Minap ebéd közben említette egy kollégám, hogy "milyen bámulatosan puha, omlós hússá lehet varázsolni bármit, amit kiwibe bugyolálunk néhány órára". Sokkal új-zélandibb kombinációt nem is tudnék elképezlni mint kiwibe (a gyümölcsbe) gyúrt steaket, úgyhogy fel is kerekedtem, hogy begyűjtsek valami közepes minőségű marhahúst, amiért nem (akkora) kár, ha esetleg egy marék péppé változik a kezelés hatására.

Kollégám kifejezetten valamilyen "keményebb" steaket javasolt, mondván ő hetente több alkalommal is ilyen módon készíti a vacsoráját. Az eljárás lényege leginkább egy kémiai klopfoláshoz hasonló, hiszen a kiwiben található actinidin c. enzim segít felpuhítani a kötőszöveteket. Tanácsadóm ajánlását követve én is csak rászórtam a kiwikarikákat a húsra, betekertem folpackba, majd éjszakára a hűtőbe tettem. Kiwis oldalak egyébként marinádot is javasolnak, de ezt a módszert nem próbáltam.

A japánok imádják a számokat, így megfelelő helyen keresvén gyakorlatilag bármiről találhatunk statisztikákat, melyek közül ezúttal a Belügy- és Távközlési Minisztérium (総務省, sōmu-shō, Ministry of Internal Affairs and Communications) által közreadott egyik efféle jelentés került szemeim elé a nippon.com jóvoltából.

Ezen jelentés a japán kutatás-fejlesztésre áldozott pénzekről, azok GDP-hez viszonyított arányáról szól, mely 2017-ben (a jelentés által vizsgált utolsó évben) potom 19,5 billió yenre, azaz nagyjából 177,7 milliárd USA dollárra rúgott. Ez (legalább) 10 éves csúcsot, a japán bruttó hazai termék 3,48%-át és egyben 3,4%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Mindezen sikerhez a cégek 13,8 billió (kb. 125,6 milliárd USA dollár), az egyetemek és más kutatóintézetek 3,6 billió (kb. 33 milliárd USA dollár), a non-profit szervezetek pedig 1,6 billió yennel (kb. 14,6 millárd USA dollár) járultak hozzá.

UPDATE - 2023.01.29.

A felhőt - valószínűleg tudatos tervezéssel -, használhatatlanul kényelmetlenné, idegőrlővé tették. A fájlok letöltéséhez sok esetben alapból kell egy felhasználó, de ilyenkor is legfeljebb csak egyesével lehet letölteni a fájlokat. Ha viszont megpróbálnánk így, egyenként letölteni, akkor 3 percenként CAPTCHA kóddal kell szívni, korlátozva van, hogy legfeljebb hány párhuzamos letöltésünk lehet egyszerre és ha túl sokáig maradunk egy mappában, akkor frissíteni kell az oldalt, mert az "lejárt". Ilyen suttyó módon próbálnak rákényszeríteni, hogy használjuk az adathalász asztali kliensüket, melyet kifejezetten nem ajánlok, mert lehetetlen megszabadulni tőle.

Viszont ha egy egész mappát akarunk egyben letölteni, vagy "túl nagy" (nagyobb mint 50MiB) egy fájl, akkor ahhoz sajnos kliens is kell. Ennek ellenére, kliens és felhasználó birtokában sem túl jó a helyzetünk, mert ráadásul még a letöltési sebesség is rendkívül gyatra, pár MB-ra is perceket kell várni. Nekem kb. egy 1GiB-os pakk letöltése is órákba telt. Iszonyat hektikus az egész, sz*rrágó módon, egy ingyenes fájlmegosztóhoz hasonló módszerekkel próbálnak pénzt kisajtolni a felhasználóból alapvető funkciókért. Sajnálom a kínaiakat, hogy (elvileg) ez számít az egyik legjobb hazai fejlesztésű felhőjüknek.

Shenzhenben járva egy kekszvásárlásra irányuló eseménysorozat közben bukkantam rá a kiállított készülékre az egyik helyi Auchan kínálatában. A Foxconn shenzeni üzemétől nem messze található RT-Mart mobilos részlegében felbukkant készülék így két okból is meglepett, egyrészt, mert gyarló módon nem olvastam az MA vonatkozó cikkét, így meglepetésként ért, hogy egyáltalán van ilyen tagja is a Mate 20 szériának, másrészt nem számítottam rá, hogy az élő varangyok, rizsfőzők, Vouis Luitton táskák és KotKo mellett egy ennyire friss készüléket is lehet már nyomogatni.

De elég az OFF-ból, lássuk hát, hogyan is néz ki a Mate 20X.

Mi ez a Gogoro dolog?

Tajvani ismerőseimnél e témát feldobva többen lelkesen kezdték ecsetelni a Ghibli Stúdió legendás alkotása, a „Totoro – A varázserdő titka” c. rajzfilm iránt mutatott rajongásukat, melyet gyakran csak a szavukba vágva sikerült korrigálnom. A névbeli hasonlóság ellenére ezúttal tényleg nem Totoróról, hanem a 2011-ben alapított, tajvani székhelyű Gogoróról lesz szó, melyet leginkább az elektromos meghajtású robogók terén mutatott innovatív fejlesztéseiről ismerhetünk.

Bár a Gogoro termékei egyelőre így leginkább Tajvanon terjedtek el, a Coup révén már Európa több nagyvárosában, így Berlinben, Párizsban vagy Madridban is elérhetjük őket, az e-Share Ishigaki jóvoltából pedig már az egyébként Japánhoz tartozó Ishigaki szigetén is megtalálhatjuk őket, ugyancsak kölcsönözhető formában.

Ebéd közben (szerencsétlenségemre) kezem ügyébe akadt, egy, a japán nevelési szokásokat röviden bemutató blogbejegyzés, melynek inkább a hozzászólásai motiváltak arra, hogy egy kis véleményezésbe kezdjek. A bejegyzés alatt lévő hozzászólások immár sokadjára bizonyítják számomra, hogy az átlag magyar fejében mekkora sötétség, helyenként kifejezett intolerancia uralkodik nemcsak Japán, hanem az egész Távol-Kelet felé. (Most tekintsünk el attól, hogy az oldal nyilvánvalóan bulvár, clickbait, így annak igazságtartalma nem is lényeges, sokkal inkább a linkelt bejegyzésre adott reakciók.) Európaiként nyilván mi is hangot adhatnánk pl. a Japánban valamiért nagyon divatos náci egyenruhák feletti megrökönyödésünknek, de előbb söprögessünk a magunk portáján...

Néhány hasznos infó egy különleges, ámde turisztikailag némileg elhanyagolt szigetvilágról.

Hogyan juthatok el Tajvanra?

Erre számos lehetőségünk akad, így Budapestről Dubaion át pl. az Emirates naponta repül Taipeibe. Ha a legolcsóbb megoldást keressük, úgy érdemes először Kínába vagy Hongkongba, esetleg Japánba, Malajziába repülni, ahonnan fapados járattal fillérekért utazhatunk Tajvan több nagyvárosába, így Taichungba, Kaohsiungba és Hualienbe is.