Itt szaladt el a billentyűzettől pár centire egy pók. Nem volt nagy, gondolom veszélyes sem, de... Megállt a monitor mellett, és simán lecsaphattam volna, de még azt sem mertem. Aztán erőt vettem magamon és le akartam ütni a légycsapóval, de nem sikerült, beszaladt az asztal mögé. Azóta is a hideg ráz, ha rágondolok, félpercenként nézem a rést, ahová befutott és legszívesebben ordítanék, de nem teszem, mert hajnali 2 óra van.
Gyűlölöm a pókokat.
Szép az élet...

Majd holnap (ma) teszek be fotót, ha megengeded, arról hogy milyet láttam a múltkor. Most lusta vagyok előkeresni a fényképezőt.

