Tegnap bicaj túra volt föl Paprétre, majd át Visegrádra, onnan fel a bobpályához, és vissza a hajóállomáshoz, majd ismét föl Paprétre és haza.
A tegnapi napig azt hittem, jól bírom az emelkedőket meg a tekerést. Az első körben , mikor Paprétre mentünk föl, még semmi bajom nem volt. Meleg volt ugyan, de a jó társaság, beszélgetés, és nevetés enyhített a szenvedéseken. Mikor gurultunk le Visegrádra, elég nagy sebességgel, egy darázs beszállt a topom alá. Úgy éreztem , mintha megcsípett volna, de gyorsan kiráztam, és mentem tovább. Azon a helyen egy kis ideig csípett, és égett, de mikor a friss, hűs levegő csapott az arcomba, ezt el is felejtettem. Mikor leértünk, mondtam egy-két embernek, hogy hülye darazsak, és lehet, hogy megcsípett, de mivel senki nem foglalkozott vele, így én sem. El is lett felejtve.
Az állítólagos csípés után, olyan 25-30 perccel légszomjam lett, kivert a víz, és egyre rosszabb lett a helyzet. A torkomban egy csomót éreztem, és a vizet is alig tudtam lenyelni. Teljesen lemaradtam a többiektől, és nagyon bepánikoltam. A helyzeten még az is rontott, hogy tehetetlen dühömben végig zokogtam. Fel a bobpályához szenvedés volt felérni, és nagyon lassan ment. A teljesítményem nagyon visszaesett. Szólta is a többieknek, hogy lehet, hogy befulladtam és nincs nálam gyógyszer, ezért nem megy a tekerés. Pedig nem volt fulladásom, már vagy 6-7 éve. Nagyon furcsáltam a dolgot, és dühös voltam, de nem tudtam más magyarázatot adni rá.
Paprétre a fölmenet, még ha lehet, rosszabb volt. Se levegőt nem kaptam, se nyelni nem tudtam. Volt olyan rész ahol tolnom kellett a bicajom, de a tünetek nem enyhültek. Odáig jutottam, hogy fel kellett hívnom a szüleimet, hogy Szentendrére jöjjenek értem, mert nem tudok hazamenni, és hozzák az inhalátorom.
A csoportban mindenki meg volt győződve, hogy nem bírom, nincs meg az erőnlétem, befulladtam, vagy csak az a baj, hogy nem eszek annyit mint szokás és ezért vagyok rosszul. Megjegyzem, nagyon ki voltam akadva, mert abban az egyben biztos voltam, hogy annak, hogy nem kapok levegőt, semmit köze ahhoz hogy nem nyomtam be egy adag sült krumplit, meg rántott húst.
Anyuék értem is jöttem és bepakoltuk a bicajt a kocsiba. Én fújta a gyógyszerből, de ettől sem látszott enyhülni a dolog. Viszont az a szüleim, meg a vezetőnk sikeresen kihozta a dologból, hogyha ne eszek normálisan akkor nem mehetek túrára, illetve Alpokba, ami az álmom.
A többiek mentek tovább haza, engem pedig anyuék vittek. Itthon kikérdeztek, hogy mikor is kezdődtek a fulladások, és mondjak el mindent. Mondtam nekik, hogy azt hiszem megcsípett valami, de akkor még semmi bajom nem volt, és az erőltetés hatására a csípésre rá, egy kis időre kezdődtek. Anyuék megkérdezték hol csípett meg és, hogy mutassam meg. Akkor nézte meg én is először. A mellkasomon egymás mellett volt három csípés, pirosan bedagadva.
Ekkor már itthon voltunk, és még mindig nem tudtam nyelni, valamint a szemem is elkezdett bedagadni. Anyuék rögtön kapcsoltak. Allergiás vagyok a darázscsípésre. Kapta két kalciumot, meg gyulladás csökkentőt, és allergiára valót. Én nem tudtam, mivel eddig még sosem csípett meg, de három csípés egyszerre, elég volt, ahhoz, hogy teljesen kiüssön. Az volt a szerencsém, hogy viszonylag jó kondiban vagyok, és ezért bírhatta a szervezetem. Csak szerencsém volt, mert meg is fulladhattam volna. Este, még egy kis hőemelkedéssel, légszomjjal és nehéz látással meg kellett küzdenem, de szerencsére mára jobban vagyok.
Míg nálunk itthon ez kiderült, addig a barátom hazafelé menet, bicajjal egy lépcsőn leesett. Csak horzsolásai vannak, szerencsére törés nincs.
A húgom itthon, míg anyuék értem jöttek, addig leesett a lépcsőn és kiment a bokája, mikor hazajöttünk csak sántikált, és sírt. Még a sem tud ráállni.
A túra alatt, egy lány a csoportból egy kanyarban lefelé a bobpályától, kisodródott, és elesett. Az egyik oldala tele lett horzsolásokkal, de legalább nem kocsi alá esett, és nem tört el semmije.

Azt hiszem a tegnapi nap nem igazán jött össze, de reméljük ezentúl minden rendben lesz a következő túráknál.
Az én történetemből okulva pedig azt javaslom mindenkinek aki túrázni indulna, hogy vigyen magával kalciumot, mert életet menthet, és figyeljen oda az ilyen kis apróságokra is.
Köszönöm anyuéknak, hogy Dr. House módjára megfejtették a baj okát.