Érdekes a téma, nekem is voltak már ezzel kapcsolatban személyes tapasztalataim. Szintén informatikai területen mozgolódok (mérnök-infó). Még régebben, egyetem alatt, mikor megkérdezték, hogy mi leszek, többször is megkaptam a választ követően, a "minek annyi irodista" kommentet a kérdezőtől. Különösebben nem zavart, azokban a körökben, ahol napi szinten mozogtam, ott azért nem volt ez a hozzáállás. Volt viszont más, pl. az egyetemen, vagy egyetemi társaságokban azért jó néhányszor elcsattantak olyan vélekedések, amik, ha nem is nézték le a fizikai munkával foglalkozó embereket, azért éreztették, hogy saját magukat, mint szellemi tevékenységgel foglalkozókat feljebb valónak titulálják. Szóval itt is, ott is tapasztaltam már ezt a jelenséget.

Amit látok, hogy teljesen mindegy, hogy szellemi, vagy fizikai munkával foglalkozó emberekről van szó, mindkét csoportban találni bőven olyan munkaerőt, akik igénytelenül és "jó lesz az" stílusban dolgoznak. És persze vannak ténylegesen hozzáértők, akik jelentős tapasztalattal rendelkeznek. Utóbbiból mintha a fizikai munkát végzők körében -egyre- kevesebb lenne (az igények számát figyelembe véve). Viszont teljesen mindegy, hogy fizikai, vagy szellemi területen dolgozik az ember, ha érti a dolgát, vagy látni rajta, hogy tud és !akar! is tanulni és normális (kommunikáció, hozzáállás, igényesség) a hozzáállása, akkor találni fog munkalehetőséget magának véleményem szerint.

Szerintem ami miatt szokott lenni ez a kölcsönös kicsinylő véleményezés a fizikai és szellemi munkát végzők között, az elsősorban az, hogy nem teljesen tudják az emberek egymás helyébe beleképzelni magukat. Vagy csak nem is akarnak ezzel foglalkozni. Egyre több frusztrált emberrel találkozok (akár utcán, akár ügyintézés vagy egyéb kommunikáció közben), akik érthető módon már örülnek, ha a saját problémáikat többé kevésbé megnyugtatóan tudják elrendezni. Érzésem szerint azért nem kevés olyan ember van, aki napi munka szintjén nem azzal foglalkozik, amivel mindig is szeretett volna, vagy szeretne foglalkozni (=nem szereti a munkáját), így még inkább növekszik a belső feszültség. Aztán jöhet a bizonygatást, hogy már pedig neki mégiscsak jó a munkája és a kognitív disszonancia megszólal. Innen már könnyű elmenni abba az irányba, amit Te is leírtál.

Szóval szerintem, ha nem is teljesen indokolt a jelenség, de valahol megérthető és magyarázható. Viszont én is úgy gondolom, hogy ennek nem így kéne lennie, csak kérdés, hogy hogyan lehetne változtatni ezen?

Természetesen a fentebb írtak csak a saját véleményemet tükrözik, ennek tudatában tessék értelmezni!

Szerintem ezek a dolgok nem változtak, csak Te érsz be lassan a felnőtt korba .

Én is találkoztam ilyen szituációval sajnos. Jelenleg én is informatikai területen dolgozok, sokat ülök gép előtt. Felkerestem egy korábbi ismerősömet (ápolónő). Nekem gyorsabb volt a reakció időm az e-mailjeire, így lassan megkaptam, hogy Nála ez úgy van, hogy ha munka idő van akkor dolgozik (mintha nálam nem ez lenne). Innentől kezdve, nem erőltettem a dolgot.

Amit még megfigyeltem, hogy ha egy régi ismerősnek elkezded ecsetelni, hogy éppen mivel foglalkozol, mi a napi rutinod, akkor később még azt is megkaphatod, hogy igazából te semmit nem tettél érte, mert nem fizikai munkát (inkább úgy fogalmaznék, hogy nem azonnal látható és mindenki számára kiértékelhető eredménnyel szolgáló feladatot) végzel, csak ülsz a gép előtt és "semmi" produktívat nem csinálsz.

Work smart, not hard!

