Ja, semmi, csak eszembe jutott egy élősködő haverom, de aztán csak azt írtam le, ami pont friss volt és pozitív. Persze ez nem a pozitív emberi kapcsolatok topikja!

Szóval az élősködő haver: egy híján 20 éve ismerem. Már akkor, amikor anno együtt jártunk bulizni, mindig az volt, hogy én mentem át hozzá kocsival a városon (Dél-Pest -> Észak-Pest) és onnan mentünk tovább. Mindegy, nem érdekelt, volt benya okosban,ráadásul kollégák is voltunk. Úgy jött a céghez, hogy ő beszél angolul meg héberül, persze a f*szt, alig makogott angolul, héberül meg talán annyit tudott, hogy shalom meg mazel tov.

Teltek az évek, hamar útilaput kötöttek a talpára, de haverok maradtunk. Általában akkor hívott, ha kellett neki valami segítség a számítógépével kapcsolatban, mindig szívességet kért, mert csóró volt. Volt az életemben egy nagy változás, akkor bevitt abba a körbe, akikkel hétvégente bulizott, hálás voltam neki ezért. Persze a kisebb lehúzások, szívességek továbbra is megvoltak. Emlékszem, egyszer mondta, hogy főz egy jó hamis gulyást (mert szakács volt korábban). Hívott, hogy mindent megvett már hozzá, én csak a húst hozzam hozzá. Érted, én csak a legdrágább hozzávalót hozzam, mert minden más megvett már.

Arra voltam kíváncsi, hogy ha egyszer lesz pénze, hogy fog állni a dolgokhoz. És elég jól vizsgázott. Amint lett pénze, nagylelkűen nekem adta az éppen leváltott számítógép konfigját, ami helyett vittem neki az újat, amit persze fizetett. A régit meg pénzzé tudtam tenni, ez volt a szervízdíj. Persze ha végiggondolom, ez nyomába sem ér annak, amit én tettem érte, de hát ez is valami.

Sokszor eltűnt hónapokra, néha 1 évre, de mindig előkerült, mert volt valami baja a számítógépével vagy az apjának a gépével. Aztán néhány éve gyereke született, azóta nem is beszéltünk. Látom, fácsén aktív, minden reggel bejelntkezik, hogy éppen hol reggelizik (környező országok), de szerencsére már nincs gond a számítógépével.

#tarcsad