Vágyam tükre
Tükörbe nézek, s nem látom magam.
Felteszem a kérdést, mégis mit vártam?
Kisírt szemekkel tekintek a világra
mert szívembe szúródott egy szerelmes dárda.
Ettől a pillanattól fogva minden más:
ránézek s elég egy csalfa pillantás;
hevesen fókuszálva, lüktetve és várva
szívem nem bír nyugodni, megőrjíti e vágya.
Titkait most kitárja, mintha a halál gitárja,
melyen az elmúlás penget, csak engem várna.
Arca ragyogóbb, mint a nap,
mosolya édesebb mindennél, mit az ember evilágon kap.
Csókja forróbb, mint bármelyik tűz:
ez a vágy éltet, érzem, holtomig űz.
Itt vagyok már, közel,
csak egy karnyújtásnyira a siker...
...s ekkor igaz ábrándok csapdájában,
árnyéktalan árnyak táborában,
szertefoszló álmom hamis valójában,
tükörképem látom, a maga nyomorúságában.
A képet Marilyn Manson festette, innen származik
