az sc-nek a leírt gépen 1080-ban sem elég a 90-120 fps-re Szóval nem a star citizen vr-ra vonatkozik az a gépigény.

SC esetében gyanítom kelleni fog a legcsúcsabb vga vagy gyengébből kettő vr-ra.

Star Citizen FAQ http://starcitizen.hu/star-citizen-faq-az-ujaknak/ (Mielőtt kérdeznél)

Sztem ha veszek új VGA-t jó leszek rá, még ha csak 3570k-m is van, lehet húzni rajta bőven, azt kész. Bár lehet emiatt váltanom kell majd jobb procira is idővel, ha highon akarom tolni az SC-t?

Nekem is 3570k van, én ez mellé most a 380x-ekre várok, hogy lássam mit tudnak és mennyiért. Ha más hatásuk nem is lesz, akkor is remélhetőleg lentebb tolják a 980-akat. Aztán ha megvan a VGA, akkor 2 évet ennek a gépnek minimum ki kell húzni, előbb nemigen lesz "kedvem" cserélni.
Nálam a 3570k megy most 4.4-et, de amint sikerül megszereznem mindent ahhoz, hogy kiszedjem a gépet a házból, és alkatrészenként beköltöztessem az asztal melletti fiókba csak úgy natúr, akkor kupakolom, és meglátom, mit lehet majd kihozni még belőle. Igazából már csak egy bontott power button kábelre várok, és akarok egy nagy piros gombot rakni a polcának az elejére alulra, mint a filmekben a banki riasztók. Az lenne a bekapcs

"Asszony kell a házba!" - Kőműves Kelemen - Szerintem is, csak nem pont úgy, waze! -----------------------------------------Az ideális nő függvénye: x=3ylog(y)-{(1/36)exp[-(36y-36/e)^4]}

de valami vga csak kell

ha lenne pénzem én már most lecserélném a hd7770-et mert már egyre inkább kínlódás...

Hát nem tudom, írtátok itt, hogy hatalmas lesz az ugrás a 290 és 390 között. Én kivárok amíg lehet, de az SC-t már új VGA-val szeretném kezdeni, és ha addigra nem lesz kilátásban egy 490, akkor lehet nem várok addig. Majd eldől, egyelőre nem tudjuk mennyit csúszik a játék és mikor jelenik meg a 400-as sorozat, így nem fájdítom miatta a fejem, csak teszem félre a pénzt folyamatosan rá. Ami biztos, hogy jó lenne egy 6-8 GB-os kártya, de nem is szeretnék 150-nél többet szánni rá. Ha csak sokára jön el a vásárlás ideje, akkor talán belefér a 200-de az a max...

A Witcherrel kapcsolatban pedig épp a minap gondolkodtam rajta, hogy mi legyen vele. Most próbálom visszaszorítani a gyűjtési szenvedélyemet, és ennek a játéknak az első két része egyáltalán nem tetszett. Kipróbáltam őket, de le is töröltem mindkettőt még aznap, ezért végül nem is rendeltem elő a 3-at. Bár a trailerek nagyon megkapóak, és a gameplayek alapján is eszméletlen játék lehet, de még mindig nem tudom, hogy kéne-e ez nekem. Inkább kipróbálom aztán ha tetszik, akkor beszerzem valahogyan, de valószínűbb, hogy nálam kimarad a Witcher sorozat a gyűjteményből.

pár hetet? jelenleg nincs munkám, nincs pénzem így úgy sem fogok venni semmit, minél tovább kibírom ezzel, csak megy kicsit a nyűglődés tudod...

lehet veszek a cpu-ra játékvízet de végül is az se sok pénz, meg azzal is várni kell hogy legyen rá

érdemes lehet várni, de én gyakorlatilag tavaly október óta várok...ebben persze benne volt az is, hogy:
1) idő előtt kiégnék, ha sokat tolom vele, és ráunok, mire kijönne
2) nincs sok olyan benne, amivel hosszabb ideig le tudnám kötni magam, tehát életbe lép az 1-es pont.

Viszont ha jönnek a modulok mostmár szépen lassan, meg bérelni is lehet cuccokat, tehát nem csak a saját tescós cuccommal röpködhetek, akkor már érdemes gondolkozni azon, hogy legyen egy vga...
Max a gyerek sem a CS-el fog játszani, hanem ennek az FPS moduljával. Neki úgyis mindegy, csak fegyver legyen benne.
Bár 3 napja mindkét gyerek a [Kisgömböc] játékkal játszik...meg én is

"Asszony kell a házba!" - Kőműves Kelemen - Szerintem is, csak nem pont úgy, waze! -----------------------------------------Az ideális nő függvénye: x=3ylog(y)-{(1/36)exp[-(36y-36/e)^4]}

Valószínűleg fogok is várni, most elköltöttem egy rakat pénzt a monitorokra és leadtam pár rendelést még pár gyűjtői kiadásra. Ha akarok egy 150K-s kártyát, akkor várok a megjelenésig inkább, addig meg elvagyok a jelenlegivel, játszani bőven lehet vele.

Na csak nem bírtam ki... Kedden jön hozzám a Witcher 3 gyűjtői! Egy utolsó darabot csíptem meg az egyik kevésbé ismert üzletből, az is félre volt téve valakinek, csak nem ment be érte, és nem tudták elérni. Amúgy kb. mindenhol kifogyott előrendelésben, sz'al elég nagy mákom volt. Kár, hogy XboxOne-os, mert PC-n fogok játszani vele, de egyúttal többet ér belőle maga a játék, sz'al jó pénzért eladhatom a lemezt, másrészt pedig csak ebben van kártyapakli és szövetből készült térkép. Egyedül az zavar majd, hogy a külső papírra xbox van ráírva, de aszem a +gyűjtői tartalom kárpótol érte.

Nem te mondtad, hogy nem szereted a Witcher játékokat? Rosszul emlékszem? Vagy csak félreteszed és később eladod, mert a gyűjtői cuccok ára általában felmegy később?

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

De azt mondtam, de tekintetbe véve, hogy hogy elkapkodták őket, plusz azt, hogy ilyen igényes gyűjtői ritkán akad, és fejlődhet a sorozat, kipróbáltam és úgy gondoltam, ha van rá lehetőség, akkor megszerzem. Bukni nem hiszem, hogy buknék rajta, de ez a 3. rész egyelőre tetszik annyira, hogy örömmel birtokoljam a gyűjtőit belőle.

