Ilyenkor eleve nem azt feltételezed, hogy a pocsolyát mérgezik meg, hanem hogy az eldobott méreg esőzés után beleoldódik a vízbe. Szerintem olyan példákat hozol ami nem vethető össze a mérgezés jelenségével. Bele van kódolva minden élőlénybe, hogy amivel egyszer megszívja attól utána tartani fog. Sőt ez a génjeinkbe is bele tud kódolódni, azaz az utódaink már ösztönösen tartani fognak bizonyos dolgoktól. Én nem parázom túl a dolgot, mert bár kicsi az esélye, hogy gond lesz belőle azért nem szeretem, de nem is tiltom minden áron. Ha éppen ott vagyok és kicsi a pocsolya és már a sarat issza az nem jó, az se jó ha nagy hancúr után teleissza magát, szóval összességében semmilyen szempontból nem jó ha pocsolyát isznak. De én ezt nem nevezném túlparázásnak. Egyébként meg azok akik nem aggódnak emiatt eléggé azok könnyen belefutnak, minden nap pusztulnak el kutyák pl babesia és mérgezés miatt. Ezt vitatod?

Talán azoknak való leginkább a hatalom, akik nem vágynak rá. Azoknak, akiket (...) a sors állít az élre, akik szükségből öltik fel a palástot, s aztán maguk is meglepődnek rajta, mennyire jól illik a vállukra.