Bevezetés

Még a kanyarban sem volt a hardveres 3D gyorsítás, de mégis úgy alakult, hogy az ISA foglalat egyre inkább szűk keresztmetszetté vált a grafikus kártyák esetében. Éppen ezért egy új szabványt kellett kitalálni, ami magasabb sávszélt tudott biztosítani.
Így 1992-ben létrehozták a VESA Local Bus csatolófelületet (rövidítve VLB), amely az ISA foglalat 16 bites sávszélességével szemben, ez már 32 biten tudott kommunikálni a bővítőkártyákkal. A VLB-t első sorban VGA kártyáknak fejlesztették ki, de más bővítőkártyák is jelentek meg hozzá, mint például I/O vezérlő kártya, SCSI kártya, stb.

A VESA csatlakozót úgy alkották meg, hogy az érintkezőket közvetlenül a 486-os CPU adatlábaihoz vezetékezték, így biztosítva a nagyon gyors adatátvitelt, tehát lényegében a VESA-s kártyák közvetlen kommunikálhatnak a 486-os CPU-val. Ez tehát bitang gyors működést eredményezett, de ennek „köszönhetően” voltak hátulütői is!

Mivel a Pentium CPU-k lábkiosztása megváltozott, éppen ezért a Pentium platformra már nem lehetett átültetni a VESA buszt, tehát, úgy ahogy van, a 486-os platformmal a VESA busz is kihalt.
Halkan megjegyzem, igaz készült pár korai Pentium CPU-kat támogató alaplap is VESA busszal, ezt az OPTI oldotta meg úgy, hogy a VESA busz a chipset-el kommunikált, majd az továbbította a jelet a CPU irányába. Nem volt a legjobb megoldás, de legalább használhattuk régi kártyánkat Pentium mellett is.

A VESA busz másik előnye, hogy az FSB órajelével szinkronban működik, ami ismét nagyon jó hatással van a teljesítményére, vagy legalábbis hatással van rá.
Minél magasabb FSB-n ketyegett a rendszer, a VESA busz is annál gyorsabb volt, annál nagyobb sávszélességet tudott nyújtani a bővítőkártyáknak.

Ám ez szintén hátrány is, mert 40MHz-es FSB fölött a VESA busz, illetve az ebbe a foglalatba passzoló kártyák instabillá válhatnak.

Ezt sajnos én is tapasztaltam a tesztben, (mivel 50MHz-es FSB mellett teszteltem) néhány kártya nem működött megfelelően. Még az volt a szerencsém, hogy pont azoknál a kártyáknál volt instabilitás, amiből volt másik gyártótól példányom, ami már bírta a tempót.

Ezt az instabilitási problémát az alaplapgyártók, illetve a VGA kártya gyártók is úgy próbálták megoldani, hogy az alaplapon, illetve néhány VGA kártyán egy jumper segítségével a VLB órajelét vissza lehetett állítani 33MHz-es (FSB-vel szembeni) aszinkron üzemmódra.
A VESA Local Bus fizikai megvalósítása úgy néz ki, hogy elhelyeztek az ISA csatlakozó mögé még egy csatlakozót, valahogy így:

A VLB-s kártyák használták az ISA csatlakozót, vagy legalább annak egy részét, és ezt a hátsó VESA csatlakozót természetesen. Éppen ezért ezek a kártyák fizikailag elég terjedelmesek lettek. A maguk 24-25cm-es hosszúságukkal néhány mostani csúcs VGA kártyákon is túl nyúlnak

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!