Múzsám
Sötét s hideg
mely nyugodt s merev
ám belül oly bájos
e rengeteg.
Hirdetés
Nem vár
míg rám talál;
én pillantom meg
és játszi könnyedséggel fonja át szívemet.
Majdnem megöl
így dugába dől
a kényszer,
menekülésem tőle így vész el.
Karmaiba zárva
szépségeire várva
megbabonázva
esem csapdába.
Kínozva és félve
ám végre élve
tapasztalom meg
mily édes az íze.
Pillanatnyi örömmámor
rabul ejtett párszor;
elrejti éji fényét
lehetek én bárhol.
Akárhányszor látom
elcsábít eme álom
nyugodvást nem hagyva
öl meg újra meg újra.
S feltámad a vágyam,
hogy újra lássam:
szétmarcangolja lelkem
egy örök körforgásban.
A festményt Marilyn Manson festette, a mansonwiki.com-ról származik.