Általában csak bontatlan játékaim vannak, de ennek az az egy oka volt, hogy sajnáltam rájuk kiadni azt a sok pénzt úgy, hogy tudom, ha kibontom sokat veszítenek az értékükből. Viszont a gyűjtőik 70-80%-án nem igazán lehet keresni ahogy látom. Az eBayen lehetne őket csak eladni rendes áron (ha felmegy az áruk, de soknak egyáltalán nem) de ott számításba kell venni ezt is, hogy innen küldeni drágább, mintha mondjuk egy angol angoltól vásárol, tehát ha versenyképes áron akarom eladni, akkor én fizetem a postát is + az eBay és paypal díjat, ezekkel együtt meg elég nehéz haszonnal eladni valamit.

Tehát inkább arra próbálok ráállni, hogy nem veszek annyi játékot, csak amiről tényleg azt gondolom, hogy tetszene. (a Witcher esetében ez eddig nem állt, most adok neki még egy esélyt, de ezért sem rendeltem elő vakon, hogy kipróbálhassam, mielőtt veszek belőle egy CE-t.)
Viszont az ilyen szobros kiadásokat ki szeretném bontani, az értékcsökkenést meg ez esetben azzal fedezem, hogy a 45 ezres játékból 15 ért eladom a lemezt, később meg ha el szeretném adni, akkor veszek hozzá egyet mikor már jó olcsó lesz 3 ezerért mondjuk. Addigra meg talán ér annyit a gyűjtői kiadás, hogy így bontottan csak a szobor meg az egyéb cuccok benne megérjék az egykori vásárlási árukat.

Bár még vacillálok, hogy mi legyen, de a'szem jobb ez így, hogy veszek egy One-os verziót és eladom a játékot belőle, mintha vennék egy PC-set és feltelepíteném. Legalábbis ebben az esetben jobb, mert az Xbox One-osban van kártyapakli meg szövettérkép, és inkább legyenek meg ezek, és maximum veszek mellé egy sima PC-s kiadást, ha eredetiben akarom a játékot.

Most így van egy két játék, aminek eladnám a gyűjtői kiadását, pl. a Dark Souls 1-2 részeit, mert az egyet még csak végigvittem valahogy, de a 2-vel már nem volt semmi kedvem szenvedni. Ha farmolni akarok, akkor nem singleplayer játékot keresek... Anno megvettem a Wolfenstein New Ordert is, a Panzerhund Editiont Amerikából, meg az Occupiedet Angliából (mert nehogy már magyar feliratos legyen, úgy az életbe nem adom el külföldön), de a játékkal még azóta sem játszottam, meg a Wolfenstein 3D óta egyikkel sem, így idén kipróbálom majd, aztán ha nem tetszik inkább azokat is eladom, de sajnos nem biztos, hogy lesz rajtuk haszon, hiába bontatlanok. A Panzerhund elég drága volt az amerikai szállítás miatt és a vám miatt, és Európában meg mikor legutóbb néztem egyáltalán nem ment fel az ára. Még most is árulnak belőle bontatlanokat, talán olcsóbban is, mint mikor megjelent.

[ Szerkesztve ]

Köszönöm a bőséges magyarázatot. Engem valahogy nem hatnak meg ezek a gyűjtői verziók, soha nem érdekeltek a szobrok, vicik-vacakok. Csak azért kérdeztem, mert nemrég láttam egy Omikron: The Nomad Soul gyűjtőit eBay-en átszámítva majdnem 100 (!) rugóért. Mondjuk az egy ritka kultuszjáték. Planescape Torment gyűjtőit is láttam már hasonló árakért. Tehát ilyen 10-15 éves kultjátékok ára megdöbbentően magas lehet.
Az első két Witcher amúgy nekem a kedvenc játékaim között vannak; a legjobb, és legjobb dramaturgiával elővezetett történet, feszes narratív játékmód. Kicsit tartok is tőle, hogy a 3. rész nyílt világa belerondít ebbe a történetközpontú narratív stílusba, hisz a a nyílt világ, az Elder Scrolls típusú totális szabdság - cserében széthulló történet - teljesen más stílus. A Vaják könyvek is nagyon jók; eddig csak Steven Erikson Malaza könyvei szippantottak be jobban (utóbbit mindenkinek erősen ajánlom, aki szereti a szépirodalmi minőségű, igényes fantasy-t).

[ Szerkesztve ]

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Hát, lehet a 3 után újra nekiveselkedem az első két résznek, vagy talán még előtte.

Azt hiszem a mai játékok értéke már nem emelkedik majd meg úgy, mint a 10-15 éves daraboké. Akkoriban nem volt olyan felkapott dolog a CE gyártás, gondolom ezért is ér annyit, ha megmaradt belőlük egy bontatlanul.
A Morrowind is kész vagyont ér bontatlanul, közben pedig nagyon szánalmas kiadás, azokhoz képest, amiket ma gyártanak. Persze emiatt nem becsülöm le, nagyon sokra tartom azt a játékot, és a CE-t is, mert ezen a ponton már nem az határozza meg az értékét, hogy mi van benne.

De persze más szempontok is vannak. Ott a Mirror's Edge fémtokos spanyol kiadása, bontatlanul 150 ezer, de abból összesen 1000 db-ot gyártottak.
A Dark Soulsból anno megvettem a Zavvi exclusive fémtokos verziót 10 ezerért egy-két éve, most meg 20-40 ezerért adják őket. Ebből 3000db készült azt hiszem.

[ Szerkesztve ]

Na, megvettem a Witcher első részt steamre, megnézzük még egyszer

[ Szerkesztve ]

Hát a GOG-on ilyen 2-3 USD-re voltak minap leértékelve (nyilván, hogy a 3. rész megvételét ösztönözzék), szóval ott talán érdemesebb lett volna. Ízlés kérdése ez, ha nem tettszik, ne erőltesd. Bár ha most sem tettszik, érdekelne, hogy mi nem jött be benne. Vannak hibái, pl. az idővel túl könnyűvé és monotonná váló harcrendszer (a 2. részben sokkal nehezebb és élvezetesebb a harc), de a történet, a hangulat, és a grafika művészi oldala (nem a pixelszámra, meg az effektekre gondolok, hanem a tájak kissé imprsszionita festményre emlékeztető kidolgozottságára) számomra örökre emlékezetessé teszik.
Elkezdtem a 3. részt, hát eddig vegyesek az érzéseim. Sok dolog leegyszerűsödött; pl az alkímia és a főzetek alkalmazása, a 2. rész sok szempontból igényesebb. Látszik, hogy ezt már minden konzolos kazuárnak emészthetővé akarták tenni.

