Hirdetés

A lomizás szépségei

Frász tudja, hogy mikor vettem baráti áron két fotelt, talán tavaly nyár végén, vagy ősszel. A régi páros meg foglalta a helyet, ugyanis nem minden nap van lomtalanítás. Felkínáltam őket ajándékba kárpitosoknak, mondván a váz tökéletes. Épp hogy el nem küldtek a p*csába, mivel nem voltam hajlandó a műhelyükbe szállítani. No persze, az "újakat" 8 ezerért hozta haza a fuvaros, holott a két fotel 2 ezerbe került. Még én fizessek, hogy ajándékozhassak? Menjenek az anyjukba.

Hirdetés

Mit csináljak, mit csináljak a régi fotelekkel? Úgy döntöttem, szétszedem őket, és laponként viszem le a konténerbe. Ahogy azt Vakegérke elképzelte. Az egyik rögzítő csavar megforgott, sehogy nem tudtam lekínlódni róla az anyát. A másik fotellel már nem is kísérleteztem.

Egy novemberi reggelen épp a szeméttároló ajtajában volt két manus, megkérdeztem tőlük, hogy ilyenkor mi van. Azt mondták, hogy a kukások csak (jó nagy) jatt fejében viszik el a foteleket. (Már megint csak menjenek az anyjukba.) No de ne aggódjak, 1-2 hét múlva lomtalanítás, akkor megszabadulhatok tőlük. Azóta sem tudom, hogy ezt jó szívvel mondták, vagy hülyítettek. A levélládában mindig ott az értesítő, ha "akció" van, de ilyent hiába vártam. Idáig.

Eljöve a perc, értesítő a levélládában. 11-én 18 órától kirakható a lom, másnap elviszik.
10-én valami durrogás, lenézek az erkélyről. Nocsak, valaki rugdal egy polcrendszert. Miután szétesett, a rugdosódós a lapokat pakolja szépen az utánfutóra, aztán elhajt vele. Muszáj volt észrevennem, hogy a határidőtől ugyan több, mint egy napra vagyunk, de már van nem kevés lom, amit kiraktak.
Felbátorodtam, akkor én is, mert vannak ugye a szabályok, és van a lehetőség, amivel nem ártok senkinek.

Csülökre, magyar!
Felvettem a fotelcipelő nadrágomat, megfeszítettem izmaimat, hajrá! Nem volt könnyű akció. Itt-ott alig fértek el, a liftbe se volt könnyű betuszkolni, no meg onnan kirángatni őket, de sikeres volt az akció.

Adalék.
Az egy dolog, hogy hátukkal felfelé pakoltam le a foteleket, de krétával fel is írtam az ülőkékre, hogy: "Ne ülj bele, törött a rugó!"
Este vad ordibálás volt hallható. Valaki tréfás kedvében letörölte az írást, így egy buckalakó sirathatta a gatyáját.
Kisvártatva újabb ordibálás, másik buckalakó is belehuppant valamelyikbe, pihenni vágyván.

Ennyi...

Még van hozzászólás! Tovább