Hirdetés

Tragédia! Ez történik a médiával!

Kedves Olvasó!

Ha ezen sorokat olvasod, bizonyára Te is felkaptad a fejed ezen blogbejegyzés címére. Mielőtt bárkit is félrevezetnék, indulatokat váltanék ki benne, leszögezném: jelen írás témája nem a "kattintásvadászat" miatt kapta a címét, hanem épp ennek a tendenciának állít (legalábbis próbálkozik) félig-meddig görbe tükröt. Azért félig-meddig, mert sajnos ez nem görbe, és nem is tükör, hanem a valóság. Már amennyire valóságnak lehet nevezni a félrevezető, hatásvadász, túlzó híreket. A folyamat mindenesetre nagyon is valóságos (és véleményem szerint káros is).

A média szó esetében a nyelvtanórán tanultak jutnak eszembe (nézd el, ha pontatlan vagyok, nem mostanában volt): Tömegek tájékoztatása, valamilyen formában (írott, nyomtatott, képi, stb...).

Hirdetés

Hogy zajlik ez napjainkban?
Biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott már netes pályafutása során olyan címmel, ami tartalmazott valami őrületesen, félelmetesen, tragikusan túlzó jelzőt. Megkockáztatom, minden nap találkozunk vele ilyen-olyan formában. Aztán ha rákattintunk, és elolvassuk a cikket is (már ha az ilyen címek után képesek vagyunk még erre) vagy ledöbbenünk, vagy... Nos, inkább a vagy: teljesen hülyének érezzük magunkat, amiért hagytuk magunkat "átverni" és jónéhány agysejttel kevesebbel, morgolódás közepette (esetleg egy pfff azt a ****** is kicsúszik a szánkon) csalódottan zárjuk be az ablakot. És igen. Valaki ezért a munkáért pénzt kap.

Egy jó ideje már érlelődik bennem ezen elégedetlenkedés "kihiperventillálása", ilyen-olyan formában. Egyáltalán megéri-e ezt szóvá tenni, akár az adott tartalmat előállító portál kommunikációs csatornáin (saját fórumán, Facebook, Twitter, Youtube, stb... oldalán)?
Ha felteszed magadnak ezt a kérdést és a válaszod az, hogy igen, nos, akkor valószínűleg tévedsz (ezt csak én feltételezem, semmilyen tudományos kutatás nem áll a háttérben). Tapasztalataim azt mutatják, hogy a nagy hírportálok, magasról tesznek arra, hogy mi az olvasó véleménye az adott cikkre. Nem a témára, hanem magára a közlési formára. Sok helyen már a cikkek alatti hozzászólási lehetőség is megszűnt, így az írások témája, tartalma miatt egymásnak feszülő adrenalintól túlfűtött kommentharcosok kénytelenek a közösségi oldalakat igénybe venni a fölös energiájuk levezetésére.
És mi van azokkal akiknek nem tetszik az, ahogyan közlik az adott "hírt"? Nos az oldal részéről semmi, nyilván nem veszik figyelembe a "felhasználó panaszait", miért is vennék, amikor az ilyen cikkekkel és a cikkek alatti vitákkal több kattintást (értsd: pénzt) generálnak, mint a valós, objektív tények közlésével, egy normális cím kíséretében. Bevallom, pár alkalommal kifejeztem a véleményemet egy-egy adott (tényleg nagyon gáz) tartalommal kapcsolatban, hol tárgyilagosan, építő jelleggel, hol kicsit slamposabban. No persze mindig jött legalább egy valaki a szokásos szöveggel: ha nem tetszik ne olvasd, vagy írj jobbat. És mondanom sem kell, még az építő jellegű hozzászólásra sem érkezett egy válasz sem a cikk szerzőjétől. Megjegyzem, a pozitív írásokat is szokásom elismerni, megdícsérni, tehát részemről nem pusztán egyoldalú fröcsögésről van szó.

Na de hogy jutottunk el idáig?
Ez egy jó kérdés. Szerintem nem tévedek nagyot, hogy minden a közösségi portálos kamu hírekkel kezdődött, aztán a kisebb bulvárlapok felismerték azt, hogy a túlzó címek mögé bújtatott semmitmondó hír mennyi kattintást generál. És ami ez után jött, az az igazán tragikus: úgy tűnik, hogy ezt használja egyre nagyobb mértékben az a médiaréteg is amelyek a legolvasottabbak közé tartoznak, országos szinten. Így fordulhat elő az napjainkban, hogy ha megnyitsz egy hírportált, egyből a katasztrófa, a halál, a pusztulás, a rombolás, a tragédia jön veled szembe a lehető legjobban kihangsúlyozva és felnagyítva a negatívumokat.
Ha felteszem magamnak a kérdést, mikor találkoztam utoljára vastag betűvel, kiemelve szedett pozitív hangvételű címmel és hírrel, hát... Nem tudnám megmondani. Lehet, hogy csak azért, mert már reflex szerűen, egyből a hírportál megnyitása után görgetek lejjebb, abba a bugyorba, ahova az értékelhető, olvasható, de nyilván kevés pénzt hozó cikkeket süllyesztik.

