bevezetés

Az Intel, a Core2-es családdal eléggé magasra tette a lécet, az AMD-vel szemben, aki nagyon sokáig nem, vagy csak alig tudta tartani ezekkel a CPU-kkal a versenyt. De az Intel folyamatosan gőzerővel fejlesztett, és szórta piacra a jobbnál jobb CPU-kat.

Még az AMD fel sem tudta hozni magát a Core2 Quadokkal szemben sem, addigra azon kaptuk magunkat, hogy eljött 2008 novembere. S jött az Intel új csoda fegyvere, a Nehalem.

Ezt az időt hatalmas várakozások előzték meg, hiszen ekkor dobta piacra az Intel a Nehalem családba tartozó Bloomfield magos Core i7 CPU-kat! Ezek a CPU-k merőben más felépítést használtak az összes előddel szemben.

Ezek a CPU-k voltak az elsők, az Intelnél, amelyek már magukban hordozták a memóriavezérlőt, ami hivatalosan az 1066MHz-es DDR3-as modulokat támogatja és akár a 3 csatornás módban is működhetnek, ennek köszönhetően még magasabb memória sávszélesség érhető el. A Front Side Bus is, azaz az FSB is likvidálásra került, a gyártó, helyette a CPU és a memória közé egy úgynevezett QPI linket iktatott be, s ezen kommunikált a CPU és a memória. Ennek az órajele 4,8GT/s, míg az Extreme Edition modelleknél ez 6,4GT/s-re emelkedett.

A még nagyobb teljesítmény érdekében, még a Pentium 4-eseknél bevezetett, Hyper Threading ismét bevezetésre került, ami segítségével, ezek a 4 magos Core i7-es CPU-k akár 8 szálon is képesek párhuzamosan dolgozni.

Továbbá be lett vezetve az L3 (harmadlagos) megosztott gyorstár (Cache) is, amelynek a mérete 8MB. De természetesen az L2 Cache is megmaradt, amiből mindegyik mag külön-külön 256KB-ot kapott.

Az L2 Cache az mag sebességen fut, míg az L3 Cache már külön órajelen ketyeg, ez szintén eltérő a „normál” és az Extreme Edition modellek között. Míg a „sima i7-eseknél 2133MHz-en jár, addig az Extreme Edition modellek esetében ez 2666MHz-re lett hitelesítve

Természetesen ezek a CPU-k a korábbi LGA775-sö lapokkal nem kompatibilisek, új tokozást kaptak, méghozzá az LGA1366-ot. Ezeknek az alaplapokon az X58-as északi híd kapott még helyet, ami felelt a PCIexpress sávszélek kiosztására (azaz a PCIexpress vezérlő ennél a platformnál még az északi hídban volt, csak a következő generációs CPU-knál költözött az is a CPU-ba).

Első körben 3 különböző i7-es CPU jelent meg, a Core i7 920, a 940, és a 965 Extreme Edition. Ezek 45nanométeres csíkszélességgel készültek, SIMD utasításkészletből az MMX, SSE, SSE2, SSE3 SSE4.1 SSE4.2-ket támogatják, ezeken felül boldogulnak a 64bites utasításokkal, illetve a virtualizációt is ismerik. Hivatalosan pedig az összes példány a 130W-os TDP osztályba lett sorolva.

A 920 és a 940 csak órajelben tér el egymástól, mert míg a 920 2,66Ghz-es, addig a 940-es már 2,93GHz-re lett hitelesítve. A 965 Extreme Edition azon felül, hogy 3,2GHz-en ketyeg alapból, ahogy fentebb írtam, a QPI link sebessége is gyorsabb, 4,8GT/s helyett 6,4GT/s-en járhatott. És az Uncore órajele (tehát a magokon kívüli részegységek, L3 Cache és az északi híd) is 2133MHz helyett 2666MHz-en ketyeg.

Továbbá az Extreme CPU-k szorzójuk teljesen szabadon állítható felfelé is, a még könnyebb tuningolhatóság érdekébe. Ezeknél a CPU-knál nem csak a CPU magok szorzója állítható (vagy nem állítható) szabadon, hanem a memória órajelé is. Ugye az összes példány (memóriavezérlője) az 1066MHz-es modulokat támogatja, ez úgy jön ki, hogy a CPU 133MHz-es BCLK órajele fel van szorozva 8-al, azaz 133X8=1066MHz, ez a memória szorzó is szintén csak az Extreme Edition CPU-knál állítható fölfelé.

A jelen tesztben főszerepet kapó i7-es CPU egy i7 965 Extreme Edition példány, ami még az első szériás, C1 steppingre épül. Ezt tiborandras nevű fórumtársunk biztosított nekem, tokkal, vonóval, akarom mondani, alaplappal, és memóriákkal együtt, de ezekről majd kicsit később! Az, hogy egy Extreme Edition CPU, már önmagában igazi presztízs termékről van szó, de hogy legyen benne még egy csavar, ez egy Engineering Sample, azaz mérnöki példány, ami így főként nem található minden sarki számtek boltba! Akinek ez nem mondd semmit, annak mondanám, hogy az Engineering Sample (ES) példányok nem kerülnek tömeggyártásba, ezek többnyire bemutató darabok, vagy csak szimplán ezekről mintázzák a többi sorozatgyártásba kerülő példányokat.

Így könnyen meglehet, hogy az országban ilyen 965 EE ES példányból csak ez az egy szem van, de ha esetleg van még ezen kívül, arra viszont nyakamat rá, hogy a kezeimen meg tudnám őket számolni.

Ahogy már fentebb elírtam, ez a CPU 3,2GHz-en jár, ez úgy jön ki, hogy a 133MHz-es BCLK órajele 24X-es szorzóval fel van szorozva. S ez a szorzó szabadon állítható felfelé is, ezzel könnyedén túl lehet hajtani a CPU-t.

Az alaplap szerepét egy Gigabyte X58A UD7-es típus fogja ellátni, ez azért egy elég komoly alaplapnak számít, még az X58-as mezőnyben is! Hiszen a CPU-nak a minél stabilabb feszültséget 24fázis látja el, Az északi híd hőjét hatalmas bordával, vagy akár vízzel is elvezethetjük, de a 4db 16X-os PCI Express csatlakozó is igazi ínyencség, Quad SLI vagy Quad Crossfire rendszer kiépítéséhez.

Memóriából direkt a 3 csatornás memóriakezelést, kihasználó KIT került az alaplapba, a G-skill Trident modulok egyenként 2GB kapacitással bírnak, így összesen 6GB lett pattintva az alaplapba, sebességük pedig akár 2000MHZ is lehet, ami mellé CL9-9-9-24-es időzítés párosul.

És akkor most lássuk részletesen a tesztkonfigot:

Gigabyte X58A UD7 alaplap

Intel Core i7 965 Extreme Edition (Engineering Sample) CPU

3X2GB G-skill Trident 2000MHZ DDR3 memória

ATI Radeon HD4890 1GB GDDR5 VGA kártya

High Power 500W tápegység

60GB SATA „mittomén milyen” HDD

Windows XP SP3 Oprendszer

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!