Halihó!
Szerintem nagyon sokan jártunk már úgy hogy "benéztünk" valamit vásárláskor, és utólag derült ki hogy a termék valamiért nem jó. Személyes vásárlásnál ez nem gond, blokk ellenében cserélik, neten vásárolva már macerásabb a szitu. A bökkenő leginkább a visszaküldés. Új csomagolóanyagot vadászni, feladási pontra cipelni, adminisztrálni kell, és ott van a szállítási költség is.
Plusz jó pár nap, mire megjön a másik cucc.
Olcsóbb termék vásárlásánál, kb 5000 forintig én speciel nem kínlódok visszaküldéssel, megnézem mit lehet kihozni belőle, mi másra tudom használni, esetleg összetákolom valahogy, és megpróbálok együtt élni vele.
A vételár növekedésével a reklamációs hajlamom is növekszik, bizonyos összeg felett ha máshogy nem megy, felhúzom a bunkósapkát és verem az asztalt.
Vettem már pár dolgot ami nettó pénzkidobás volt, és ez a mostani is sajnos az. Mert nyár van, klíma nincs, de van hőszigetelt, vastag falú házikó, este meg jó levegő, így nyitva hagynám az ajtót, csakhogy a mindenféle bejövő repülő ragadozó nem hagy aludni.
A szúnyoglámpát nem szeretem, mert sötétben szeretek pihenni, a mindenféle füstölőtől, párologtatótól, ultrahangos biszbasztól meg inkább én megyek világgá, nem a szunnyog.
Tehát, kellett valami az ajtóra, és kifejezetten megörültem, hogy van ilyen instant szúnyogháló, aminek a felrakása nem hagy maga után két talicska sittet.
Jól beszoptam a marketing bullshitet és ész nélkül rendeltem rögtön két ilyen öntapadós szúnyoghálót:
a képet a tippáruháztól loptam
Jó volt az értékelése, jó volt az ára, és pont arra találták ki amire nekem kell. Mivel a működésének bonyolultsága nem vetekszik egy részecskegyorsító fluxuskondenzátorral, így biztos voltam benne hogy a termék tökéletesen megfelel számomra.
Hamar meg is jött, volt hozzá magyar nyelvű képes használati útmutató, amit más férfiemberrel ellentétben azért én átnéztem, nehogy még a végén merítőszákot fabrikáljak belőle, vagy hangfalselymet. Úgy működik, hogy kapsz két lapnyi hálót. Ezek egyik hosszanti oldalán vannak a mágnesek. Leteríted mindkettőt a földre, majd összecuppantod a mágneseket, aztán a mellékelt öntapadós tépőzár egyik tetszőleges felét felragasztod a megmaradt oldalakra. A tépőzárak ellendarabját pedig az ajtókeretre kell ragasztani. Nem egy agysebészet, éppen csak azt felejtették el ráírni, milyen távolságra ragaszd a tépőzárakat.
De nem gond, némi matekolással és próbálgatással felraktam a helyére. Kicsit meglepődtem azon, hogy a ragasztó és a tépőzár amúgy baromi erős a szúnyogháló anyagához képest. Ugyanis az egyik tépőzár átrakásánál felszakította az anyagot. Nem volt nagy dráma, de onnéttól fokozottan figyeltem arra, hogy ne kelljen visszabontani.
Na, felkerült a háló, és nagyon jó volt nézni, hogyan csattannak össze szép sorban a mágnesek. Nagyon jót játszottam velük, és roppant büszke voltam magamra.
Apró bökkenő, hogy beszűkítette az ajtónyílást, és a kilincset is letakarta, de ezzel hajlandó voltam együtt élni. Alig vártam az estét, hogy nyitva hagyhassam az ajtót és a friss levegőben szunyókálhassak. Ezért délután igen jókedvűen indultam melóba, tatyó a hátamon, kibújtam az ajtón, visszanyúltam a kilincsért, aztán megfordultam táskástul hogy bezárjam az ajtót.
Azzal a mozdulattal HARSSSHHH!!! szakítottam is le a hálót. Mert az istenbarma ferdeszeműje olyan erős tépőzárakat adott hozzá, hogy nem azok engedtek, helyette az anyag szakadt széjjel. Ha valami normálisabb anyagból lett volna, akkor ez a berendezés egy támadó rinocéroszcsordát is megállított volna, de nem, szar, bóvli anyagot adtak, jó erős rögzítőkkel, hogy biztosan elszakadjon. Ezt ráadásul nem is reklamálhatom meg, hiszen önhibából lett a kár, és a futár előtt mégsem tépkedhetem a hálót, hogy elég erős - e.
Hatványozottan mérges vagyok, mert az ötlet és a készülék jó, egy kétbites analfabéta telefonbuzeráló tiktokfüggő kacskalábú nyomi is képes elsőre hibátlanul felrakni, de ha ócska a minőség, azzal még egy zseni sem tud mit kezdeni. Tanulópénznek jó volt, mondhatjuk úgy is, hogy vettem 18 mágnest, húsz öntapadós tépőzárcsíkot, de ettől még ugyanúgy be fognak jönni a szúnyogok. Bár megpróbálhatom a tépőzárakkal hajigálni őket, de alvás közben ez azért eléggé macerás...
És occsó húsnak híg a leve, occsó szúnyoghálónak szétfoszlik az anyaga. Ha nagyon akarnék, persze rakhatnék fel komplett szúnyogháló ajtót, és azt még venni sem kell, minden van hozzá itthon, csak idő és kedv nincs hozzá. Ezért is örültem meg ennek a megoldásnak, nem kell fúrni- faragni, csak hopp feldobom, kész. Hát ennyit ért. Mentségemre szóljon, nem a legolcsóbbat vettem meg, nem is bóvli boltból, mégis belenyúltam. Ez van, na. Legközelebb talán máshogy alakul.
