50+ vagyok, de első olaszországi út a családdal.
Kicsit furán, mert legnagyobb nem jött velünk. De csak hárman indultunk el, visszafelé már négyen voltunk.
Merthogy volt egy sportesemény, ahova a kisebbik fiamat az egyesület vitte, az esemény végeztével viszont mi felvettük, és 4 napra lementünk Riminibe.
A vezetésről....
Kérdezgettem az autós topkisos srácokat, hogy merre menjünk.
Alapvetően 4 választás volt. Ausztria felé 2 alternatív útvonal, aztán egy Szlovénián keresztül, illetve egy még Horvátországon keresztül.
Azzal számoltunk, hogy kb. 9-10 óra lesz.
Többen az osztrák verzióra szavaztak. Végülis az lett (A2-n, Villach felé), és nem bántuk meg. Ráadásul 10 napra mentünk, így az osztrák verzió előnyben volt mással szemben, hiszen ott van 10 napos matrica, szlovéneknél csak 7 napos vagy 1 havi (11,5 vs 32 €)
Oda
M1 - én
M85/86 - én
A2 - anyóka (feleség)
Olaszország (Trento) - én
~9 óra
Vissza
Olasz (Rimini)+A2 én
M86/85+M1 lányom
~11 óra
Odafelé, kibontva:
M1, meglepetésre vállalható forgalom, M85/86 sima, forgalom alig.
Osztrák oldalon anyóka vezetett, én kicsit bealudtam a pofázós széken (anyósülés; J1).
Úgyhogy passz, hogy az IG-L 100-as táblákat mennyire vette figyelembe.
Olaszország előtt visszavettem.
Na amennyire tartottam az olasz vezetéstől, na pont annyira nem kell tőle tartani, vagy szerencsém volt. Autópályán nem volt tolakodás, semmi villogás. Vagy nagyon ráérnek 110-zel menni a 130-as helyen is, vagy azért mennek lassabban, mert cefet drága a benzin (1,8€ literje... há’ nemóccó’).
Én is 110 körül mentem sokat, és a fogyasztásnak is jót tett ez.
Akikkel beszéltem haverok, jó részük Szlovénia felé jött. 10 órás útról számoltak be minimum, pedig elvileg rövidebb, és gyorsabb lehetett volna a gugli térkép szerint.
Na azért Riminiben délután/estefelé kaptunk olasz vezetést. Ezek mennek mindenfelé. Olyan a körforgalom, mint a franciáknál: “hozd ki az autódat sérülésmentesen”. A legjobb, amikor nézed a bal tükröt, hogy mikor jön a robogós előzni, majd fogja magát, és jobbról előz. Vagy egyszerre mindkét oldalról – mert ilyen is volt.
Ellentétben Trento városában nyugisabbak voltak a motorosok. Volt olyan idősödő bácsika, aki elől kissé lehúzódtam, hogy el tudjon menni, és mosolyogva integetett befelé, hogy köszi.
Visszafelé
Első lassulás Bologna elkerülőn. Sajna koccanásos baleset miatt (kamion lekoccolta a szalagkorlátot) 1 sávra szűkült 3km-en, aztán útépítés... aztán megint... és még 1x.
Aztán Palmanova melletti elágazónál, ahol az úl elválik Asuztria / Szlovénia felé, ott tervezetten A-t vettük irányba. Szerencse is volt, mert a szlovének felé jókora torlódás volt.
Ausztria A2 sok helyen korlátozott 100-110-re. IG-L volt bőven.
Szombathelytől hazáig (Tbánya) a lányom vezette az NDB-t (nagy dög benzines), még az M1-en is. Mákja volt, mert nem full tömött, bár határozott forgalommal bíró M1-et fogott ki.
Óvatosságra intettem, ugyanakkor hajtottam is, hogy igenis, menjen bizonyos esetekben. Belső sávban nem megyünk 130 alatt (kivéve, ha a belső lassabb).
Levillogós tahókkal nem foglalkozunk, normál módon befejezzük az előzést, és külsőbe kisorolunk, ott lassítunk vissza.
Levillogós tahóknak nem villogunk vissza.
Megfelelő követési távolságot tartunk.
Előre legalább 5 autó, hátrafelé 5-10 autó mozgásának feltérképezése, várható értelmezése, és a nem logikus lépésekre történő felkészülés. (2x mondtam, hogy na az bejön elénk a külsőből, motorfék.... 2x bejött) – oké, ez elsőre nem fog menni, de gyakorolni kell.
