A Csillagvárosi rulett életem egyik fő műve, amit a világ sose fog teljes egészében megismerni, mert legfőbb célja a főszereplőjének, a saját jungi animuszomnak önön szórakoztatásom. Imádott hősöm a saját történetében egy olyan egyéjszakás kaland eredménye, amiről az apja ennyit mondott neki: "Ma sem tudom, hogy mit dugtam meg, egy vulkánt, egy gejzírt? Vagy engem baszott meg egy villám."
Richard Mason kemény férfi, aki túlélte valami potenciálisan halálos ölelését és férfiasan helytállt. Izé, megbaszta a "semmit". Ez ám a teljesítmény! És ebből a rendhagyó 0,000000000098 másodperces élményből jött létre egy kisgyermek. Az életvágy hatást váltott ki a semmiből. Richard sose tudta feldolgozni azt az éjszakát és annak eredményét elfogadni, de késve ugyan a megbánás érzete megcsapta.
Hirdetés
A második dalban Merwil egy sorsfordító döntés előtt felismeri, hogy azért képes az életét veszélyeztető feladat végrehajtására, mert gyerekkori énje megőrizte a gyermeki hitet a szeretetben, és ezért nem lett egy cinikus faszkalappá, aki hátat fordítana a világnak. Gyakorlatilag a dal búcsú az életétől. (Nem hal meg, de súlyos árat fizet.) Továbbra is vígjáték a Csillagvárosi rulett, de ugyanakkor karakteralapú dráma is, amiben nagyon gondosan kidolgozott szereplők vannak.
Miután elmorzsoltunk pár férfias könnycseppet, reklámszünet. A dal direkt giccses. Mégis milyen legyen egy reklámdal?
Miután nem hánytad el magadat, mert bevettél egy szem Gravimetront, ki fogod bírni a semmi örvénylését is. Mert itt van anyu, Merwil mamája és rájössz, hogy a történetnek további nem várt mélységei vannak. (Ez még Merwil önfeláldozása előtt van.)
Remélem, hogy mélyen magadba szálltál a személyes drámák hatására és most meredten bámulod a monitort és arra gondolsz, Algieba a legrosszabb rémálmom. 
