sz*r. Telefonként működni is alkalmatlan, lefagy, lassú, akadozik, nevetséges. Már régóta szemeztem a Oneplus készülékekkel, és nézegetni kezdtem valami filléres darabot az átmeneti időszakra. Vásároltam egy Oneplus 3-as telefont, kemény 15.000 forintért. Egyszerűen lenyűgöző telefon, nem tudok rá rosszat mondani. Fel nem foghatom, hogy egy 4 éves "noname" telefon hogyan működhet ennyire flottul, nem ehhez vagyok szokva droidos téren. Itt kezdett bennem motoszkálni valami, hogy iPhone.. egyre drágább... nincs tartozék, környezetvédelem (na persze, anyátokat). Kezdek kiábrándulni. Nem vagyok benne biztos, hogy 2 év múlva is kérdezés nélkül az Apple mellé teszem le a voksom.

Ha év elején, vagy tavaly valaki azt mondja nekem, hogy veszek egy ezüst színű, automata váltós, ráadásul dízel autót, akkor kiröhögöm és elzavarom.

De mindig az élet írja a legjobb sztorikat (klisé alert) és végül az lett amit nem akartam. Megint BMW-t venni nem volt tervben egyáltalán, de volt még egy titkos favoritom, amit ki akartam próbálni egy bizonyos párosításban. A Bertonét már nagyon utáltam. A 600km-es út autópályán nyitottrendszerrel meghozta a végső elhatározást, elég volt a hülyegyerekes játékból.

Nagy nehezen el is vitték tőlem, ami hálisten azóta sem lett átíratva az új tulaj nevére. Nem akartam a szokásos elhamarkodást, amikor égeti a zsebemet a pénz, de azért előre készültem már néhány találattal. Barátok, haverok is adtak rengeteg tanácsot. A fent említett titkos favorit az E87-es 1-es BMW, a méltán híres M47TU2D20-as motorral. Hogy miért? Az N-es motorkódok annyit érnek, amennyi súlyt nyomnak a méhtelep mérlegén, mindegy, hogy dízel vagy benzin. Persze a 163 lovas változatot kerestem, mert az Opel magasra tette a lécet. Másik nagy előnye ennek a csajos autónak, hogy a rövidtengelytáv+hátsóhajtás miatt irdatlan jókat lehet vele autózni. A dízelek magas fordulaton jelentkező erőtlensége nem jellemző a motorra és természetesen az okmányiroda után a chipelés következett.

Nem akartam negyedjére is BMW-t, de párom azt mondta jó lesz. Végülis, az e39 mellé volt játszós autó is, így ki tudtam élni vadulós vágyaimat és a kényelem is meg volt.

Aztán derült égből jött a villám, párom egyik napról a másikra 7.5 év után elköszönt. Nekem ott maradt a benzintemető BMW, a csodálatosan unalmas automata váltójával. Le kell zárnom minden közös dolgunkat, ugyanis egy ok miatt minden autó párom nevére ment (nem nem keres a maffia, sem a bank ).
Tankolni sem akartam egy lassú autót, meg meg is untam. Már nem is akartam eleve megvenni.

Volt egy régi vágyam, amire sosem jött össze. A Bertone Coupe Turbo Opeléktől. Az Opel mindig közel állt a szívemhez, bár a G astra szimpla verziói kifejezetten rosszul sikerültek az F után.

Találtam egy ígéretes darabot ismerősökön keresztül - nem is hirdették sehol -, ami egy komplett renováláson esett át. (Turbó, motor, lakatolás, fényezés, hajtáslánc stb).

Sosem találom meg az igazit. Az elején mindig azt hiszem, hogy na most sikerült, ez lesz az igazi szerelem amit régóta várok. Aztán jön egy pillanat, amikor összetörik ez az álomvilág, kiábrándulok és vége, mennie kell. Az E36 cabrio gyors életét nálam az e46 coupe sem igen múlta felül. Olyannyira nem, hogy sehol semmit nem írtam róla.

Elragadó a kinézete, a motorja meg minden. Az alapkoncepció az volt, hogy inkább olcsóbbat és majd én rendbe fogom szedegetni. Tényleg gyönyörű autó volt, az e46 coupe máig az egyik legszebb BMW, fekete színben, sárga indexekkel, és egy 2 részes BBS 17 collos garnitúrával nem tudsz nem beleszeretni. Ezt megfejelni egy merev kasztnival, sportosfűtőművel és a 6 hengeres motor tökéletességével... máig hiányzik kicsit.

Már eleve úgy vásároltam, hogy valami elektronikai baki miatt alapjáraton lelövi az egyik 1 hengert, és csak az újraindítás segített. Kicseréltem minden elektromos bizbaszt, vákuum rendszert stb. Elérte a típusbetegség, kiszakadt a hátsóhíd, sebaj ismerős megcsinálja. Eljött az ősz, a motor még mindig dadog, mehet a lakatoshoz. Mi elszaladtunk nyaralni Balatonra párom mindig működő, megbízható autójával és jött a telefon. Az a fránya hívás, ilyenkor retteg tőle az ember, de már lassan megszokom. Százezres hívásoknak nevezem ezeket, általában ennyivel ugrik meg a végösszeg a hívás végéig... na meg a vérnyomásom is. A mesterember magához hívatott, hogy inkább személyesen beszéljük át az autó jövőjét. Sajnos az autó több helyen megindult a szublimáció útján, nem javasolta a továbbiakat. Még semmi vészes, lecsiszolja , lekezeli, de 1-2 év és komoly munka fog kelleni neki. Mennie kell

Nem is írtam azóta az autóról, mióta megvettem. Imádtam, isten volt az érzés, ahogy Balatonon tető nélkül "krúzoltunk". Szerettem az extráit, megcsináltattam a klímát, kijavítgattuk a tető nagyon vérző sebeit, de valami árnyalta a képet.

Az a fránya 4 henger, meg a 1.5 tonnás önsúly. Ezt nem tudta feledtetni gyakran a tető nélküli élmény. Nem megy az autó, lassú, nem lehet ezzel biztonságosan előzni stb stb.

Aztán jöttek az esősebb napok, főleg ezek a kiadós nyári záporok. Azt már nem bírta el a tető. Kiábrándító volt, ahogy itt-ott csepergett be a víz rá a ruhámra, fejemre stb. Nem volt buli.

Ott volt az alja, ami bár ki volt lakatolva, de én laikusként szebbet hánytam volna annál.

Számolgattam, garázs nincs, az állapota hamar romlani fog, kéne rá egy jó millió, mire olyan lesz, amilyenre elvárnám. Az meg már nem rentábilis, mert annyiért elég szép 28i -t kapok, nem 18i-t.

Az autót sikerült hamar eladnom szerencsére, elég jó áron. Gondolkodtam sokat mi legyen az utód, de végülis megint a bajoroknál maradtunk, mondván már ismerem azért, és egy jó 6 hengeres az mindig menni fog.