Az analóg jelenti a "valóságot", azaz a végtelen érték-szinttel rendelkező jelfolyamot. A digitalizálás során VÉGES SZÁMÚ (azaz diszkrét) érték-szintekre bontható (ezáltal számítástechnikai módszerekkel tárolható és feldolgozható) jelfolyamot kapunk (ez lesz tehát a digitális jel).
Zene-fájlok esetében (az X-, azaz a vízszintes tengelyen) 1 másodperc mondjuk 48 000 osztást jelent (azaz 48 000-szer veszünk hangmintát a zenéből - az analóg jelfolyamból - 1 másodperc alatt; ezt úgy jelöljük, hogy 48 kHz, avagy 48 000 Hz, azaz Hertz).
Hirdetés
Az Y-tengelyen (ez tehát a függőleges tengely) pedig azt adjuk meg, hogy mennyi érték-szint közül VEHET fel 1 db értéket egyetlen minta (a 48 000-ből); zenék esetében az ideális érték a 16, 24 vagy akár a 32 bit (azaz 32 érték-szint közül veheti fel valamelyik értéket egyetlen minta a másodpercenkénti 48 000 mintavétel egyikének alkalmával).
A lenti képen a szürke folytonos vonal az analóg jelet, a feketével lekövetett vonal pedig a digitális jelet kívánja ábrázolni.
Ha valakit érdekel, akkor a CD-re 44100 Hz-en (16 biten, tehát 16 érték-szinttel) rögzítenek digitális hanganyagokat (ezt jelenti a "CD-minőség").
Minél több a másodpercenkénti mintavételezés, illetve azon érték-szintek száma, melyek közül egy hangminta egy értéket felvehet, annál nagyobb területet foglal el a háttértáron (pl. a számítógépünkön vagy az okostelefonunkon). Természetesen a fenti paraméterek érték(készlet)ének növekedésével az analóg jelfolyam is szinte tökéletes lekövetésre fog kerülni. A kérdés, hogy szükség van-e a CD-minőségnél jobb lekövetésre a digitalizálás során, hiszen pszichoakusztikai szempontból ez a CD-minőség a legtöbbször elég szokott lenni.
Azért írtam le (így szájbarágósan), mert most jöttem rá erre az összefüggés-magyarázatra az alábbi videó alapján... 
