Vigasztalj meg édes
Neked nem jelentek mást, csupán játék vagyok a szemedben;
ám természetemből adódóan most mégis ezt szeretem.
Gyere velem és játssz!
Cserébe én kiélvezem minden porcikád.
Mocskos szerelemre vágyom, minden ártatlanság nélkül:
a gyengédség szóba sem jöhet, amíg testünk meg nem békül.
A vágy éget vagy csak a harapásod?
Itt minden érted van, érezni akarom a társaságod!
Karmolásaid közepette ajkammal a tiedet keresve,
forró mámorban úszva ruháidat lenyesve,
gyönyörű tested csapdájába tévedve
tapasztalom meg mily keserű mámorodnak íze.
Fájdalmat okozol, de én ezt szeretem:
mikor korbácsod a padlóra hullik véresen,
megrészegülve ágyékodba érkezem;
ekkor te ellöksz és ezt élvezem.
Felsértetted a burkot, ezért ez az állat
mi kiszabadult belőlem most téged kívánhat.
Gyilkos pillantásod öli meg a bánatom,
csak fájó testem miatt, tudom, hogy nem álmodom.
Csalódott szívem nem kaphatta meg azt, amire vágyott:
örök Múzsám belőle egy darabot kivágott.
Lelkem önsajnálatba gubózva várja
mit ad testem kárpótlásul bánatára.
E fájdalmas játékunk csalóka kis öröm;
Őt próbálom utálni, pedig csak magamat gyűlölöm.
Lehet, hogy a perverz önsanyargatás téves;
de most kérlek kötözz ki az ágyhoz: vigasztalj meg édes!
A képet Marilyn Manson festette, innen származik
