Ez a történet is az Ezeregyéjszaka meséi közül való.
Egyszer négy keresked összeadott ezer dinárt, mint közös vagyont. Betették egy zacskóba, és elindultak árukat összevásárolni. Útközben egy szép kerthez értek; bementek, a zacskót a kertet őrző asszonynál tették le, és azt mondták neki: "Csak úgy add ki ezt a zacskót, ha mind a négyen jövünk érte."
Mikor bejutottak a kertbe, gyönyörködtek a szép tájban, aztán ettek-ittak, vigadtak.
Az egyik azt mondta: "Hoztam egy kis illatszert magammal, gyerünk, mossuk meg fejünket ennél a folyóvíznél, és szagosítsuk ki magunkat." A másik azt mondta rá: "Fésű kellene." A harmadik meg: "Kérjünk az asszonytól, neki talán van fésűje."
Az egyik kereskedő elment az asszonyhoz, és azt mondta neki: "Add ide a zacskót." De az asszony nem akarta átadni a pénzt. A társaság olyan helyen volt, ahonnan az asszony láthatta és hallhatta őket. Ezért az ember odakiáltott társainak: " Nem akar ideadni semmit." Akkor azt kiáltották vissza az asszonynak: "Add oda neki! Erre az asszony odaadta a zacskót, a kereskedő pedig megszökött a pénzzel.
Hamarosan kiderült, hogy mi történt, és a három kereskedő követelte káruk megtérítését az asszonyon. Az asszony nagy gondban volt, mit tegyen. Találkozott egy ötéves kisfiúval, aki azt mondta: "Ha adsz nekem egy dirhemet cukorra, megmondom, hogy kerülhetsz ki a bajból." Az asszony örömmel belement ebbe, és amikor a három kereskedővel megkelent a kádi előtt, azt mondta, amit a gyerek tanácsolt, és a bíró felmentette őt.
Mit tanácsolt a gyerek?
Sok sikert a megoldáshoz!
