Fiat 500 (1965)
Az olasz autógyártás csúcsáról hirtelen ugorjunk a legaljára, valamint az egyik legrégebbi Bburago modellről a legújabbak közül valóra. Ez a Fiat 500, a legendás népautó, melyből 18 év alatt csaknem négymillió példányt gyártottak, ám a Bburago mégsem érezte fontosnak megformálni egészen az olasz éra legutolsó időszakáig. Persze az aprócska jármű korántsem illett a többnyire szupersportautókból és méregdrága veteránokból álló kínálatukba, ennek ellenére mindenképp szerethető, és kelendő modell lehetett volna, ha hamarabb készítik el, és több példányban tudják legyártani.
Infó az autóról:
Videó az autóról:
ClassicCarsDriven
furiousdriving
Színváltozatok:
Ha már ennyit késlekedtek a Bburago-nál a Fiat 500-as megformálásával, akkor rögtön háromféle változatban is elkészítették. Az F és L variánsok mellett (ezek nem csak a lökhárítójukban különböznek, hanem a belterük is más) létezett ugyanis tuningos Abarth változat is sportosabb felnikkel, és persze matricás díszítéssel. Ennek ellenére egyik variáns sem lett túl elterjedt, hiszen a Bburago már csődközelben volt, amikor készültek, így kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam, hogy mindhárom változatból sikerült beszereznem egyet. Arra is vigyázni kell, hogy a típus a kínai hatalomátvétel után is gyártásban maradt, így nem feltétlenül olasz gyártású az összes, például az egyébként jópofa, rally-s kiegészítőkkel felszerelt verseny változat már csak a Maisto-érában készült.
Igencsak aprócska autóról lévén szó, nem csoda, hogy a Bburago 1:16-os méretarányban modellezte le, hogy valamelyest passzoljon az 1:18-as szériába, ám még így is sokkal rövidebb (ellenben magasabb) a többi nagy méretosztályú modellnél. Az ikonikus forma egyébként jól sikerült, szépen visszaadja az eredeti jármű hangulatát, így elmondhatjuk, hogy a Bburago mérnökeiből csődközelben sem fogyott ki a tehetség és a kreativitás.
Minden részlet a helyén van, az apró króm díszek feldobják a modellt, és még a napfénytetőt is megformázták, melyből nyitott állapotú is létezik.
Bár az autó apró, de így is mindene nyitható a modellnek. Furcsaság, hogy az oldalajtók ablaka felhúzott állapotban van, ami egyedülálló a Bburago modellek között. Így kicsit nehéz kézbe fogni a modellt, hiszen ösztönösen az oldalablaknál nyúlna alá az ember, valamint az ajtót kinyitni is csak a kilincsnél fogva tudjuk.
A motorházfedél felülről nyílik, ahogy a valóságban is, kivéve az Abarth változatot. Dicséretes a részletekre való odafigyelés, hiszen a csődközelben lévő gyártónál nem lehetett egyszerű döntés, hogy kétféle zsanért tervezzenek és gyártsanak a különféle variánsok számára, hiszen a fém öntvényt előállító szerszámok elkészítése kifejezetten drága.
A beltér kidolgozása is megsüvegelendő, hiszen amit egy ilyen spártai felszereltségű kisautó belsejéből ki lehetett hozni, azt maradéktalanul meg is tették. Itt is meg kell említeni, hogy mindhárom változat beltere eltérő, ami megintcsak dicséretes odafigyelésről tanúskodik.
A szűk nyíláson keresztül egy aprócska, ám egész szépen kidolgozott motort szemlélhetünk meg, nem spóroltak tehát itt sem a Bburago mérnökei.
A csomagtér nagy részét a benzintank és a pótkerék foglalja el. Összességében a Fiat 500 egy igen jól sikerült modellje az ekkorra már hanyatlófélben lévő Bburago olasz korszakának, így kifejezetten kár, hogy nem sikerült nagyobb példányszámban gyártani. Véleményem szerint ott hibázták el ezt a dolgot, hogy jóval hamarabb el kellett volna készíteniük, hiszen nem csak Olaszországban, hanem Európa-szerte igen népszerű típusról beszélünk, melynek eladásai mindenképp segíthették volna a cég talponmaradását.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
