Azért nem ennyire fekete vagy fehér a dolog... az általam irányított karakter volt egy mese főszereplője, semmi több. Tán még szerencsétlen nagypapa sem tudta, hogy mi történt, csak ment a mítosz apáról fiúra... gyerek meg kérdez, hozzátesz...

De nem csak az utolsó 10 perc magyarázza a szememben meg, hanem a komplett 3. rész. A kisgyerek, mint visszatérő motívum... hogyan lehet egy gyereknek egy történetet közel hozni magához? Ha van benne egy korabeli gyerek, pl. aki repülővel játszik a kezében a nyitóképen, amin hősei röpködnek, hogy majd a szellőzőben bújkál az elején,
aztán siklóba téve egy reaper találattól az felrobban, vagy Shep álmodik, a gyerek meg ott játszogat, elszalad...

Vagy épp a csillaggyermek a végén, mert különben lehetne ott bármi... választások 3-an vannak, mint a mesében.

De nálam már inkább a gyermeki fantázia az, amikor a hős felröppen egy nyalábon át, láthatóan haldoklik, majd felviszi egy lift, és szinte már futni is tud akár a kiválasztott helyhez... aztán pl. berobban a cucc, majd a páncél megmoccan a kövek alatt

Folytatás? "Nagypapa mondj még a Shepardról mesét..."

ME univerzum páratlan a játéktörténelemben, sőt játék még nem kötött le ennyire, 3-3 karakterem volt már az első két részben, és az paragon Femshep-emmel nyomom a 3. részt, amikor időm van rá.

http://phmegbizhatosag.atw.hu/phtabla.php?nev=icon