Ma is elmentem bicajozni. Ahogy kifordultam a házból, észrevettem valamit. Először azt hittem, hogy egy kidobott ruhakupac az. Aztán ahogy közelebb mentem láttam, hogy bizony egy ember is lakozik a szakadtas, koszos ruhákhoz. Egyenletesen szuszogva aludt az árnyékban a hajléktalan, én pedig mint egy debil túrista lefotóztam.
De gondoltam jó helye lesz itt a blogban, hogy egy percre majd elgondolkodjatok ti is, ha máskor nem, legalább ma este, hogy milyen szerencsések vagytok: meleg ágyba tudjátok lehajtani a fejeteket.


[link]

Na szóval mára ezt szántam lelki mondanivalónak, s most egy kicsit kellemesebb téma:

Tegnap telefonáltam. Neki. Hirtelen ötlettől vezérelve, s még mielőtt meggondolhattam volna magam, megnyomtam a hívó gombot. ''Alea jacta est'' - gondoltam, s végülis egy 7 perces beszélgetés kerekedett ki a hívásból. Amiért persze a T-mobile lerántott tőlem több mint 700Ft-os, ugyanis nem azonos szolgáltatónál vagyunk.
Ugyanakkor bizakodó kedvem van, így ismét álljon itt zárásnak egy virág.


[link]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."