Alig pár órája,hogy megérkeztünk haza.
Múlt héten péntek délután indult a buszunk Budapestről a távoli Franciaországba, egy teljes hétre. Nagyon kedves kis baráti társaság verődött össze, osztálytársak, barátok és barátnők.
Az út nagyon kimerítő volt, majdnem egy egész nap a buszban, de szerencsére a jó hangulat ezt is hamar elfeledtette velünk. Szombat kora délutánra mire megérkeztünk már mindnyájan túl voltunk, csoki túladagoláson, alvás hiányon, vagy épp a szerpentinek okozta hányingeren. Ám ezek egyike sem vehette el kedvünket és ambícióinkat, miszerint másnap vár ránk a 249 km sípálya , a francia Alpokban.
Ez a hét az egyik legcsodálatosabb időszak volt nekem,mivel az egész időt Szerelmemmel tölthettem .Sport, Szerelem, Szabadság....mi kell még?
Mikor a busz estefelé elindult nagyon izgultam,mert imádok síelni, és, hogy ezt Vele, és egy jó társasággal 3300 méter magasan tehetem ...hát a gondolat maga volt a mennyország. Természetesen szülők nélkül. Indulás után szinte azonnal költözködnünk kellett a buszon ,mivel vkik csak akkor jöttek rá,hogy nekik az a hely mégsem a legmegfelelőbb és inkább cserélnének. Én akkor még nem is sejtettem, hogy ez volt csak az in medias res, mivel két nagyon kedves baráthoz kerültünk. Velük lettünk végül is egy szobában így jó is volt a buszút ,hogy jobban megismerjük egymást. A hét végére igazán jóban lettünk,és remélem, hogy állíthatom barátok lettünk.
Franciaország gyönyörű hely,és úgy éreztük magunkat mint a mesékben. 1500 méter magasan lehettünk és reggel mikor kinéztem az ablakon a felhők alattam voltak . A táj olyan volt mintha csak a mennyországban lennénk. A pályák is egész jók voltak, de az egész szépségét és varázslatosságát a tiszta levegő, a lágy napsugarak, a vakítóan fehér hó és a kéken áttetsző zubogók adták. Szinte leírhatatlan érzés mikor a felvonó beleúszik a felhőbe és az egész tejszínhab körbevon, majd egyszer csak kibukkansz belőle és a szikrázó kék ég tárul a szemed elé. Olyan magasan most voltam először, és mikor lejöttem a csúcsról mintha újjászülettem volna.
Egy csodálatos élménnyel lettem gazdagabb hála Szélvésznek aki megszervezte nekünk, ha nem is a mennyország touristtal, de vmi hasonlóval ezt az elképesztő utazást. Hála ennek az utazásnak gazdagabb lettem minimum két baráttal (Orsi, Szundi), és ennek az utazásnak köszönhetően ha lehetséges még jobban szeretem az én egyetlen kedves, aranyos, türelmes és nagyon jól síelő Hercegemet.
Az első közös síelésünk felejthetetlen volt , a felvonózások, a csúcs, és a hideg téli estéken az egymásba karolások . Remélem még nagyon sok ehhez hasonló közös téli élményben lesz részünk .Nagyon Szeretleeeek!!!...a következő nagy élmény( Alpok) előtt még egyszer ránk férne egy kis havas kaland.
Szeretném megköszönni ezt a csodálatos hetet Hercegemnek, Szundinak és Orsinak, a csapatnak és persze Szélvésznek .
A fényképek őrzik a szépet, jót, az emléket, a valót, és persze a szánkózós , hógolyózós örök élményt melyet mi mind tudunk. ....ez picit olyan mintha vmi versből lenne....egész jó,pedig én írtam .

Összességében ugyan az út nehéz, és hosszú volt, és az idő sem mindig nekünk kedvezett, de barátokkal az idő túl gyorsan repül, de szerencsére az emlék megmarad. Veszteség listám sem lett olyan vészes, és törés nélkül is megúsztam, ami díjazandó....egy fényképező egy sínadrág,egy cipzár húzogató . Ők kerültek a listára, valamint egy kis megfázás, egy enyhe agyrázkódás, és az holdjáró bakancsom miatt magamnak okozott térdre esős kár .
Akik még most mennek síelni azoknak jó időt, akik még sosem próbálták azoknak ajánlom, és akiknek szólt ez a bejegyzés azoknak sok pusziiii .....és jövőre megint megyünk !!!