[ Szerkesztve ]

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Hé-ho-hé! Már a Mass Effect 1-et is párhuzamosan hozták ki Xbox 360-ra és PC-re. Sőt, sokkal inkább Xbox-os játék, mint PC-s, mert PC-re nem jött belőle Collector's Edition (kivéve Lengyelországban egy 1000db-ra limitált verzió, amiből tavaly sikerült is megszeretnem egyet ).

Nem az volt a baj, hogy elkonzolosították. A kettő szerintem sokkal átgondoltabb és fejlettebb játék volt az egynél. Az egyben volt pár hülye megoldás, például a feltörés, hogy kerülgetni kellett azokat a vackokat, egyre inkább haladva a kör közepe felé, de sok más dolog is túl volt bonyolítva. Pl. emlékszem, hogy szinte minden második küldetés után negyedóráig azzal voltam elfoglalva, hogy a legénység felszerelését frissítsem, mert millió fegyver volt és millió upgrade rájuk és kész káosz volt már a végén, és folyamatosan jöttek az új cuccok. Ezen nem volt baj, hogy egyszerűsítettek. Ráadásul a ME sorozat legnagyobb előnye számomra mindig is a játék RPG része marad, úgyhogy a játékmechanika tőlem háttérbe is szorulhatott, a dialógusok vitték a hátán az egészet, és a történet, a bejátszások stb.

Na a három, ott viszont már voltak gondok. Kezdve azzal, hogy kivettek egy válaszolási lehetőséget, így legtöbb esetben csak két válasz közül lehetett válogatni. És a befejezés is kritikán aluli lett elsőre, de még másodikra sem lett sokkal jobb. Ezt meg mind az EA-nek köszönhetjük, nem a konzoloknak. Csak azt remélem, hogy a 4.et újult erővel kezdik, és ismét fantasztikus játékot kapunk majd.

(#717) GypsFulvus2
G2A-ról vettem ajándékkódot 1500Ft-ba került összesen, szal annyit nem buktam vele. Most egész jól elvagyok vele. Anno máshogy néztem a játékokra ebben az is benne van. Akkoriban olyan játékot kerestem, ami az én elképzeléseimnek megfelel, karakteralkotással pl. de most már eltekintek ezektől az elvárásaimtól. Ilyen alapon nem próbáltam volna ki az új Devil May Cry-t, ami tökre tetszett, sem a Castlevaniat, ami szintén jó kis játék volt.
Kicsit zavar a régi grafika, már várom, hogy nekivághassak a kettőnek. A tájak valóban baromi szépek, és a felbontás is szép, az arcokra figyeltek, hogy jó nagy felbontásban készüljenek el. Jelenleg az zavar, hogy érzek benne némi MMO hatást, hogy van benne némi farm, hogy gyűjtsek össze 10 koponyát meg 3 fiola vért stb., és sok a futkározás is nagyon. A Chapter 1-ben vagyok, de kéne egy ló vagy valami, mert nagyon nagy a pálya, és már vagy 5x futottam rajta végig oda-vissza.
Ja meg a sztori alapfelállása is kicsit fura számomra, hogy amnéziás az ürge, de valahogy tök lazán elvan vele, mintha nem nagyon érdekelne senkit a dolog, csak úgy elfogadják, hogy ez van, aztán ki is küldik a dolgára. Kis spoiler annak, aki még egyáltalán nem játszott vele, de sztem túl simán lefekteti a boszorkányt is a prológus végén, nekem ez kicsit valószerűtlen, hogy egy amnéziás emberen miért nem mutatkozik nagyobb zavarodottság.

[ Szerkesztve ]

Voltak benne nagyon jó részek, és az alapsztorija is érdekesebb volt, mint a kettőnek, de a kettő szerintem jobban össze volt rakta. Már csak abban is, hogy volt benne rendes bossfight. A végét szerintem azért rontották el, mert túl egyszerű lett a reapereket övező nagy titok, hogy csak egy sima buta gépsereg az egész, holott az egyben sokkal nagyobb misztikum övezte őket és ilyenek hangzottak el, hogy emberi ésszel fel sem lehet fogni a céljaikat.

Igen, az első részben voltak ilyen "gyűjts össze..." melléküldetések. Szerencsére a 2. részben ezek már nincsenek. Kivéve egyetlen egyet, de az szándékos, és a végén van egy kiba...tt nagy poén, inkább nem lövöm le. Az amnéziát illetően, igen, tök klisésnek tűnik, de igazából a regények ismeretében nyer értelmet. Szintén nem akarok spoilerezni, de a játék tulajdonképpen a könyvek továbbgondolása; ott veszi fel a fonalat, ahol a könyveknek vége. Tulajdonképpen egy újrakezdés. Nagyon sok pluszt ad hozzá, ha olvasta az ember a könyveket: Triss szerepe is világosabb így, hogy miért olyan nagy a kötődés közöttük.
Remélem megtalálod a számításod a Witcherrel.

Mass Effect: Tulajdonképpen csodaszámba megy, hogy erederileg kexboxra kiadott játék (ha jól emlékszem jó egy évvel később portolták PC-re) ilyen jól sikerüljön. Amit írsz az igaz; az inventory kezelés az 1.-ben a legrosszabb (nekem a 3. részé tettszett a legjobba, a 2. résznél ott (is) átastek a ló túlsó oldalára, és túlegyszerűsíteték), de nekem valahogy mégis az első tettszik a legjobban. Az sejtelmes hangulat, a tudat, hogy valami qnagy rejtély, és valami qerős ősi faj titkait boncolgatod... A második rész technikailag talán a legjobb volt, de dramaturgiailag a leggyengébb; egy vacak mellékszál. A 3. részben meg megérződött Karpyshyn hiánya; nem tudtak mit kezdeni a felvezetéssel, túl nagy falat volt a reaperek hatalma, így aztán jött az ócsó megoldás a Deus Ex Machina. Azért fasza kis trilógia az is.