100 alatt előzésnél visszaváltunk 5-be, főleg akkor, ha megy a klíma. 90-nél már vissza 4, azt’ erős gáz.
Ja, szeretett levillogósok közül 1 magyar, 2 osztrák, 1 svájci rendszámú volt. Győr-Tatabánya vonalon ez nem is számít soknak.
Előzés előtt szépen belenézett a tükörbe, illetve maga mellé balra; mindig 👍.
Szerintem jól kezelte a pofázásomat, illetve ügyesen hajtotta végre az előzéseket, besorolásokat; az M1-en.
Autóúton vissza kellett fogni, mert 110-es korlátozásnál nem kéne 126-tal menni. Egyelőre legalábbis; mert az már drága tud lenni.
M1-en viszont hajtottam, hogy ha megy, akkor menjen, a belsőben mihamarabb fejezze be az előzést. 134 volt a legtöbb, amivel ment, ennek bele kell férnie.
Nyilván ezt több oldalról is meg lehet ítélni. (miért kell hajtani majdnem friss jogsival vs. igenis kell gyarkoroltatni, stb...
Benzinárak:
1,75 € (IT)
1,85 € (IT)
1,55 € (A)
599 HUF (H)
Fogyik:
8,28 (odaút, lassú /v<120/ pályázás)
7,29 (helyiközi közlekedés a Garda tóhoz, ilyesmi; leginkább közút)
7,38 (helyiközi közlekedés, autóút, közút)
10,01 (városozás+130-as tempós autópálya fullra pakolt autóval, 4 személy)
7,85 (Rimini – Szombathely 785km, 61,6 liter 89,6km átlagsebességgel https://maps.app.goo.gl/QEwH37HsVi5Kb2w59, 4 megállással)
Tisztán az útiköltség ~166kHUF.
Szállások
Olle, apró falucska, B&B
Itt kicsit elkottáztuk a választást, mert nem tudtuk, mi is az a B&B. És nem néztük meg, hogy ez nem apartman.
Kicsit levert a víz, meg széjjelvágott' az ideg.
Csak szoba, hűtő nuku, konyha nuku... 
Én marha... már múlt évben lefoglaltam, hogy apartman.
Aztán első hidegzuhany után nézem, hogy van egy terasz, ahol étkezési lehetőség van, benne hűtő. És van kint tájékoztató. "A konyha csak reggelihez használható, a hűtő a vendégek részére fenntartott." Ekkor megnyugodtam, hogy akkor hűtő van. Na meg kapszulás kévéfőző, mikró is.
Na így már minden okés lett egyből.
A szállás tiszta volt, rendezett, bár nem túl nagy. Az autóban hagytuk a fél cuccunkat, de sebaj.
Na de a kilátás..., a hőmérséklet..., az alvás... az zseniális volt.
A közelben volt egy szép és jó kis tavacska, ott előkerült a SUP.
Riminiben aztán jött a meglepetés. A pozitív féléből.
Olyan apartmant sikerült foglalni, hogy 2 fürdő, 2 háló, 2 klíma, 2 terasz.
Igazán rendezett, tiszta, tágas, jó konyha, welcome beer behűtve, welcome rágcsálnivaló az asztalon, kedves szállásadó, saját parkolóhely. Ez telitalálat volt.
Kb. 800m-re volt a parttól, és a horvátországi jellemző szállásainkkal szemben teljesen sík terepen kellett gyalogolni, nem felfelé a parttól.
A tenger eléggé meleg volt. Kb. 27 fokos, talán túlzottan meleg.
Első két nap jó kis hullámok voltak, ami jó poén volt, igazán üdítő. Legalább volt valami extra a homokos tengerpart mellett.
Harmadik nap viszont már majd' 28 ˚C-os volt, alig hullámzott, és megjelentek az alganyálkák... hát elég undi' volt. Bementünk, majd 1 óra múlva kint is voltunk. Olyan volt, mintha egy filmréteg képződött volna a bőrünkön. Egy védőréteg, ami nem akart kiszáradni. Aztán ha hirtelen széthúztuk a bőrünket, akkor megrepedt, és kiszáradt.
Ettünk persze pizzát, tésztát, salátákat, na és fagyit.
Nem maradhatott el a kávé sem.
Ezeket finoman csinálják, mint ahogy mi is a gulyáslevest.
Igaz, nálunk nem volt központi kérdés a kaja, de párszor voltunk étteremben (10 nap alatt 4x).
)
