Nem azért írtam, h villogjak vele, csak egyszerűen elöntött a tehetetlen düh és a kétségbeesés, h egy olyan ember jutott ide, aki meg sem érdemelte... Nem mindenki tudja a teljes sztorit, ez egy kis szösszenet az életemből.
Azért nem mesélek magamról bővebben, mert sem sajnálkozás, sem kárörvendés tárgyát nem akarom képezni.
Csak leírtam. Pont. Kellett, hogy egy kicsit lenyugodjak.
Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?
