Az amerikai F-16-os, az egy hajtóműves könnyűvadász volt az első gép, amely tisztán Fly by Wire vezérlésű volt. Röviden ez annyit tesz, hogy a repülő aerodinamikailag nem éppen volt alkalmas a stabil repülésre, ezért egy számítógépes rendszer segítette a pilótát, és korrigálta a gép mozgását. Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy miért terveznek olyan gépet, ami nem repül stabilan, akkor arra a válasz az, hogy az instabil gépek jobban manőverezhetőek, így értelemszerűen jobbak a manőverező légiharcokban is.
A repülő 1978-ban állt hadrendbe, viszont már a tervezése is gyakorlatilag két külön repülőgépet szült. Amikor felmerült az igény egy egyszerű, többcélű és az akkori csúcs vadászgép, az F-15-ösnél olcsóbb repülő iránt, akkor a kiírásra több repülőgépet gyártó cég is jelentkezett. Végül két cég terveit fogadták el, és gyártattak le belőlük 1-1 prototípust. Ezek voltak az YF-16-os - amely a mai F-16-os prototípusa - illetve a két hajtóműves YF-17 Cobra, amely tulajdonképpek a későbbi F/A-18 Hornet prototípusa. Utóbbi típus elkészültét főként a Navy szorgalmazta.