[ Szerkesztve ]

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

Az egész alapja egy társadalmi berögződés. Ha azt mondod, hogy gyorsan futsz, akkor elismerően bólintanak. Ha azt mondod, hogy okos vagy, akkor meg felvágós köcsög vagy.
Holott mindegyik mögött egy genetikai alap van, meg rengeteg munka amit az adott tulajdonságod fejlesztésére fordítottá. Ennek ellenére a fizikai erőfeszítés társadalmilag elfogadottabb.
A szellemi munkás meg azért nézi le a fizikait, mert úgy gondolja, hogy ő bármikor elvégzi a fizikai munkáját, de fordítva nem igaz.

Az az irodai dolgozó, aki leszólja a fizikai munkát végző embereket, ugyanolyan prosztó, mint a munkás, aki leszólja az irodai munkásokat. A közös bennük, hogy egyiknek sem kell a véleményével foglalkozni, és nem is érdemes vitatkozni vagy (próbálni) meggyőzni őket

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

Ahogy észrevettem, inkább a fizikai melós nézi le a szellemit. (műszaki területre korlátozva a véleményemet)

Kedvencem, mikor a melósomtól visszahallom, hogy mi nem dolgozunk, csak nyomkodjuk a gépet és elkészül a tervrajz. dokumentáció stb.
Az ilyen véleményt a helyén kell kezelni. Tőlem idejöhet Catiát, Inventort nyomkodni és számolgathat akár programban, akár papíron áramlás-/hőtani modelleket Szép dolog a különböző integrálszámítások levezetése, megoldása.
Viszont erre minek pazaroljam az idejét? Úgyis buta hozzá.

A másik probléma nem lat bele mit történik és miért, vagyis nem komplex rendszerként latja a világot hanem mint elszigetelt önálló egységeket, és ez mindkét oldalról előjön.

Amit most csinálok az pont fel úton van a két világ között, itt derül ki ki a hunyó, mert nekünk kell ellenőrizni a fizikai munkás által készített produktumot, és a tervező által felvázolt álmot is.
Pont most építettem egy akkumulátor töltőt/szünetmentes tápegység 110V 5.5A kimenettel.
Megépítem, de mondom mar az összeszerelés közben, hogy nem jó ez így mert maga az aksi max 0.5A töltőáramot kellene hogy kapjon, jön a mis-mákólas, én rövid zárra méreteztem gyorsan egy megoldást, de ugye az sosem tölti fel, értem én de mi a jobb, ha felrobbantjuk az akkumulátort, vagy 80%-on járatjuk?
A mérnők úr a főnökséggel felülbírálta a fizika szabályait, és azt mondta semmi gond, robbantsuk fel
En tiltakoztam, és próbáltam jobb belátásra bírni őket, hiába

Itt kezdődik az amit írtál, nem tisztelik egymást, mert makacs mind a két véglet, de ha ez kell ezt kell adni, nem lenezni a másikat, hanem majd tanulnak belőle, remélhetőleg nem más kárán(megjárták mar egyszer túltöltött akkuműlatorral, nem sokon múlót hogy a trafóház a levegőbe repüljön).

Ennyire egyszerű, te csinálod a dolgodat, legjobb tudásod szerint, ha valaki mond valamit elgondolkodsz rajta, lehet van benne ráció, mindegy ki mondja, megpróbálod ha működik nyertél, ha nem akkor meg tudod legközelebb hogy nem érdemes ezzel próbálkozni WIN-WIN

Mindkettőt csinálom, vegyesen. Nyáron 3 hónapig napi 10 órában kemény fizikai munka volt, szeptembertől pedig a szokásos 8 órás gép előtt ülés és billzet csapkodás.

A nagyon tanult mindig azt hiszi a fizikai munka az annyira egyszerű. Ó, de nem. Fordítva is igaz. Kiseggelni egy mérnökinfót és heti szinten képezni magad megint nem leányálom.