Nathan Boggs: Ezzel nem tudok mást, mint teljesen egyetérteni.

[ Szerkesztve ]

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Phű, akkor jó nagy genyó voltál. Én soha nem bírtam volna kinyírni Mordint. Megpróbáltam kétszer is Renegade módban, de feladtam mindkétszer. Pofánverni valakit nem gond, de túl jó fiú vagyok az igazán gyomorforgató döntésekhez.

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Igen, ez tök így van, hogy az egyben nagyon jól megteremtették a misztikumot, és az az egy Reaper ezerszer félelmetesebb volt, mint a 3-ban az egész sereg. Ahogy tisztázódtak a dolgok, vesztett az erejéből minden, akkor már jobb lett volna, ha nem fednek fel mindent.

Én soha nem játszom női karakterrel, idegen tőlem, nem tudok azonosulni. De éppen ezért az egyik renegade próbálkozásom nekem is női Shepard volt; "ez a szemétláda nem is én vagyok..." Nagyon illett a női szikronhang a kemény, kegyetlen, kíméletlen vonalhoz. Az volt a baj, hogy ha nem húztál erősen az egyik oldalhoz, akkor ugye sok esemény nem "optimális" módon zajlott le. Ez egy kis hibája volt a játéknak, hogy kényszerített az egyik oldalra, ha pl. nem akartad elveszíteni Wrex-t stb.

[ Szerkesztve ]

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Hát, ha az ember megcsinálja az összes útba eső küldetést, akkor van némi szabadsága, hogy a másik oldalt is válassza néha. Én olyan 80%-ban paragon voltam, és pont úgy jött ki, hogy azt válaszolgattam, amit szeretnék, de így is elértem, hogy az egyik oldal kellően erős legyen.

Nekem az a bajom a játékkal, hogy annak ellenére, hogy nagyon szeretem és szinte teljesen kijátszottam mindet, a lehető legtöbb órát öltem beléjük, nem tudtam rávenni magam, hogy újrajátsszam őket. Próbáltam mást válaszolgatni, mint először, hogy lássak új dolgokat is, ezért legutóbb két mentéssel toltam egyszerre és indítottam férfit, meg nőit is párhuzamosan, a nőivel inkább renegade voltam, kipróbáltam más kasztokat, de valahogy elveszett a lendület, és végül nem vittem végig. Elsőre volt jó az eredeti döntések szerint. Talán ha lesz Oculus, akkor megnézem mekkora élmény ezzel a mozimóddal játszani, és beszélik, hogy fel akarják újítani a játékot a nextgen konzolokra az első résztől kezdve, akkor majd újra kipróbálom, de remélem PC-re is elkészítik.

Igen, a kis (i)-jelre ráviszed az egeret, akkor írja is. Ennek ellenére, hogy store creditből vásárolsz, akkor nem kerül rá az ÁFA. (Küldtem mailt a fordítással kapcsolatban.)

Nah egy ideje nem néztem az off topicot, de pont jókor jöttem

Mass Effect-eket békénhagyni, a legjobb játéksorozat amivel eddig játszottam Igen, beleértve a harmadik részt is Engem nem zavart a vége, különösen azért nem, mert az oda vezető út... hát az zseniális. A Citadel DLC pedig a nagybetűs dlc. tökéletesen pengette azokat a húrokat amik miatt imádtam az addigi részeket, azt a humort, a karaktereket, azt a kötődést... pazar...

Szóval hangulatilag, játékmenetileg, történetileg és legfőképp karakterileg számomra a legjobb játéksorozat amivel játszottam. Már az első részben is gondolkodtam a rachni királynős témán, mert morálisan nem egyszerű, de amit a harmadik részben toltak (krogan-salarian, legion-tali vonal), az nehéztüzérség volt.

"does this unit have a soul"... na ez után (és a döntés előtt) csak néztem magam elé a sötétben és próbáltam igazságot tenni aközött, ami között nem lehet.

Ezért is szerettem nagyon a sorozatot, mert nem félt olyan kérdéseket feltenni, amikre kényelmetlen választ adni.

Star Citizen FAQ http://starcitizen.hu/star-citizen-faq-az-ujaknak/ (Mielőtt kérdeznél)

Fura, a Mass Effect pedig pont az a sorozat, ami egyértelműen megmondja, hogy mi a kegyetlen, és mi a jóságos irány, de még a dilemmákba sem sok csavart tesz. Ha hiszel valakik jóságában, akkor jól teszed, én a Rachnik mellé álltam, hogy élje túl a faj, és jó döntés volt, a Kroganok mellé álltam, és az is jó döntés volt, a Geth/Quarian háborúban is védtem a Getheket, és végül minden jóra fordult. Az az irány, ami elsőre helyesnek tűnik helyes is benne, nincsenek igazán csavarok, ha bízol a jóban, akkor jó lesz a vége. Egyszer számítottam egy csavarra az első rész kiegészítőjében, amiben egy túszdráma volt, és a végén a főgonosz meg akart szökni, és mondta, hogy ha elengedem akkor nem robbantja fel a túszokat. Én nem engedtem el, mert nem volt rá garancia, hogy ha hagyom futni akkor nem teszi meg, és azt hittem az egyetlen kiút, ha erővel legyőzöm, és akkor talán nem lesz ideje robbantani vagy akármi. De nem ez lett, közölte az ember, hogy egy kegyetlen ember vagyok, hogy hagytam meghalni a fajtársaimat a bosszú miatt. Később megnéztem a másik választási lehetőséget is, ott elengedi a gonoszt, és a túszok túlélik. Nem igazán szórakozik veled a játék, nem dob be nagy csavarokat, egyszerűen tedd a jót, ne legyél rasszista, védd a gyengét stb. és az a helyes.

Hogy mást mondjak, nemrég néztem meg a gameday irodában a withcer kritikáját. Abban az RPG részét a DA és a ME fölé helyezik, és bár nem sokat láttam még a witcherből, de értem mire gondolnak. Egy spoileres példa a witcher 3 első falujából:

Volt egy kovács, akinek felgyújtották a műhelyét, mert a megszállóknak gyártott fegyvert. Mindenki azt hitte, hogy degeszre keresi magát rajtuk, közben meg kényszerből dolgozott. Ezért gyújtotta fel valaki bosszúból a műhelyét. Megtaláltam a faszit, egy részeges suttyót, aki le akart fizetni, hogy ne köpjem be. Én mondom nem verem át a kovácsot, itt ő az áldozat, ez meg csak egy hülye gyújtogató. Elmondtam ki tette, az ember beismerte, hogy hibázott, és be volt nyomva mikor ezt tette, de a törpe hívta a városi őrséget és felakasztották szabotázsért. Nem volt igazságos vége a küldetésnek.

