Ma hajnali 5:10kor el kellett tőle köszönnöm.Már előbb ott voltam a pályaudvaron,és az oldalbejáratnál néztem az embereket, a beérkező kalauzokat, vonatokat és a menetrendet mutató tábla folytonos pörgését.Ha megállíthatnánk az időt ,egész hosszasan elnézhetnénk a nyugvó reggeli város kietlen utcáit, a bulikból hazajövő emberek fáradt arcait...és talán mindenki megtalálná az egyes dolgok szépségeit. A pályaudvar épülete úgy magasodott fölém mint egy hatalmas óriás.Elvarázsolt hangulatú hely....Mikor belépsz és közeledsz a peronok felé,már érzed,hogy egy újabb kaland vár rád.
Rám most nem várt semmilyen kaland...Miközben mélázva bámultam az épületet,egyszercsak rámköszön egy várva várt hang:" szia ".Megfordultam és láttam,hogy Ő állt mögöttem. Átöleltük egymást,jó hosszasan, majd odaadtam neki egy kis levelet,benne némi emlékkel. Remélem,hogy örül neki majd amikor kibontja,elolvassa...én is kaptam tőle egy borítékot ...úgy látszik tudjuk mi csigázza fel a másik kedvét.Nagyon örültem neki, de megkaptam utasításnak,hogy csak ma este 7 után bonthatom fel...már nagyon izgulok .Ezeke után váltottunk még pár szót,puszit,és öleléseket...de az idő mintha villámgyorsan rohant volna,és már indulnia kellett.A kis csoport ott várt rá a bejáratnál, bicaja teljesen felszerelve,indulásra készen állt.Az állomáson való búcsuzkodás,mindigis álmaimban egy romantikus dolognak tünt,de most inkább szívszorogantó érzés volt.Végül egy utolsó csókkal elvátunk,mint ágtól a levél...
Ketten két írányba indultunk. Én még sokszor visszanéztem és láttam távolodó alakját,majd ahogy befordul a vonatokhoz.
A hajnali idő igen csipősnek bizonyult,de engem belülről fűtött valami meleg érzés...a megállóban állva, egy-két könnycsepp csordult le az arcomon. Nem látom Őt 3 hétig,ennyi idedig még sose voltunk távol egymástól...
Igazi nagy kaland lesz bebizajozni az Alpokat,Ausztriában,Olaszországban...Nagyon vigyázz magadra, és a szívem egy darabját amit nálad hagytam hozd vissza épségben .Már most hiányzol...és millió puszit küldök...bár ezt nem olvashatja, de talán érzi .
Hazajövet sok minden eszembe jutott...elképzelve egy ilyen utat,...tényleg izgalmas,és emlékezetes utazás vár Rád.
Mire hazértem a napocska már teljesen felkelt,és sétálva a sugara az arcomat simogatták. Ugyanez a Nap fogja az Övét is simogatni minden nap, és talán pont akkor én is eszébe jutok majd.

A vonat lassan megérkezik a határhoz...