Ezek most kezdenek leomlani, amikor tényleg elszaladt a legtöbb kétkezi melós nyugatra. Fasza, hogy van 1 millás fizud, csak hajadra kenheted, mert ember nincs aki kifessen egy rohadt szobát vagy behúzzon 3 szál vezetéket a falba. Pedig én néha ezerszer inkább bekábeleznék egy fél lakást, mintsem szenvedjek valami paraszt barom egyetemi tárggyal, amit 10 éve kellett volna kiírni a tárgylistából.

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

Én pont azon gondolkozom, hogy egy hideg/melegburkoló OKJ-t megcsinálok (villanyászon is gondolkoztam, de nem szeretek emberek életével játszani), és valószínűleg simán a jelenlegi (bőven átlag feletti) fizumat megkapnám, "kevesebb munkával" mint most (lassan 10 éve ülök egy számítógép előtt, nekem egész nap csemperagasztós zsákot pakolni is kevesebb munka lenne....)

Csak most gyerek és meló mellett még egy OKJ-t nincs időm csinálni. (=nincs bátorságom, kényelmesebb a langyos sz*rban ülni).

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

"behúzzon 3 szál vezetéket a falba"... az ilyet még férfinak sem nevezném. Aztán pedig igen, van egy csomó olyan hímnemű egyed, akinek még a csapszelep gumibetétjét is gond kicserélni, nemhogy lejárólapozzon... Kissé gáz.

Ahogy érzed, tied a világ. Nekem a villanyszerelés is apám miatt természetes, hegesztéstől kezdve a famunkáig minden. Vidéken azért másképp ment a dolog, főleg nálunk

bazsi83vp: Ennyire nem lennék azért erős. De tény, hogy egy csavar kilazítása mehetne azért, mert az aztán tényleg nem atomfizika. Járólap az nekem is fejtörés lenne. Van mesterbácsi akit látok dolgozni néha, az azért kér pár év gyakorlatot

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

Először én is féltem tőle, de vettem egy motoros csempevágót aztán próba-cseresznye.
A próbát szó szerint értve, kikevertem 3x kb fél deci aljzatkiegyenlítőt és 1-1 kis próba ilyen 1000 éves műanyag építőkockába, vajon melyik hogy terül öntésnél és tölti ki. Aztán hajrá.
Maga a csempevágás, lerakás, utána a fúgázás már inkább csak türelemjáték volt.

[ Szerkesztve ]

Én azért nem ugranék neki így muterék fürdőjének. Elég gázos lenne 80 négyzetméter csempét utána bontogatni meg cserélni

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

A folyosónkon a panelban már én raktam le a járólapot, mert lelépett a burkoló, aki egyébként úgy pogácsázott a konyhánkban, hogy már törik le a lapok széle (két év se telt el). Májsztró, ugye. És maradjunk annyiban, hogy nem a legszebb munka, viszont nem csak stabilabb, jobban is néz ki mint amit ő művelt a konyhában..

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vidéki gyerek vagyok én is, volt hogy egész nyári szünetben asszisztáltam a kőművesnek amikor csinálta nálunk a házat, szóval láttam ezt-azt, ha kell egy ablakot is beteszek, burkolok, glettelek Villanyszerelést is csinálgatok ha kell, de csak olyan dolgokat, amikről tudom hogy:
a, 1000% hogy csak én fogdosom
b, annyira hülyének kell lenni hogy kárt tegyen valakiben, hogy aki képes rá, annak gratulálok

Mint mondtam, a villanyászástól nagyon fo*snék, így tuti nem csinálnám másnak, úgy hogy se az elő- se az utóéletét nem tudnám egy ilyen rendszernek. De megint ott tartunk persze, hogy a fenét, csak kifogások, igazából papírkutya vagyok

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

Nem véletlen én sem estem neki azonnal és nem tagadom, az első letett darabokig bennem is ott volt a félsz, hogy elb.szom.

