Leírom az én módszeremet, azaz hogy én hogy adok neki kaját. (engem is megszólt a párom h miért csinálom ezt, de aztán belátta hogy sok minden másra is kihatással van)
Kaja a tálba, viszem ki a teraszra (konyha előszobán keresztül), ha bent van a kutya akkor kísér, sőt néha felágaskodik, szaglászná. Van hogy tojok rá, van hogy megállok és nyugalomra intem. (ezt mondjuk következetesebben is csinálhatnám, tudom) Teraszon most már leginkább szó nélkül megvárom hogy leüljön, nem adok neki parancsot hogy ül vagy ilyesmi, addig fogom a tálkáját, tudja magától h le kell ülnie.
Van hogy leül de az egyik mancsát feltartja, azt is megvárom hogy letegye, mert még nem nyugodt, azt a jelzést mutatja. Leteszem, ha rámozdul egyből, még a földre sem ért a tál felveszem. Ekkor sem igen szoktam szólni, kutya visszaül. Még1x leteszem, állok a kaja mellett, majd mondom hogy ehet, és ekkor indul el a kutya a tálhoz. Néha a popeszára pacskolok hogy jóóóóólvan.
Kaja közben már nem zavarom.
Bár erre is volt példa, adtam neki egy csontot, ezek után már az övé és 'védelmezi' a zsákmányt.
Mondom ezzel is erősítem a falkavezérséget, elveszem tőle. Csúnyán nézett, de odaadta.
Harapásnak, vicsorításnak helye nem lett volna, mert úgy leszidtam volna mint a pergőmalacot.
Szólva azt a részt még most fogd meg, mert a fejedre nő, bár nem teljesen világos a kajaadási módszered menete.

Life is too short to stay stock!