Bár, a Dragon Age-ben is volt olyan (szintén spoiler a 2. részből), hogy segítettem egy NPC követőmnek, akiben megbíztam, hisz az első rész óta csapattag volt, aztán a 2-ben felrobbantott valami kápolnát, a'szem ártatlanok haltak meg ott.
Nem mondom, hogy a Biowarenek nincsenek jó történeteik, de a ME-ben kicsit egyszerűbb megtalálni a helyes utat a fontosabb kérdésekben.

Pedig nem mondja meg. Pont erről van szó, hogy igazából mindenkinek a szempontjai teljesen validálhatóak és racionálisak. Nem voltak gonoszak a salarian-ok amiért megcsinálták a genophage-et, mint ahogy a geth-ek sem hogy a quarian-ok ellen fellázadtak (ahogy a quarianok sem voltak azok). Igazából még Saren sem volt gonosz, csak elveszett. Tehát én úgy láttam hogy messzemenően nem fekete-fehér a felállás soha, hanem mindig igaza van mindkét oldalnak.

Ehhez képest én nem éreztem úgy hogy a Witcher 3-ban ez lett volna (pedig vagy 20 órám már biztos benne van). Igazából én pont súlytalannak érzem a döntéseimet Witcher-ben, főként azért mert semmi igazi kapcsolat nem jön létre azokkal akik felett ilyenkor döntesz. Felhúzták a fára, felhúzták. Mész tovább. Witcher vagy, pénzért dolgozol, persze én is lemondtam néha a fizetségről, de valójában mindenkinek pofabe ha elfogadom. Nem igazán éreztem hogy lényegesen "térfelet" tudna választani Geralt.

Star Citizen FAQ http://starcitizen.hu/star-citizen-faq-az-ujaknak/ (Mielőtt kérdeznél)

amúgy a witcher és a dragon age története és világa között nálam ott van a nagy különbség, hogy da-ban eszembe nem jutott volna lenyomni egy párbeszédet. Witcherben már nem egyszer volt rá példa. Illetve DA-ban is és ME-ben is sokkal jobban tudtam kötődni a karakterhez, mint witcherben. Viszont a witcherek között eddig ez tetszik a legjobban (nem vagyok nagy rajongója a witchereknek amúgy, bár megvan mindhárom része)

Star Citizen FAQ http://starcitizen.hu/star-citizen-faq-az-ujaknak/ (Mielőtt kérdeznél)

Hát a Witcherrel az a baj, hogy szinte adott a főszereplő személyisége. Nem sokat játszottam vele, de ha nem is fogadok el valamiért pénzt, úgy érzem kiesek a szerepből, ami nem túl jó. Jobban szeretem ilyen szempontból a ME/DA-et, ott az alapoktól alakítja ki az ember a karakterét, és az egészet ő maga formázza.

A ME történetekre visszatérve az a minimum, hogy mindkét oldal racionális, különben ostoba a történet, és lehetett volna aggódni, hogy a Kroganok megint elszaporodnak mondjuk, de őszintén kit érdekel? Ha legyőzzük a Reapereket, akkor az már a jövő problémája. Ráadásul simán ki lehetett volna fejleszteni egy génfaló 2.0-árt vagy akármit, ebben a kérdésben csak a gyáva Salarianokat láttam, akik a végveszélyben sem képesek elfelejteni a múltat. Képesek lettek volna kihalásra ítélni egy fajt, mert a múltban túlszaporodtak és agresszívak voltak. Logikus lehet a népirtás, de semmiképp sem jóságos, és ez az, ami miatt egyszerű volt a Kroganok mellé állni, és végül a győzelemhez segítettek hozzá.
Bár megingattak a döntésben a Salariánok, de tudtam, hogy az lesz a helyes, ha nem verem át Wrexet, és mint írtam nem is éreztem valósnak a dilemmát, hisz minek aggódni, egy lehetséges következő háború miatt, ha az sem biztos, hogy a világ túléli a Reaperek pusztítását.

A Quariánok pedig mit csináltak? Teremtettek egy MI-t, szolgaként bántak vele, aztán csodálkoznak, hogy fellázadtak, és mindezek után a Reaperek támadása alatt elkezdték vívni ellenük a kis magánháborújukat. Jön a galaxist fenyegető veszély, ezeknek meg most jut eszükbe visszaszerezni a szülőotthonukat. Ráadásul a Geth nem is volt gonosz, csak volt egy réteg, akiket hatalma alá kerítettek a Reaperek, és ezt nem tudták megérteni a Quariánok, hogy a többi Geth szövetségessé válhat, és azok nem akarnak rosszat. A Geth ésszerű volt és hajlott a békére, a Quarián vezetők között meg akkora idióták voltak, hogy nem igaz. Arról nem is beszélve, hogy a csata közepén felrúgták az egyességet, és elpusztítottak valami erős Geth hajót, ami baromi hasznos lett volna a Reaperek ellen, de nekik fontosabb volt, hogy ahol és amikor csak tudják irtsák a Gethet. Nem azt mondom, hogy nem lehetett megérteni őket, régi sérelmek, bizonytalanság stb. ezek érthetővé teszik a konfliktust, de mint külső szemlélőnek könnyen át lehetett látni, hogy ha valakin elbukhat a dolog, azok a makacs tökkelütött Quarioánok, és emiatt nem is az a tisztességes, ha őket pártoljuk, csak azért, mert ők húsvér lények. Nem mindig hoztam Renegade döntéseket, de a Quarián admirális megkapta azt a gyomorszájon ütést, miután kiderült, hogy ő adta ki a parancsot a Geth hajó szétlövésére, amin ráadásul még rajta volt a csapat az akció közben.

A Rachni faj megmentése meg egy az egyben az Ender's Game vége, amikor Ender megmenti királynő utolsó tojását, és vállalja, hogy segít feléleszteni a faját. Ott is az emberiség pusztulására törtek a Hangyok, de Ender a jó utat követve megadta nekik a lehetőséget a túlélésre.