(#13) doeeg - Én terítettem a teljes felületen és a lap szélén kinyomódó anyagot gyorsan visszakapartam. Így nincs légrés a lapok szélénél. (Csempézéskor dettó)

[ Szerkesztve ]

A manapság elfogadott munka-elméletek abból indulnak ki, hogy minden egyes munkakörnek van egy általa teremtett hozzáadott értéke. A kőműves nem azért keres kevesebbet, mint az építészmérnök, mert butább vagy ügyetlenebb, hanem mert a kőműves nem teremt annyi fizikai+szellemi értéket együttvéve, mint az építész. Így mindenki aki azért óbégat, hogy a fölötte levő nem tesz le annyit az asztalra mint ő, az vaktában lövöldöz, hiszen az építész mindenképp értékesebb, legfeljebb csak nehezebben mutatható ki a munkája, mert az eredményei közül sok csak közvetetten megfogható.
Viszont léteznek kevésbé népszerű, kicsit szélsőségesebb nézetek is, amik ugyan elfogadják, hogy ez a szellemi hozzáadott érték létezik, s összességében is hasznosabbá tehet egy munkakört, de részben igazat adnak annak, hogy márpedig van egy csomó felesleges és túlfizetett szellemi munkakör. Sőt, egy részük nem csak hogy felesleges, de káros is a társadalom egészére nézve. Nem rég jelent meg pl. egy amerikai antropológus könyve, amiben rendes statisztikai módszerekkel igyekszik kimutatni, hogy a mérnöki vagy orvosi állások azok ugyan rendkívül hasznosak a társadalomnak, s a legtöbb egyszerű fizikai melót is pozitívnak értékeli, de pl. a pénzügyi szektor állásait és sok irodai pozíciót károsnak tart, s az ilyen állást betöltők csak plusz terhet jelenteke a társadalomnak. Bár az elmélet rendkívül szórakoztató és érdekes - olvasásra ajánlott -, de azért kellően sok logikai bukfenc van benne ahhoz, hogy ezek a teóriák csak mellékszálak legyenek abban, ahogy a munkára gondolunk. Amíg nem találnak ki jobbat, addig többé-kevésbé minden munkakör által teremtett érték arányos azzal, amit fizetnek érte.

Általában azt nézik le aki:
1. Nem ért ahhoz amit csinál
2. Nincs semmi tapasztalható eredménye a munkájának

Én is informatikus vagyok de még soha senki nem nézte le a munkát amit végzek.

If you don't do it enough, nothing's gonna really happen.

naplopó docensek és ásótámasztó munkások
ne menj infóra, túlképzés van sosenem fogsz elhelyezkedni
minek hejesen irni kijativja a google meg f@szom úgyis mindig változik
a matematika baromság ugyse fogok soha számolni derékszögűháromszöget
a biológia hülyeség hát csak ki kell húzni előtte
hidegburkoló minek megnézem youtubeon a fugálás for dummiest
régen sokkal jobb volt az oktatás
régen sokkal kevesebbet tanultunk, de azt nagyon
régen sokkal többet tanultunk én fejből vágom a velszi bárdok első versszakát
minek az idegen nyelv úgyis van már sub mindenhez
miért angolul tanulsz
miért nem angolul tanulsz
minek a kémia úb@zdmeg beleöntöttem a klórt a hipóba decsip sötétedik a világ
minek a történelem f@szom megint nyert a fidesz
minek adózok semmi sem lesz belőle, miért nem ad pénzt az állam
ha az orbán lop az lopás, de ha én nem fizetek adót az magyar gógyi

JÓLESZAZFŐNÖK!!!

ha ledől út ha megáll fal, valamire jó lesz

kisfiam minek gépezel mennyél ki játszani
kisfiam nem jó a nyomtató/wifi/tévé/ímél javitsd meg
kisfiam minek olyan nagy tepsifon
kisfiam milyen simogatós telefont vegyek

mindig csak a telefont bámulják sose beszélgetnek
hülye facebook minek az??
#paprikás krumpli #azunokákkal

elmúlt 28 évem tapasztalata kb

#sosenemjóazamivan

[ Szerkesztve ]

It is not birth, marriage, or death, but gastrulation, which is truly the most important time in your life.

ah eszembe jutott még pár

idejönnek a szemét migránsok, és elveszik a munkámat
kimegyek angolba, miért akarnak olyan sok pénzt, megcsinálom olcsóbban

rohadt streetfood csak a pörkölt

én nem vagyok rasszista de....

semmi bajom a feminizmussal de...

rohadt melegek mit vonulgatnak

bezzeg a gárda hadd integessen

nem vasalok női munka

nem főzök mert női munka

kirúgott a kinga, megint pizza és zsiros keca amig nem jön valaki

It is not birth, marriage, or death, but gastrulation, which is truly the most important time in your life.

mi az hogy rák, hát csak 40 éves vagyok
#cigi #pálesz #kimért bor #szalonna #csakamarha #a csirke nem hús

mi az hogy szokjam le az alkoholról
inkább irjon fel valamit

minek irta fel jó a pálesz mindenre

régen két pálesz után még elvittem a gyereket az oviba a bömössel

It is not birth, marriage, or death, but gastrulation, which is truly the most important time in your life.

