Mercedes 300 SL (1954)
A Mercedes '50-es évekbeli sportautója, a 300 SL, más néven a "sirályszárnyas", mára igazi legendává, a német gyártó ikonjává, és méregdrága oldtimerré vált. Bár árban még nem éri el a korábban már bemutatott Ferrari 250 GTO-t, de azért halandó ember számára így is megfizethetetlen. A versenysikereket is elérő típust egy 3 literes, soros hathengeres motor hajtotta, mely 240 lóerő leadására volt képes. A sirályszárnyakra emlékeztető ajtókat a legenda szerint a kasztni merevségét biztosító vaskos oldalfalak indokolták, érdekes ugyanakkor, hogy a nyitott változat esetén mégis meg tudták oldani a problémát hagyományos ajtókkal is, tehát ez valószínűleg egyfajta szándékos dizájnelem volt, mely kétségkívül összetéveszthetetlenné tette a típust.
Infó az autóról:
Videó az autóról:
Jay Leno's Garage
Nico Rosberg
RM Sotheby's
Színváltozatok:
A 300 SL a Bburago egyik legnépszerűbb modelljeként elképesztő mennyiségű színváltozatban készült. Természetesen én sem rendelkezem az összessel, a fenti képek csupán a paletta egy részét szemléltetik. A különböző matricázott verseny változatok mellett még a kerekekkel is variáltak, hiszen a hagyományos dísztárcsás lemezfelni mellett küllős kerekekkel is készült a modell (bár nem találtam róla fényképes bizonyítékot, hogy a 300 SL-t a valóságban kínálta volna ilyen kerekekkel a Mercedes). Külön sorozatot képvisel a nyitott Roadster változat, melyből csak dísztárcsás kerekű példányok készültek, ám létezett egy "Touring" névre keresztelt változat is belőle, mely kedves extraként egy csomagtartóra erősített bőröndöt kapott.
A Bburago 300 SL modellje kifejezetten tetszetős, és nem utolsó sorban ez a ritka dohánybarna szín is nagyon jól áll neki. A küllős kerekű változat elegánsabb, de kevésbé élethű, hiszen ilyen a valóságban nem létezett.
Hátulról is kifejezetten jól mutat a modell, egyedüli kritika talán a kerekek méretét érheti, ami érzésem szerint egy árnyalatnyival lehetne kisebb, valamint a kipufogó is túl nagyra sikerült.
Érdekes, hogy sem ablaktörlőt, sem tükröket nem kapott a modell, pedig ezeket ritkán spórolja le a Bburago. Annál is inkább furcsa a dolog, mert az 1:24-es változaton találunk ablaktörlőket.
A felfelé nyíló ajtókat a rajtuk lévő apró kitüremkedések hivatottak a magasban tartani, ami a lazább zsanérú példányok esetén nem sikerül nekik. Valamint, ezekről a pontokról nagyon hamar lekopik a festék, így könnyen kiszűrhetők az akár csak minimálisan is játszott darabok.
A beltér jól néz ki, a műszerfal és a kormány kifejezetten látványos, az ajtókon pedig apró kilincseket is találunk. Ezek sajnos hajlamosak kiesni és elveszni, ezért vásárlás előtt fontos meggyőződni a meglétükről.
A motortér véleményem szerint a modell gyenge pontja, túl soknak érzem itt a beltér színével megegyező műanyag felületet, és maga a motor sem túl látványos.
A csomagtartóban pótkereket találunk, mint oly sok más, hasonló korú Bburago modell esetében is. Összességében a 300 SL egy kifejezetten jól sikerült munkája a cégnek, így méltán lett népszerű, és nagyon elterjedt. A Maisto-érában is tovább gyártották, így a hozzám hasonlóan kizárólag olasz gyártmányú modelleket gyűjtőknek oda kell figyelni, nehogy véletlenül egy kínai példányt fogjanak ki.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
