Hétfőn volt az utolsó tanítási nap, és még aznap délután lementünk Balcsira, a barátnőmmel.Minden jó is volt, a víz még hűvöske de nagyon melegben pont ideális. Szép, tiszta víz, és tiszta idő.
Szerda délután arra adtuk a fejünket, hogy az ott lévő bringák közül kettőt elvegyünk, és átmenjünk Boglárról Szántódra. Olyan negyed 5 felé indultunk. Hát, Szántódig nem jutottunk,mivel felmentünk a csillagvizsgálóhoz még Bogláron. Szépen föltekertünk, barátnőm többször megátkozott és megfenyegetett, mivel ilyen melegben felrángattam egy dombra. Már odafelé, azon a 2-3 km-en is mondtam neki, hogy mintha az első fék nem úgy fogna ahogy kell, értsd, sehogy. Mivel azonban felfelé mentünk nem nagyon foglalkoztam vele.Fel is értünk a dombra, és a kilátás gyönyörű volt.
Ezután elindultunk lefelé. Alig mentünk pár száz métert amikor a lefelé vezető úton( jó meredeken) fekvő rendőrökkel találkoztunk. Azokkal, a régi fajtákkal, amik fémek és keskenyek, és csak megdobják az embert. Nem mentem gyorsan, ahhoz képest, hogy gyakorlott bicajos vagyok, kb 40 km/h-val, amikor az egyik fekvő rendőr megdobott. Ekkor az első kerékben elszakadhatott a bovden, és mire a 10 méterre lévő következő bukkanohoz értem az első kerék leblokkolt. Bicaj megállt, és eldőlt, én pedig repültem tovább, majd csúsztam az aszfalton.
Természetesen egy ilyen kis volumenű túrához nem vettem, se sisakot, se kesztyűt, és rövidnaci meg top, az dukált a jó időhöz.
Végeredmény egy szétnyílt jobb térd, tenyérnyi horcsolással, egy könyök és felkar horzsolás, egy jobb medencei zúzódás, és horzsolás, egy mellkasi ütés, és horzsolás, valamint az ütést még a bal tenyeremmel is tompítottam, így azon egy 3 cm sugarú körben nincs bőr, és sérültek az idegek az ütéstől.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a barátnőm nem készült elájulni a vértől, bár én kötélélen táncoltam. A bicaj első kereke nem pörgött, így fel kellet emelni az elejét hogy tolni lehessen. Közben én, miútán felállítotak, toltam le a mási bringát. Szerencsére kb 200 méterre volt a kórház. Félholtan betámolyogtam az ügyeletre, ahol mindenki maga elé engedett és rögtön behívtak. Nem tört el semmim, enyhe agyrázkódással megúsztam, meg horzsolásokkal és zúzódással. A sebeket ki kellett fertőtleníteni,kiszedni a kavicsokat, bekötötzni. Még tetanuszt is kaptam, csakhogy szép legyen az élet.
Innen pedig még félútig haza kellett gyalogolni,mert csak oda tudtak értünk jönni.

Most mindenem fáj, húzódik, és kék zöld. Se aludni nem tudok,se ülni, se normálisan gépelni. Nagyon fáj, de a doki azt mondta két hét és sokkal jobb lesz.
Jól kezdődött a nyaram, és jól rá is nyomta a bélyegét az egészre
Érdekességként a végére azt jegyezném meg, hogy azalatt az egy-két másodperc alatt míg zuhantam, és csúsztam, két dolog járt a fejemben:,
1.)mi lesz a bicajjal (bár nem az enyém)
2.)hogy fogok tudni így bicajozni jövő hétvégén.

Mindezek után sem utálom a bicajt, inkább csak maradok a sajátomnál, és még óvatosabb leszek.