Engem se vetett fel a pénz, de amikor Bécsben megláttunk egy kávéházat, úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki a lehetőséget. Két okból tértünk be. Az egyik maga a kávé, a másik meg az, hogy mindkettőnknek pisilni kellett. Kellemes hely volt. Letelepedtünk az egyik asztalhoz, szinte azonnal ott termett a pincérnő. Nem tudok németül írni, így fonetikusan adom elő a párbeszédet.
- Gutn tág... - Mondott még valamit, biztos azt kérdezte, hogy mit kérünk.
- Gutn tág. Cváj kafé, bitte.
- Mit milh?
- Óne milh.
Itthon lehetett német szilvabefőttet venni, méghozzá kétfélét. Az egyik mit stein, a másik ohne stein. Innen tudtam, hogy az "óne" fosztóképző.
Szinte várni sem kellett, máris megérkezett a két kávé.
- Danke.
- Bitte.
Gusztusos pohár gusztusos tányérkán, minden kockacukor külön papírba csomagolva, ha jól emlékszem, 3-3 darabot kaptunk. A kávé nagyon jó volt, pisi gond letudva...
Egy kis kitérő. Belépve a WC-be veszettül kerestem a villanykapcsolót. Hol a frászban van, nem találom. Hopp, meg is van. Alacsonyra szerelték, hogy egy gyerek is elérje. Okos.
Intettem a pincérnőnek.
- Vifil?
- Dráj und cváncig.
- Drájcig, und danke. - Százassal fizettem.
- Ih danke.
Szemem se rebbent úgy fizettem, pedig itthon valahol 5 Forint körül volt egy kávé ára, a 30 Schilling meg 120 Forintot kóstált. De hát egyszer élünk.

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)