Ha leválasztjuk a körítést ezekről, a logikai érveket, akkor az első meglátás volt a helyes a jóságos út felé. Kétszer merült fel két teljes faj kiirtásának a kérdése, mert hogy követtek el hibákat, de mindkettő értelmes faj volt, és "jó" út a megbocsájtáson át vezet. A Getheknél meg a fő kérdés az volt, hogy egy mesterséges intelligenciát tisztelhetünk-e élőként, a sci-fik már évtizedek óta ezt próbálják a fejünkbe verni, hogy igen. Lecsupaszítva világos, hogy mik a jóságos döntések, az, hogy azok-e a jó döntések is nem tudhatta a játékos, de a lényeg, hogy a játékos általában akkor járt jól, ha jóhiszemű volt.

Erről jut eszembe, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, de a ME-ben a jó szándékkal kikövezett utak közül egy sem vezetett a pokolba. Vagy nem tudom, lehet volt pár ilyen, de nagyrészt nem ez volt a jellemző emlékeim szerint.

(#736) Menthirist
Hát igen, a Witcher egyben most én is lenyomogattam pár párbeszédet, mert annyi a locsogás és fölösleges sehova nem vezető párbeszéd, hogy nem igaz. És mint fent említettem, egy RPG-nél nekem fontos, hogy ne egy kész karakter bőrébe bújva cselekedjek, emiatt kevésbé fontosak az ilyen RPG részek, mert nem tud annyira érdekelni Geralt személyisége, hisz nem igazán arról van szó, hogy a válaszaimmal formálom meg menet közben a jellemét. Legalábbis nekem nem úgy tűnik, hogy erre lenne lehetőség, és még ilyen személyiségcsúszka sincs benne.

Az biztos, hogy mindkét játéknak vannak erősségei, és még mindig inkább a ME/DA felé húzok. Majd ha többet játszottam a Witcherrel jobban meg tudom alkotni a véleményemet arról is, de amiket hallottam róla a döntések, és azok következményei, egy helyzet átlátása összetettebb benne, és kevés tapasztalatom alapján eddig azt látom, hogy ez így is lehet.

Ja, és még annyit mondanék ezzel kapcsolatban, amit írtál: "Engem nem zavart a vége, különösen azért nem, mert az oda vezető út... hát az zseniális."

Engem pont az zavar a végében, meg hát másokat is, hogy nem méltó a sorozathoz. Főleg az első verzió, a DLC előtt, na az nagyon gyenge volt.

Legjobban azt sajnálom, hogy egy ilyen sztori után ilyen befejezésre kényszerült a játékos, hogy bármit csinált, bármilyen jól, csak egy ilyen fanyar happy end lett belőle. Mintha A Gyűrűk Ura Frodó vagy Aragorn halálával ért volna véget. Abban is van dráma, de egy trilógiát ezzel végezni elég kegyetlenség, és ha csak a drámai hatás elérése miatt tették, akkor olcsó húzás is volt. Ennyi játékidő után nekem kellett volna az a happy end, egy korrekt cinematic befejezéssel, amit sok más játékban megkaptunk, itt pedig jött egy rövid bejátszás aztán pedig pár kép és helló.

Elképesztő mennyire másként lehet látni ugyanazt a művészeti alkotást (igen, a Witcher és a Mass Effect játékokat is ebbe a kategóriába sorolom). Én tökéletesen fordítva látom ezt, MrFire nézőponzjához hasonlóan. A ME-ben a döntéseidnek ritkán volt valódi súya, és mindig kiszámítható volt. Jó példa erre pont a Rachni királynő. Életben hagyod: megjelenik a 3. részben; megölöd: megjelenik a 3. részben. Akár paragon, akár renegade, a végén ugyan oda jutsz ki. Ez jellemző a Bioware játékokra; ha volt játék ahol ingerem volt elpörgetni a párbeszédeket, hát az a DA:I volt. A Witcherekben eszemben sem jutna. Ez az a játék ahol, tényleg súlya van a döntésednek, ráadásul gyakran teljesen váratlan, kiszámíthatatlan módon. Jó példa erre már a TW 1 legelején, a vízparti küldetés: attól függően kell elindulnod a Vizimában nyomozással, hogy hagytad-e elvinni a cuccot-vagy sem, mert ettől függ, hogy egy fontos mellékszereplő életben marad-e vagy sem. És az sem igaz, hogy nins kapcsolatod azzal, akiről a döntés születik, lásd pl. Abigail a boszi története. Ezt a TW 2 aztán egészen mesteri szintre emelte: gyakorlatilag 4 alkalommal kell végigjátszanod ahhoz, hogy a történetet teljes egészében, minden nézőpontból megismerd és megértsd. Hogy tisztában legyél a főszereplők motivációival. Az első fejezet végén olyan döntést kell hoznod, ami gyakorlatilag két teljesen eltérő játékot eredményez: más helyszíneken más szereplőkkel, más véggel. Pl az első végijátszásom után fingom nem volt róla, hogy ki volt valójában a sárkány, ez csak a másodiknál derült ki. Vagy a nilfgaardi nagykövet, Letho, Síle sorsa is teljesen másként alakul, akár meg is halhatnak, holott főszereplők. Ilyet Bioware játék sosem nyújtott (persze ott van Mordin, meg Wrex, meg Kaidan, de a végén akkor is csak a kék-zöld-vörös között választhatsz, míg a Witcherben a főszereplők sorsa súlyos befolyással van a játék végére). Sem olyat, hogy itt aztán tényleg nincs paragon, meg renegade út, nincs kék meg vörös válasz, Itt csak ellentétes érdekek vannak, nincs jó és gonosz, és csak rossz, rosszabb, még rosszabb és legrosszab kimenetel között választhatsz, ráadásul gyakran váratlan eredménnyel. Sokkal "felnőttebb" játék. Ebből a szmpontból tökéletesen "írták át" a játék nyelvére Sapkowski novelláinak és könyveinek lényegét.
Még véletlenül sem akarom ezzel a ME-t szériát szapulni, mert szerintem is nagyszerű játékok, és nagyszerűen játszik a Bioware az ember hangulatával (az általad is melített jeleneteknél), azonban semmivel sem jobb a TW sorozatnál. Mindkettő a játék, mint művészi alkotás jó példája, a játékkészítés mestermunkája. Egyik sem hibátlan, mindkettőn vannak szemölcsök. De hibátlan játékot nem nagyon lehet alkotni (számomra Deus Ex első része, illetve a Planescape Torment állt legközelebb a tökéletességhez).

