Nem vagyok biztos benne, hogy jól értelmezem-e, amit mondasz, de ha igen, "pusztán" ennyi problémám van azokkal az érvekkel, amikkel alá akarod támasztani az elképzeléseidet:

-Erre a felvetésre még véletlen utalást sem kaptunk két komplett játék során, és ha mesélő nagypapáról nem vágják be azt az 1 perces képsort, alighanem soha nem is jutott volna eszedbe.

-A gyermeki fantázia, amit az előbb kicsit degradáltunk, néhol viszont olyan komplex lesz hogy "álom az álomban" jelleggel, a saját fantáziáján belüli hőse is fantáziál (lásd álomjelenetek)

-A saját fantáziájában megöli saját magát (lásd Reaper lézer és a mentőegység esete), hogy aztán csak a fantáziájában létező hőse fantáziáiban térjen vissza az elképzelt mesébe.

-Az artbook-ban a Child-ról azt írják, hogy "azon embereket arca, akiket Shepard nem tudott megmenteni", vagy valami ilyesmi, magyarul az ártatlanul meghaltakat szimbolizáló karakter.

Hát nem azért, de ezeket figyelembe véve, az indoktrinációs teória egy "picit" valószínűbbnek vélhető. Az, hogy az utolsó 10 perc álomszerű, fantáziaszerű ignorálható a kérdés szempontjából, mert ugyebár az Ind. Theory is ugyanezt gondolja.

És akkor tényleg még nem is szóltunk az olyan komplex dolgokról, mint a geth-quarian ellentét, a szexuálisan túlfűtött karakterinterakciók, a Cerberus céljainak és módszereinek védhető vagy támadható megítélése, a gépet mikor lehet élőnek tekinteni kérdéskör feszegetése ésatöbbi-ésatöbbi. Vagy ez is ugyanaz a gyermeki fantázia, ami a játék végére annyira lebutul, hogy nem is érdeklik a miértek, csak megnyugtatják a válaszok?

[ Szerkesztve ]