Akik CNC-mart, agyonplexi, helyből felszálló modra számítanak, azoktól előre elnézést kérek. Ez a gép egyszerű szerkezet, megpróbáltam benne közös nevezőre hozni az igényeimet az innen-onnan kapott vagy megmaradt alkatrészekkel.
A gépnek az elkészülte után meg kellett felelnie minimum öt feladatnak:
-házimozi,
-archiválás,
-levelezés, telefonálás, üzenetküldés,
-letöltés,
-tartalék gép.
Mindezt természetesen csendben, olyan csendben, hogy amikor nincsenek bekötve a visszajelzők, 1-2 méter távolságból ne lehessen eldönteni, hogy a gép üzemel, vagy sem.
Egyetlen a szokványostól eltérő tulajdonsága a kétfajta üzemmód. Az egyikben csak egy darab 12 cm-es, 5 volton járatott ventilátor hűti a rendszert, a másikban bekapcsolódik a SCSI „alrendszer”, amit kizárólag archíválásra és tesztelésre használok (illetve tesztelésre használnék, ha hoznának hibás eszközöket, de nem hoz senki.).
A fúrás-faragás unalmas részletei helyett inkább a furcsább eredetű alkatrészek történetét mesélem el. A „hogyanok”-ról természetesen írok, ha valakit érdekel, bár a kivitelezésben nincs semmi különleges. Köszönet azoknak a fórumozóknak akik segítettek! Nem nevezem meg őket, nem akarom rontani a hitelüket (kabátügy ). Remélem, hogy benéznek majd.
HÁZ
Még tavaly vittem néhány alkatrészt T.-nek, aki elvitt magával Sz.-hez. A tornácon hegyekben álltak a régi AT-s házak, köztük egy Colani 486 HIGHSCREEN. Luigi Colani a ma élő ipari formatervezők egyik legnagyobbja, már egészen kölyök koromtól rajongtam érte. Semmitől sem riadnék vissza, hogy a Mester egyik remekét magaménak tudhassam. Szerencsére Sz. szíve minimum aranyból van, csak egy feltételt szabott, azonnal el kell vinnem, hogy nehogy meggondolja magát. A teljes képhez hozzátartozik, hogy vonattal érkeztünk Pestre negyvenegy-két kilós barátnőmmel. Pénteken egy előre nem tervezett bevásárlást kellet megejtenem a nagykerben, egy ház és az aprólékok. Így hazafelé a csapatot egy dobozos ház, egy alaplap, egy hangfal szett, néhány tíz egér, a méretes Colani, egy adag DVD/CD tokkal, két hátizsák, néhány kisebb tatyi és nem utolsó sorban barátnőm alkotta, aki minden, csak nem serpa. Végül két forduló P.-től és egy telefon haza, hogy jöjjenek elém az állomásra, mert 5 éves korom (na jó, egy 8 évvel ezelőtti fesztivál) óta először segítség nélkül nem jutok haza. (P., remélem, most nem azon töröd a fejed, hogy melyik tárhelyre töltsd fel a képeket..;) )
Itthon nagy lelkesedéssel fogtam az átalakításhoz, az első kör az ATX-esítés volt. Sajnos véletlenül eltörtem az ajtó pántját, vagyis azt a kis műanyag pöcköt, amin az ajtó fordul. Ettől annyira elkeseredtem, hogy hónapokig jegeltem a munkálatokat, míg egy napon bátyám talált egy ilyen házat a zsibin. 500 forint volt, kissé hiányos, de egy ép ajtóért semmi sem drága. Újra nagy lelkesedéssel fogtam az átalakításhoz, de sajnos véletlenül eltörtem az ajtó pántját, vagyis azt a kis műanyag......
Harmadik ház nincs.
Szombatonként járom a zsibit, szerdánként pszichiáternél vagyok.
egyéb állatfajták