Már akkor szerettem, amikor még csak hallottam róla, csak néhány kósza hírben lehetett látni a nevét. Amint megtudtam, hogy létezik, bár még csak alig-alig, már akkor tudtam, hogy nekem Ő kell. Nem hittem volna, hogy létezésének puszta ténye ilyen lelkesedéssel fog eltölteni. Remegve vártam, hogy újabb híreket kapjak felőle, folyamatosan kerestem a nevét mindenhol, de nem találtam.

Nem tudtam, mit tegyek, meddig bírom még nélküle. A jelenlegi kedvest is szeretem, de ez más érzés. Ha csak eszembe jut, elönt a forróság, és reszketek a vágytól, hogy hozzám tartozzon, hogy velem lehessen.

Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem normális érzés, de szerencsére nem gyakran szoktak meggyanúsítani azzal, hogy normális vagyok, úgyhogy ez rendben is van. Mostanában mindenhol azt látom, hogy az emberek nem merik kimutatni az érzéseiket, mindenhez fapofát vágnak, úgy viselkednek, mint akit semmi nem érint meg. Vajon tényleg így van? Kihaltak az érzések, mindenki hideg és távolságtartó lett? Mindenkit annyi csalódás ért, hogy inkább már nem adja meg a lehetőségét annak, hogy igazán boldog lehessen? Hogy igazán szeressen? Nem tudom.

Ez a kis történet pár hete esett meg velem.

A Mobile Meetingen volt szerencsém megismerkedni az SE Xperia Neo-val, és mikor kiderült, hogy egyszer majd lesz bordóban is, teljesen rágyógyultam arra, hogy nekemezkellnekemezkell!!!

Azóta lestem a híradásokat, de azért lassan csökkent a vadászláz, midőn kiderült, hogy az ismert okok miatt sokat fog csúszni a hazai piaci bevezetése. Bilifüle-szindrómával átmenetileg lemondtam róla, és abbahagytam a róla szóló híradások keresgélését.

Békésen kolbászolgattam a WestEndben, amikor az egyik kirakatból egyszer csak rámkacsintott egy Neo. Nem bordó, hanem kék, de Neo! Már robogtam is befelé, és nagy lelkesen mutogattam, hogy azt szeretném megnézni. Az eladó fiatalember mindenttudóan mosolygott, és a kezembe adta a készüléket. Miután egy darabig hagyta, hogy nézegessem, csodáljam kecses ívét, karcsú alakját és fénylő gombjait (a telefonét!), kedvesen megjegyezte, hogy ha nem bánom, inkább egy másik készüléket ajánlana, ami jobban illik egy olyan hölgyhöz, mint én. Egy kicsit meglepődtem (na jó, halálosan ledöbbentem ), és megkérdeztem, hogy miért. Erre ő azt válaszolta, hogy ez egy elég bonyolult, új operációs rendszert futtató készülék, és ő biztos abban, hogy számomra sokkal jobb választás lenne egy olyan készülék, ami nőiesebb és elegánsabb. Kérdeztem, hogy tényleg úgy gondolja, hogy nem tudnék megbírkózni a feladattal?

Mostanában elég sokat nézelődök-írogatok itt a fórumon, főleg mobiltelefonos témákban. Elég régóta vagyok itt regisztrált felhasználó, de régebben az olvasásra szorítkoztam, maximum egy-két kérdést tettem fel, ha nem tudtam valamit. Úgy érzem, hogy az eltelt idő alatt nagyon sokat tanultam, amiért felettébb hálás vagyok mindenkinek, aki segített.

Érdekes dolgok vannak itt mindenfelé. Volt egy olyan topik, ahol nagyon barátságosak voltak a topiklakók minden érdeklődővel, és készségesen válaszolgattak is a kérdésekre. Egy fél év elteltével azonban a topik témája erősen eltolódott a különféle romolás, root, és hasonló rafinériák irányába, amit egy átlagos felhasználó nem fog megcsinálni, mivel fogalma sincs arról, hogy a többiek miről beszélnek. Ezen a fórumon azóta csak néhány ember van, aki hajlandó válaszolni az olyan egyszerűbb kérdésekre is, amik az alapvető tudnivalókra, beállításokra, magára a topik nevében található készülékre vonatkoznak. Úgy gondolom, hogy nem kellene lenézni azokat, akik kezdők egy adott témában, hiszen a legtöbb ember nem úgy született, hogy járatos volt a mobiltelefonok kezelésének témakörében. Ezt a topikot egy ideje nem látogatom, nincs miért.

Megszereztem. Itt van. Itt figyel a kezemben. Még a homlokát is ráncolja a nagy koncentrálásban.

Már volt néhány androidos telefonom, de egyik sem volt tökéletes valamilyen okból. Ez sem az, de már közelít a számomra ideális felé. Kezdésnek akár egy kézzel is tudom kezelni (szemben a Galaxy S-sel), és nagyító sem kell hozzá (mint az X10 Minihez). Ha kapott volna egy vakut és egy exponálógombot, akkor már nagyon közel lenne az igazihoz. Úgy már csak az kellene, hogy... Hagyjuk. Most a Gio a főszereplő.

Tehát a Samsung Galaxy Gio. A doboz igen pici, egy közepes női táskában már kényelmesen elfér, tehát könnyen becsempészhetjük a lakásba, nem fogunk lebukni vele.

Szóval maguk azok?! És mind lovagolni szeretne? No, majd teszünk róla! Maguk egy óráért befizettek 2.000,- Ft-ot. A ló ingyen csinálja. De ahogy magukat elnézem, még így is ő jár rosszabbul.

Lovat láttak már? Igen? És miről ismerték fel? Arról, hogy röfögött? Akkor az vagy nem az volt, vagy ahogy magukra nézett, attól félrebeszélt. Nem baj, mutatok egyet én. Ő az, amelyik alul van. Helyesbítek, amelyik felül van. Tehát a ló. Mint látják, két vége van, amit egy kis zenei hallással meg lehet különböztetni egymástól. Ugyanis elöl böfög, hátul pedig... hátul pedig van a farka. De ezt maguk lovaglás közben úgysem láthatják, vagy ha mégis, akkor maguknak már régen rossz. Gondolom, a fejét minden különösebb előképzettség nélkül is felismerik. Ott elöl, a száján bemegy a lóhere, ...nem, nem homoszexuális... a másik végén pedig kijön a ... még jó, hogy nem narancs. A szeme a fej elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik minden irányban egyformán lát, az a vak ló. Az a két hegyes a feje tetején nem irányjelző, hanem a füle. Ez egyrészt arra való, hogy hallja, amit én mondok neki, másrészt pedig arra, hogy maguknak vészhelyzet esetén legyen mibe kapaszkodni, de ez magukon úgysem segít. Egyébként ez egy farmotoros állat. Hátul van két lába, ezekkel fut, elöl is van kettő, ezekkel fékez. Mind a négy patában végződik, így lehet megkülönböztetni az asztaltól. Mint látják, mindegyik patájára patkót szereltünk. Ez azért fontos, hogy ha valakit megrúgna, az ne tudjon reklamálni. Látják rajta a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Mi itt fölötte szoktuk, ahogyan azt nemsokára tapasztalni fogják. No most, ha maguk láttak olyan nyerget, ami alól csak a fej meg a lábak látszottak ki, akkor az nem ló volt, hanem teknősbéka. Bírtak követni? Jó. Akkor kérem az elsőt...