... amelyben Lengyelország valamivel nagyobb lesz

A telekvásárlás egyszerű dolognak tűnt, tekintve, hogy összesen két eladó telek volt a faluban. Mint utólag kiderült, így sem volt egyszerű.

Első telkünk a falu szélső utcájában található, mögöttünk már csak az erdő meg szántók, szóval nyugis hely. (Bár tekintve, hogy a Falu mindösszesen egy főutcából, az ennek két oldalán található 1-1 párhuzamos utcából, illetve az ezeket összekötő merőlegesekből áll, így szinte nagyobb az esélye annak, hogy a falu szélén lakj, mint hogy ne). Szántó volt, még most is be van vetve valamivel, ezt osztották fel sok kisebb részre, még mind üres, nincs közmű, cserébe nevetséges összegért adják, persze a közművesítés önmagában annyiba fog kerülni, mint a telek. Szuper.

Másik telkünk szintén faluszéle (mondtam én), közmű, fúrt kút, szomszédok, kétszer magasabb ár, mint az üresért, de van rajta egy alap. Alapunk emberemlékezet óta a telek része, elkezdték a házat, az alap elkészült, odahordták az építkezéshez szükséges téglát, pár sort fel is raktak, aztán ennyiben maradt a dolog.

Innentől egyszerű volt a képlet: ha az alapot fel tudnánk használni, azt visszük, mert ingyen alap, ha nem, akkor a másikat, mert elbontatni nem lesz pénzünk.
Ismét építész barátunkhoz fordultam: "jó ez az alap szerinted valamire?" Kimentünk, megnéztük, megállapította, hogy jónak tűnik, itt van egy ideje, baja nincs, süllyedni már nem fog, ha téglaház alá tervezték, akkor elég esélyes, hogy a könnyűszerkezetet röhögve elbírja, és nem utolsó sorban az, hogy már itt van és nem kell megépíteni, önmagában többet csökkent az építési költségen, mint amennyiért az egész ingatlant árulják közművestől, téglástól, mindenestől. Örömbódottá...

... Lett volna, ha ekkor nem bukik ki egy alapvető életfelfogásbeli különbség Párom családja és jómagam közt, mert szerintük alkudni kell. Szerintem az alkudozás utolsó alja dolog, sose csináltam, nem is fogom, ha valaminek az árát sokallom, akkor nem veszem meg. A telek árát viszont a fentiek ismeretében egyáltalán nem sokallottam, náluk viszont ez egy alap dolog, szerintem élvezik vagy a fenetudja, mindenesetre rájuk hagytam, hogy ha akarják, vitatkozzanak az eladóval, nekem jó ennyiért is. Nem vitatkoztak, ennyiben maradtunk. Ügyvédet kerestem, időpontot foglaltam, majd 1 hétre Frankfurtba kellett utaznom, visszaérkezésem másnapján nyélbeütjük a dolgot - gondoltam én, a naív.

Felhívott a tulaj:
- te figyelj, én lehet, hogy elvinném a téglák felét, mi is épp' építkezünk, jól jöhet
- egyelőre a tied, azt csinálsz vele, amit akarsz, vigyed, nekem a telek kell.
Este felhívtam életem párját, akiben azonnal ismét fellángolt a kereskedő:
- vigye, de akkor egy százast legalább engedjen!
- Szívem azok a téglák évtizedek óta ott vannak, kb semmit nem érnek, meg egyébként is nekünk a telek kell, meg az alap, nem fogok rugózni egy százason.
Nem mondanám hogy ezzel vége lett a vitának, de ennyiben maradtunk.

Két nappal később megint felhív a tulaj:
- te figyelj, én lehet, hogy elvinném az összes téglát
- egyelőre a tied, azt csinálsz vele, amit akarsz, vigyed, nekem a telek kell.
Estére csitíthatatlanná vált a kereskedővéna, és megvolt a 8 év alatti harmadik komoly vitánk, (úgy érzem nem ez lesz az utolsó az építkezés témájában), ami aztán többszöri hosszas telefonálással járt, ennek főleg a Telekom örült, mert én még ekkor mindig Frankfurtban voltam, és már tisztán láttam, hogy hazaérkezésem másnapján ebből nem lesz biznic. Egy nagy kupac szétmállott, húszéves tégla miatt...
Végül apósom volt, aki tényleges kereskedő lévén, sok évtizednyi alkudozós tapasztalatát bevetve nekiesett az eladónak és lefaragta, amit le akart, mert miután hazaértem, azzal hívott fel az eladó, hogy
- de csak mert nagyon rég ismerem apósodat és nagyon jóban vagyunk...

Innentől standard procedure, aminek a végén Lenryland 1665 négyzetméteresre nőtt.

_________________________________________________________________________________________

DISCLAIMER

Ez egy már erősen előrehaladott állapotban lévő sztori, aminek részleteit hetente tervezem megjelentetni, de már nagyon rég nem itt tartunk, szóval nem tegnap találtam ki, hogy mennyiből mit csinálok, ezért köszönöm a jóakaratot, de nincs szükségem jótanácsra / lebeszélésre / rábeszélésre, stb.