Azért ez a második fele már kissé túlzás.

Az elejéből pedig:
hidegburkoló minek megnézem youtubeon a fugálás for dummiest...

Nos, az egyetem előtt csináltam technikumot is szintén gépész területen. Szóval hidd el, a fizikai munkához maximum kreativitás kell (cukrász) esetleg bírni a napi sok-sok órát (séf szakmunkás), de nem atomfizika.
Persze volt aki a gépipari számítástechnikusin kissé kínlódott a PLC-vel, vagy épp a CNC programozással, de a kanyarba nincs az egész 2 éves képzés, akár csak egy matematikai analízis I-II. tárgyhoz képest.

[ Szerkesztve ]

hát nyilván túlzás, ha átlagos lenne az kicsit sem lenne humoros

én szellemi munkát végzek (phd hallgató vagyok ttk-n, meg mellette egy startupnál dolgozom másodállásban)
de diákként dolgoztam gyárban, szalag mellett kb egy hónapot. Embernek nem kivánom azt a munkát. Asszem 17 éves lehettem szóval jó erőben voltam meg minden de olyan dög fáradtan vánszorogtam haza hogy szavakba nem tudom önteni. Amiket fent leirtam, főleg az olyan diákmunkák során hallgattam amikor valami fizikai munkát végeztem.
Nemrég túléltem egy teljes lakásfelújitást én is besegitettem, és őszintén azt sem kivánom senkinek.

Nálam az egész család szellemi munkát végez az egy gépészmérnököt meg pár orvost kivéve, és olyan undorito módon beszélnek pl a kőmüvesekről hogy bicskanyitogató. Egy madáretetőt nem tudnának maguktól összerakni. Az életben nem végeztek hasonlót

Minden tiszteletem a fizikai munkásoké. Hogy én nem akarnám csinálni az fix. Nulla előremenetel, semmi szellemi kihivás, semmi változatosság.

It is not birth, marriage, or death, but gastrulation, which is truly the most important time in your life.

Általában nem is az orvos és a mérnök szokta a fizikai dolgozót lenézni.

Mondjuk nekem néha az az érzésem, hogy ez az egész lenézősdi valahol a párkeresésnél indult el pár éve.

párkeresésnél?

It is not birth, marriage, or death, but gastrulation, which is truly the most important time in your life.

Amiket a nőismerőseim néha elmesélnek....

Előferdül, hogy nem szimpatikus a pasas. Szerintük az erre kur.. anyázással, aranyásó pics. szöveggel reagálók 90+ százaléka nem éppen értelmiségi.
Néha olyanokat olvasok vagy épp hallok (a bot fülemmel ) hogy égnek áll a hajam.

ne haragudj de szerintem még mindig nem értelek
ha valaki engem k...rva anyázna, mert nem jön be egy nő, azt én se tartanám értelmiséginek

de az értelmiségi meg a szellemi munkát végző az két külön dolog egy esztergályos is lehet művelt és egy cégvezető is lehet ótvar bunkó gondolom találkoztál már te is mindkét kategóriával

It is not birth, marriage, or death, but gastrulation, which is truly the most important time in your life.

Azért gyakran van átfedés a kettő között, de egyébként tényleg külön dolog... átjavítom: magasabban kvalifikált legyen a csereszó.

Érdekes ez.

Én a kereskedelemben ragadtam, 1-1 kitérővel, hamarosan egy másik "számítógép b*szó", illetve még egy "talpalós-mászkálós, de nem fizikai" iránnyal kiegészítve magam.

