Hirdetés

  2. Bejegyzések
  3. potyautas
  4. Akármi

Bulgária illata

[ ÚJ bejegyzés ]

Hirdetés

Gyerekkoromban velünk szemközt, Pista bácsiék háza előtt állt egy fiatal hársfa. Nagy telkek voltak az utcában, a kertekben számtalan gyümölcsfával, amikből még az udvarra is jutott néhány. Nem tudom miért ilyen telhetetlen a paraszt ember, de mindezek ellenére a ház elé - az akkor még csak képzeletbeli járda, és a vízelvezető árok közé - is ültettek néhányat. A hársfa azért volt különleges, mert nem adott gyümölcsöt. Állítólag teának szedték a virágát, de egy gyerek számára ez haszontalan fa. Most, hogy e sorokat írom, bevillant, hogy a mi házunk előtt is állt hársfa, van is róla fotó. Talán azért a Pista bácsiéké jutott előbb eszembe, mert azt még a kék csomagolópapírral berajzszögezett utcai ablak kukucskáló résén át is láthattam, ha az eső, vagy az égető napsütés, a 30 fokot is megközelítő rekkenő hőség beparancsolt a szabadból. Arra nem emlékszem, hogy a hársfának – pontosabban a virágának – illata is lett volna, pedig volt.
Így eshetett meg, hogy 1990 június utolsó napjaiban nem tudtam mire vélni azt a mindent elárasztó illatot Bulgáriában. Valójában még nem is akkor, csak egy évvel később figyeltem fel rá. Ugyanazt az illatot éreztem, mint Bulgáriában. Mielőtt beazonosíthattam volna, elneveztem Bulgária-szagnak. (tudom, hogy a szag és az illat nem ugyanaz, de akkor is ezt a nevet adtam neki) Rám tört tőle az utazási vágy, hát utaztunk. Görögországba (Bulgárián át) Horvátországba, majd sehová. A Bulgária szag ezután is megérintett mind a mai napig, a mehetnék is rám tört mindig, de már nem utaztunk. Néhány évig nagyon rossz érzés volt, hogy nem engedhettem meg magamnak, de lassan megbarátkoztam a helyzettel. Ma már nem tör rám ez az érzés, de azért a hársfavirág illata nekem Bulgária illatával azonos.

Még van hozzászólás! Tovább