Ma akaratomon kívül megsértettem a legjobb barátnőmet. Tény és való, hogy bunkón és érzéketlenül viselkedtem, amikor ő jól szerette volna magát érezni a társaságomban és megtisztelt vele, hogy eljön velem vásárolni. Én meg akár a mosott sz. vánszorogtam mellette a lehető legfanyarabb arckifejezésemmel. Szóval elgázoltam a délelőtti tervét, amit még én javasoltam a héten. Ciki.
A francba az egésszel! A délelőtti fatális bukást a saját kifacsart állapotom okozta, mert lelkiismeretesen végiggürcöltem a hetet! DE! Ez nem lesz elég a főnöknek, ellenállhatatlan erővel fog rárepülni a két elcseszett feladatra, amiről írásos beszámolókat kért.
Igen, elbasztam a plusz feladatokat. Ezzel szinte tálcán nyújtottam át neki az esélyt, hogy hétfőn elővegyen és kikérdezzen (tanácsokat osztogasson) a munkáról.
Annyira "buli" a munka. Még a végén rámegy a 18 éve tartó barátságom is...
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.