Dodge Viper SRT-10 (2002)
A bizonyos számítások szerint harmadik, szerintem inkább második generációs Viper az SRT-10 megnevezést kapta, és minden tekintetben kifinomultabb autó volt elődjénél. A beltér sokkal szebb kidolgozású, végre ablakokat és (ugyan nem motorosan, de) lehajtható tetőt is kapott. A továbbra is szívó V10-es motor 8.3 literesre növekedett, és 507 lóerőt, valamint 712 Nm nyomatékot produkált, melyek még az előd értékeinél is drasztikusabb adatok. A formaterv ezzel együtt kissé unalmasabbá, átlagosabbá vált, az új Viper már nem az a poszterautó-ikon, mint az elődje volt.
Infó az autóról:
Videó az autóról:
Top Gear USA
Fifth Gear
MotorWeek
Totalcar
Színváltozatok:
Az SRT10-es Vipert az olasz éra legvégén formázta meg a Bburago. Kétféle színnel rendelkezem belőle: a piros és az ezüst változat egyaránt jól néz ki. Emellett talán még sárgában létezett, bár a kissé zavaros kínai hatalomátvétel idejéről származó modellek esetén nehéz megmondani, hogy mely példányok léteztek még olasz gyártású kivitelben.
A Bburago olasz korszakának legvégén készült modellek közül talán a Viper SRT-10 sikerült a legjobban. Jól néz ki a forma, szépek a felnik, jó kiállású a modell. Piros színben mutatósabb, de az ezüst változat sem rossz.
Hátulról is jól néz ki a Bburago SRT-10 modellje, talán egyedül a hátsó kerék áll kissé furcsa szögben, de ez minden Bburago modellre jellemző kisebb-nagyobb mértékben, a műanyag tengelyek miatt. Ezt leszámítva a modell kidolgozása igényes és szép.
Az első generációs Viper előre nyíló motorházfedelénél jóval kevésbé látványos az SRT-10 hagyományosan nyíló gépfedele, ráadásul ezt, és a csomagtérfedelet is egészen furcsa szögig fel lehet nyitni, mert nem szabja meg semmi a végállást. A fotókon igyekeztem esztétikailag előnyös szöget találni.
Hátulról a hatalmas csomagtérfedél tűnhet fel, mely a valóságban is ilyen, és a lenyíló tető miatt van szükség rá. Sajnos a tetőmechanizmust nem modellezte le a Bburago, de ez megszokott a cég részéről.
A beltér szinte egyöntetű fekete plasztik, és bár a részletgazdagsággal nem lenne gond, de teljesen összefolyik az egész. Ez valószínűleg a valóságban is ilyen, de azért megpróbálhatták volna valahogy feldobni egy kicsit, mert így elég lehangoló látványt nyújt.
A feketeség a motortérben is folytatódik, egyedül a motorblokk piros színe dobja fel kicsit a látványt. Korántsem annyira szép kidolgozású, mint az RT/10 motortere, bár ismét meg kell említeni, hogy ez valószínűleg a valóságban is így van, de azért egy kicsit jobban megerőltethették volna magukat a Bburago mérnökei
Azon már meg sem lepődünk, hogy a csomagtér is egyöntetű fekete műanyag, egyedül a hatalmas fedélhez képest viszonylag szűk nyílás szúrhat szemet, de ez a valóságban is ilyen, mert a maradék helyet a tetőmechanika foglalja el. Összességében a Viper SRT-10 egy szépen kidolgozott modell a Bburago olasz korszakának végéről, de nem érhet fel a legendás elődhöz, miként az eredeti változat sem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