A negatív hatások
A probléma ezekkel a címekkel nem csak az, hogy félrevezetnek, a benne lévő cikkeknek pedig nem az a káros hatása, hogy egy sajnálatos negatív eseményt bemutat, hanem az, hogy ezt kiszínezi úgy, hogy az olvasó elborzadjon, rettegjen. És mi is lenne aktuálisabb, mint egy globális járvány. Ebbe a témába ennél jobban itt nem mennék bele, mindenkire rá van bízva, mit gondol róla, mennyire veszi komolyan, vagy mennyire fél. Azt azonban szeretném leírni, hogy már-már a járvány hatásainál is jobban elborzaszt az, ahogy erre a hazai média reagál.
És hogy máshogy reagálhatna, mint...? Így van: túlzásokkal, pánikkal és hisztériával.
Persze tudatában vagyok annak, hogy egy ilyen eseményről nem nagyon lehet pozitívan írni (bár azt hozzátenném, hogy az objektív tájékoztatáshoz az is hozzá tartozna, hogy ha nem csak azokat a helyeket mutatnák be, ahol a legrosszabb a helyzet, hanem azt is, ahol valamilyen szinten szervezetten kezelni próbálják, és ennek eredményeként nincs is akkora mértékű káosz), azt is, hogy az embereket tájékoztatni kell a fejleményekről, azt viszont nem tudom, hogy csak én vagyok-e így ezzel, de ha napjainkban megnyitok egy hírportált, akkor a tömény undor tör rám.
Csak a mai napon jött szembe ez a két... Valami.. (szándékosan nem linkelem, aki akar, úgyis rákeres):
"Apokaliptikus hangulat a szombathelyi egyetemi kollégiumokban: egyik napról a másikra kirakják a hallgatókat."
"Koronavírus: az utolsó pillanatban vagyunk"

Ha a fenti címeket olvasva a Walking Dead egyik része, az Armageddon, vagy egyéb tetszőleges katasztrófát bemutató film, sorozat, könyv momentumai ugranak be, és lelki szemeiddel látod a pusztulást, a romos épületeket, holtak tucatjait az utcákon, melyeket varjak csócsálnak, az úgy gondolom nem a Te hibád. De sajnos sokan valószínűleg nem tudják a helyükön kezelni ezeket az információkat, azaz elhiszik azt, amit leírnak nekik. De még csak az ő hibájuk sem, hogy úgy reagálnak, ahogy.

Mi ezzel a cél?
Részben már érintettem fentebb, de vajon miért jó az, ha az emberek félnek, rettegnek, ha minél több negatív impulzus éri őket? Sajnos erre nem tudom a választ. Ahogy arra sem, hogy az emberi agy vajon szándékosan keresi-e ezeket a minél drámaibb "költői túlzásokat"?!

A végére érve úgy érzem szabadkoznom kell, hogy ne legyek félreértve: nem azzal van a bajom, hogy negatív hírek jönnek szembe velem nap mint nap, vagy, hogy ezeket nem pozitív színben tűntetik fel, mert az az élet velejárója, és nem is egy burokban akarok élni, aki elzárkózik az ilyen hírek elől. Azt érzem egyre nagyobb (vagy hírszerkesztő stílusban: óriási, hatalmas) problémának, hogy ezt szándékosan felnagyítják, eltúlozzák hamis érzetet keltve az olvasóban. Magyarán az érzelmekre alapozva vernek át (persze ezt így kijelenteni nem lehet, mert az erős túlzás még nem átverés). És mindezt a több kattintásért, a nagyobb profitért.

Utószó
Kedves Olvasó!

Ha eljutottál idáig az olvasásban, köszönet jár, amiért figyelmedet röpke irományomra szántad.
Ettől a bejegyzéstől nem várok csodát, nem várom azt, hogy a helyzet meg fog változni, és nem is ez a célja, hanem sokkal inkább egyfajta eszmefuttatás, ha úgy tetszik hiperventilláció (nyilván ez is egy túlzás). Nem tudományos megközelítés, csupán egy átlagos ember átlagos gondolatai arról, mi játszódik le a fejében, ha bepötyögi a címsorba azoknak a weboldalaknak a címét, ahonnan korrekt és tárgyilagos tájékoztatást vár(na).
Írásommal nem is szándékoztam megbántani senkit, még az is lehet, hogy az én felfogássommal van a "baj", az is lehet, hogy én nagyítom fel a problémát. Ebből fakadóan azzal is tisztában vagyok, hogy lehet, hogy pont Te, nem értesz velem egyet.
Bár a bejegyzés az on-line sajtóra van "kihegyezve" előfordul(hat), hogy a TV-ben is ugyan ez a helyzet, de arról nem tudok nyilatkozni, egy egyszerű oknál fogva: nem nézek híradót, főként a fentiek miatt sem.
Nem tagadom, léteznek érdekes, korrekt tudósítások, de ahogy írtam: ezek lényegesen kisebb hangsúlyt kapnak, és nehezebb is őket megtalálni, mert valahogy ügyesen el vannak bújtatva.

Még van hozzászólás! Tovább