Amikor adminisztrátor voltam egy autószervizben, a melósok lenéztek, "mert én csak a seggem meresztem", miközben azon voltam, hogy gyakorlatilag percre pontosan minden ott legyen, ami kell.

Amikor egy nagykerben voltam irodában, akkor műhelyben dolgozó haverom csak irodai patkánynak kezdett titulálni. De ha én kimondtam valami hasonló pejoratív jelzőt bármely esetben, akkor a k. anyámat, mert nem végzek fizikai munkát.

Jelenleg a 8-9 óra állást titulálják sokan semmiségnek, ami humoros.

Szóval, engem már nem hat meg senki lenéző véleménye, de az a réteg, aki szerint csak az a "real man", aki az overállt, és a melós bakancsot csak ünnepnapokon nem hordja, és a bőrével szinte egybeépült valamilyen gépzsír, és akik "csak" szellemi munkát végeznek, azok szinte nőszámba sorolandók, elmehetnek a büdös picsába...

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Én egy kicsit többet megéltem. Az én hozzáállásom:

Soha nem foglalkozom azzal, hogy ki mit mond. Egyrészt teljesen felesleges, másrészt teljesen feleslegesen idegesíteném magam barmokkal, akik amúgy is default barmok.

Dolgoztam és dolgozom "mindkét oldalon". Voltam programozó és most éppen szakmunkás a 4. szakmám egyikében. Soha nem paráztam a fizikai munkától és soha nem néztem le sem az egyik, sem a másik oldalt, mert mindegyiknek szüksége van a másikra és adott esetben általában mindegyik értékben egyformán rak a végeredményhez hozzá.

A tanácsom az, hogy még csak észlelési szinten se érdekeljen egyik oldal fika oldali véleménye a másikról. Az ilyen emberek nem csak a másik fizikai-szellemi részét kritizálják, hanem mindenkit saját magukon kívül.
Minden pillanata az ilyen vitának, vagy csak a rá szánt időnek teljes mértékben egy kidobott idő. Az élet rövid, ne foglalkozz ilyen szarokkal. . Ha nem állsz szóba az ilyen emberekkel, nem veszel részt egyik ilyen jellegű vitában sem, belátják hogy nem vagy partner, aki az ő agyfosásukat katalizálnád, agy egy idő után elő sem hozzák. Én már egy kicsit leredukálom ezt a szakaszt, csak annyit szoktam mondani, ha valaki a másikat ekézi, hogy mi lenne ha a saját dolgával törődne, vagy mondjuk pont a munkájával és nem a száját jártatná. Ez eddig 100%-ban azonnal megoldotta a problémát. . Aztán pont leszarom, hogy innentől egy ilyen szar ember engem is utálni fog és a 3. félnek meg éppen rólam tart negatív monológot.
Ne hátra nézz, hanem előre.

De a legfontosabb:
Soha ne másnak akarj megfelelni, hanem önmagadnak. Ha az erkölcsi normáid helyesek, akkor hiba nem lehet.

Jó a téma. Én szellemi munkából élek, de sok ismerősöm van aki szakember olyan igazi ( nem csak annak mondja magát) egy kicsit sem érzem magam többnek és ők sem kevesebbnek, teljesen jókat szoktunk beszélgetni. Bár lehet azért is mert azért nem vetem meg a fizikai munkát itthon, egy kis kertrendezés, fametszés, autószerelés, minimális villanyszerelés, meg minden más ami a ház körül kell.

samsungI600>tmobile pulse>nokiaE52>se xperia mini>nexus s>acer liquid gallant duo>JiayuG3>WayteQTalk5H(MIUIbyKelzsoca)>Xiaomi Hongmi 1S>lumia 535>Lenovo A6000>Meizu M2 Note

Szerintem értelmezd úgy újra az egészet a későbbi hozzászólások tükrében.
A fizikai dolgozók szoktak csak úgy pattogni, akkor is, ha elismered a munkáját.

Én meg tudom csinálni az ő munkájukat (eleve a CNC egy részét én írom meg), fordítva kissé kétséges.

Tudod, ez ekvivalens azzal, hogy bár az orvos is tud húst aprítani a hentes kése alá azért nem feküdnék.