[ Szerkesztve ]

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Ja és még annyit (elnézést lejárt a szerk idő), hogy nekem rohadtul nem hiányzott a happy end a ME végéről, a hátam közepére sem kívántam volna ilyen halivúdi szarságot. Azonban nagyon zavart, hogy a reaperek megállítását végül egy ilyen deus ex machina alapú Crucible-al oldották meg.
MrFire: Itt neincs jellemfejlődés. Riviai Geralt egy kész, kialakult, érett figura. Legalább olyan erős karakter, mint Commander Sheepard. Cinikus, megkeseredett, realista-pesszimista. Nem változtathatsz rajta, ilyennek alkotta meg Sapkowski a könyveiben. Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

[ Szerkesztve ]

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Nah majd holnap (munkában ) részletesebben reagálok, de addig is:

"ugyanazt a művészeti alkotást (igen, a Witcher és a Mass Effect játékokat is ebbe a kategóriába sorolom)"
Nem csak te, hanem a legtöbben akik valamennyire otthon vannak a játékokban. Ezeket a játékokat teljes joggal lehet annak nevezni, mert az, ahogy hatnak az érzelmeinkre, amilyen a dramaturgiájuk, stb... mind mind a könyvekhez vagy a filmekhez hasonlítható, csak ezek interaktívak. A zenéjük mára már nem ritkán felér egy blockbuster film zenéjével, nem is véletlen hogy pár éve a Baba Yetu (Civ 4) Grammy-t kapott, elsőként a játékok történetében. Mondjuk a Witcher dalai közül eddig még csak egy-kettő tűnt fel hogy különösebben tetszene (legalábbis kihallatszott volna a háttérből, bár nekem a witcher dalai mind csak olyannak tűnnek ami egy random csata alatt is hallani, nem rémlik olyan dal ami egy átvezető alatt szervesen az átvezetőnek íródott volna). Viszont a Mass Effect OST hatalmas kedvencem, és rongyosra hallgatom munka közben (persze nem csak ezé zseniális, rendszeresen megy a The Last of Us és a Deus Ex 3 zenéje is)

ez vagy ez, vagy ez vagy ez vagy ez művészeti alkotás. De persze napestig lehetne sorolni...

A többire majd holnap

[ Szerkesztve ]

Star Citizen FAQ http://starcitizen.hu/star-citizen-faq-az-ujaknak/ (Mielőtt kérdeznél)

Skyrim OST-t ki ne felejtsd... Jeremy Soule egy zseni.

Citizen Diopapa / Commander Diopapa "SC csomag olyan, mint a barackfa, unokáidnak veszed - .tnm / De pálinkát nemlehet főzni belűle - *SkyS1gn"

Jah... meg én nagyon bírtam az Age of Conan ost-jét is, mégha a játék nem is lett jó

Star Citizen FAQ http://starcitizen.hu/star-citizen-faq-az-ujaknak/ (Mielőtt kérdeznél)

Igen, egyetértünk, a zenékre ki sem tértem (már így is elég hosszú hsz volt). A ME zenéit én is nagyon szeretem, bár főleg az első két rész jött nagyon be (bár a 3.-ban is voltak, jók, pl amiket linkeltél). Az egész trilógiából, ha választani kellene egyetlen egyet, akkor alighanem ez lenne az. Annyira tökéletesen adja vissza az első rész misztikus-rejtélyes hangulatát... Esetleg még ez lenne esélyes (ez is egyike a hátborzongató jeleneteknek) A másodikból nagyon nehéz választani, rengeteg az emlékezetes zene, talán ez. A harmadikból a Leaving Earth, amit te is linkeltél.

Azért a Witcherben is akadnak szép számmal gerincborzoló zenék, főleg az első részből. Bár ezek inkább relax típusú, nyugis dallamok. Ez az, ami nálam mindent visz; meló után gyakran betettem a játékot, és csak álltam ott, a tóparton, nem csináltam semmit, csak hallgattam a zenét. Istentelenül gyönyörű, tökéletesen lelazított egy stresszes nap után. A másik nagy kedvencem szintén a tópart. De tudom még ajánlani ezt , vagy ezt, meg ezt is. A 3. részről még nem tudok nyilatkozni, kevés helyen jártam eddig. Nagyon remélem, hogy ez meg ez megjelennek ingame is, mert kegyetlen jók.

Aztán ha már kedvenc zenék: a Gothic 3 volt hasonlóan igényes, pl. ezt, vagy ezt érdemes meghallgatni. Aztán ott a Two Worlds, ami játéknak közepes, de a zenéi [link]gyönyörűek. A Deus Ex HR zenéit is imádom, de az első részben is voltak kegyetlen jók., vagy ez.
Diopapa: Igen, Jeremy Soul is Istencsászár. Bár a Skyrimnél nekem jobban bejött az Oblivion, és különösen a Morrowind zenéje. Ennél szebbet azóta sem hallottam.

[ Szerkesztve ]

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Az jó, mert azokat is ő szerezte. De szerintem pl ez sem rossz

A Witcherhez... (Nem neked szól elsősorban) A Witchernél -mint mások is írták- már egy érett, öreg személyiséget kell eljátszani. Szerintem ez is szerepjáték, ha nem te formálod a karaktert. A könyvek ismeretében sok minden érthetőbb azt hiszem. Nem mondanám rosszabbnak vagy jobbnak mint a teljesen nulláról kezdett karaktert mint az ME esetében, csak más. Bár itt is át lehet importálni az elsőből a másodikba és a másodikból a harmadikba a karaktert, túl sok jelentősége nincs. De tévedés azt hinni, Geralt nem változik vagy hogy nincs jellemfejlődése. De lehet csak azért tekintek rá másként, mert olvastam néhány Witcher könyvet.

Citizen Diopapa / Commander Diopapa "SC csomag olyan, mint a barackfa, unokáidnak veszed - .tnm / De pálinkát nemlehet főzni belűle - *SkyS1gn"

Igen, tudom, ismerem jól a munkáit, nagyon szeretem.

