Hogy mennyire begyepedesett, posztkommunista, maradi és segghülye a társadalom, arra a legjobb példa a sorban állás. Hogy belénkégett évtizedeken át, hogy ha sor van, akkor elöl biztos valami atomfasza cuccot osztogatnak, és egyetlen cél lebeg a szemünk előtt, hogy furakodjunk, tolakodjunk, lökdössük egymást, de ha azt nem lehet, akkor minimum olyan sűrűn álljunk, hogy egymás szájvizét (ha van egyáltalán) molekulárisan tudjuk elemezni.
Mondok egy példát.
Kora délután, hétköznap, Újbuda center, posta. Belépek, két pultnál dolgozik ügyintéző. Már az ajtóban ott a tábla, hogy "kérjük, hogy a választott ablaknál álljon sorba." Ezen én élből felcseszem az agyam, de kellemes meglepetéssel veszem észre, hogy a várakozók a józan eszükre hallgatva, saját idegrendszerük megkímélése okán automatikusan leszarták a táblát, és egy sorban álltak, aki elöl volt, az pedig a felszabaduló pulthoz lépett.
Hirdetés
Így igazságos, így kiszámítható, így kulturált és így normális, ugyanis. Mindenhol így van, tőlünk nyugatra.
Megnyílt egy harmadik pult is, a múlt századból itt ragadt postás nyanya el is rikkantotta magát, hogy "ide is lehet jönni", s miután most már mindhárom ablaknál intéztek mindent, ezért még gyorsabban fogyott a sor. (Intermezzo1: még szerencse, hogy így álltunk sorba, mert az egyik pultnál egy nő szerintem 500 csekket adott fel. Ha valaki odaállt volna, követve a tábla utasításait, akkor az jól megszívta volna. Intermezzo2: az újonnan érkezők egy halk kérdéssel érdeklődtek, hogy akkor most egy sor van? és igen válasz hallatán szépen beálltak a végére.)
Telt múlt az idő, s egyszer megjött a posztkommunista, csaknekemvanigazam, faszérálltoksorba 50-es némber, aki le se szarta az álldogálókat, lila sapkában előrecsörtetett az első ablakhoz és beállt.
Minimális pusmogás hallatszott a sorból, de mindenki nyuszi volt szólni, úgyhogy magamra vállaltam a feladatot, és szóltam full udvariasan, hogy lesz szíves kivárni a sort. Egyből ordított, hogy "de a tábla", és már ment is csekket feladni. Basszus, hogy senki sem mer visszapofázni, komolyan, de addigra én kerültem sorra egy másik ablaknál, a némber pedig - ez milyen oviba járt? - bepanaszolta az egész bandát, hogy miért állnak egy sorban a pultos nőnél.
És most jön a full csúcs.
Postásnő felnéz, ez jön ki a száján: maguk szeretnek egy sorban állni? S miután a népek bólogattak, ezt bírta mondani: akkor álljanak a Tescoban is egy sorban!
Miután már úgyis én szóltam be a lila sapkás tehetségnek, meg amúgy is totál felhúztam magam, közöltem vele, hogy a kommunizmusból ittragadt csökött szervezet tagja, normális kultúrákban ez nem így van, Tescoba értelmes ember nem jár vásárolni, és egyébként dugja fel magának a táblát. Éljen a demokrácia, a logika és a józan ész. Mindemellett gratulálok, az előttem ücsörgő postásnőnek megköszöntem a csekk feladásában tanúsított segítségét (ami a munkája), majd távoztam.
Felkúrtam az agyam, de mire kiértem a parkolóba, már röhögtem.
Kínomban. Mert én is itt élek.
Magam is meglepődtem rajta, de nem "sci-fi". 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
(Lásd. rögtön: Újság főszerkesztője, rendszergazda, recepciós...)