A könyvek tényleg sokat adnak hozzá a játékélményhez. Más szemmel nézi az ember az ismerős szereplőket. A Tűzkeresztségnek még mindig nincs nyoma a könyváruházakban.

[ Szerkesztve ]

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Azért kár, hogy csak azért vettem rá magam, hogy játsszak az eggyel, mert szerettem volna ismerni a teljes történetet a 3 előtt. Erre kiderül, hogy még pár könyvet el is kéne olvasni hozzá, ami az egy előtt volt. Tudtam, hogy vannak könyvek, de azt hittem, mint sok esetben ezek is a játék alapján készültek, és nem fordítva.

Az élet kemény. Az elsőt még 1990-ben írta Sapkowski. Azért nem kell feltétlenül a játékokhoz ismerni a könyveket, csak hozzáad az élvezeti faktorhoz. Filmsorozat is készült belőle, a lengyelek csinálták, elég gagyi technikailag. Az első játék amúgy is egy afféle bevezető történet, nincs sok kapcsolata könyvekkel, a 2.-ban kezdenek el többet utalgatni a könyvek történéseire, aztán a 3. rész az, ami már azokra épül. Anélkül is érhető persze, csak egész más szemmel nézed Cirit, ha ismered a hátterét, nem csak "egy lány aki eltűnt".

Aki tud lengyelül, azt mondja, hogy a Husszita trilógiája még a Witchernél is jobb.

[ Szerkesztve ]

"Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Na szóval megkísérlem összefoglalni a gondolataimat meló mellett

Witcher: zeneileg ezek az énekes részek tetszenek, de viszonylag ritkán vettem ilyet észre játék közben. Amik linkelve lettek 744-ben, azok nagyon nagyon jók, a játék fő dallama is nagyon jó lett, de megintcsak, ilyesmit nem vagy ritkán hallottam. A maradék is jó, de számomra nem igazán emelik ki a játékmenetet.
Karaktereknél igen, Geralt már egy "kész" személyiség, kevésbé lehet igazán testre szabni, számomra ez inkább negatívum, de valójában inkább tényleg csak más. Mondjuk én csak annyit tudok a Witcherről amit a játékokból megtudtam, a regényeket nem olvastam. Játékokból az első részt végigvittem talán (vagy legalábbis elég sokáig jutottam), a második részt viszont nem toltam sokáig, mert végképp nem kötött le. Ezért is tartottam a 3-tól, ami egy tisztes iparosmunka lett, de annak ellenére hogy vagy 20 órát beletoltam a hosszú hétvége alatt, nem éreztem hogy ne bírnék bármikor felállni előle. Komplexitásban ahogy mindig, az ME előtt van, de azt nem nehéz Világilag mint írtam, kevésbé jött be, de azért voltak pillanatok amik meg-megérintettek, mint amikor bementem egy random faházban a mocsár közepén, láttam egy anyát a gyerekével az ágyban fekve, legyekkel körözve fölötük, aztán kinn a fán megtaláltam az apát is. Nem írtak vagy mondtak erről semmit, de nem is kellett, lehetett tudni mi történt. Szóval ezek a részek tetszettek, sőt a boszorkányok is. Ciri-ről nem is beszélve Geralttal viszont továbbra sem vagyok kibékülve, illetve elég gyakran úgy érzem nincs egyenletes szinten kidolgozva az npc sereg, mert amíg vannak olyanok amik remekül el lettek találva (a már említett boszorkányok, a baron, vagy néha egy-egy hétköznapi katona), addig mások sokkal kevésbé jók, és feltűnőek a jobban kivitelezettek mellett...

Nálam ilyen tóparton álló élmény leginkább DA:I-ben volt legutóbb a stormcoast-on. Ott csak álltam a háborgó, sziklákat ostromló tenger partján és hihetetlen kikapcsolt az a látvány Ott nem is emlékszem milyen zene volt, mert lekötött a látvány

Szóval a Witcher témát részemről összegezve, számomra ami legkevésbé tetszik benne, az egyrészt Geralt maga (a személyisége, a kinézete, úgy összességében kevéssé tudom beleélni magam), illetve a világ maga, olyan szempontból hogy persze nem csak a Tolkieni fantasy-t szeretem, de valahogy ez a lengyel fantasy kevésbé jön be (főként az elnevezések miatt, bár lehet hogy túl sokat játszottam anno magyarul az első részt hogy Vizima-tól meg "jennefertől" savanyú legyen a szám íze

Első felvonás vége, majd folytatom ha megint lesz időm

Star Citizen FAQ http://starcitizen.hu/star-citizen-faq-az-ujaknak/ (Mielőtt kérdeznél)

Ennyiből pedig tényleg jó elolvasni a novellákat / regényeket, mert nagyon sok minden lejön Geralt motivációjáról (vagy annak hiányáról), a hátteréről, (születés ilyesmi) a Witcher iskolákról és a világról is. Számomra sokkal "életszagúbb" mint pl a DA világa. De lehet, hogy csak a rengeteg háttérinfó miatt. Nem tudom, milyen lenne, ha igazából csak a 3. résszel játszottam volna. A 3-al btw nem vagyok teljesen kibékülve, képileg pl az állandó orkán erejű szél (A nagy fák is úgy hajlonganak mint a fűszálak), a butított játékmentet (a főzetek elég központi részét képezik a világnak, itt meg le lett az egész silányítva Diablo szintű mana / hp poti szintre. Mindenesetre végig fogom küzdeni magát, mert hát Witcher, meg tetszik így is, csak könnyen sokkal jobb játék lehetett volna.. Ami még zavar, hogy "muszáj" volt kicsit sandboxosabbra venni a területeket, de így meg beleléptek a szokásos mmo betegségbe, hogy az egész túl kicsi, makett-szerű lett. Pl egy random faluban állsz, kijelölöd a szomszéd falut a térképen, erre közli, hogy 87 lépés. kb 25 mp átfutni. Nemá... No meg az ember lakta területek közvetlen közelében, látótávban mindenhol ott vannak a szörnyek. Ez mennyire életszerű? Arról nem beszélve, hogy mindenhol hemzsegnek ezek. Sapkowsky baromira nem így írta / álmodta meg ezt....

Citizen Diopapa / Commander Diopapa "SC csomag olyan, mint a barackfa, unokáidnak veszed - .tnm / De pálinkát nemlehet főzni belűle - *SkyS1gn"