"Vélhetőleg Mash"
Poros utak, koros urak. Urak? Miket beszélek. Egytől-egyig mind nagy zsivány. Arcukra van írva, hogy bármiféle hezitálás nélkül képesek lennének lepuffantani egymást. Egyedül a sorstalanság tartja őket együtt. Együtt? Oly nagy túlzás. Nincsenek ezek se egymással, se egymás nélkül. Csupán megtűrik a másikat. Ám nem azért mert az esetleg olyan jópofa ember lenne. Egyetlen okból viselik el a másikat, megszokták az arcát! Úgy bizony. Ha már látták egymást korábban, akkor béke honol köreikben. Azonban ha egy új szerzet keveredik az „Urak” közé, akkor van ám a probléma. Nem fogadnak ezek be se nőt, se férfit, ha az nem közülük való.
Látszólag a vadnyugaton jár az ember, mikor e vidéket szeli át. Talán nem is téved nagyot. Az utak, a házak, az emberek… mindegyik illik az előbb megnevezett környezetbe. Még az a magas fiatalember is, aki a főút közepén szemléli a vidéket. Viselete is teljesen passzol a képbe, azonban láthatóan ő nincs képben. Zavarodott és hezitál. Nem találja a helyét. Pánikszerűen néz körbe, míg az arcán rémület látható. Szíve szerint kirohanna a világból, azonban ezt egy tömzsi kéz meggátolja, amely a vállához kap.
- Mit művelsz Mash? – szólal meg egy telt férfihang az ifjú háta mögött – Úgy forgatod itt a fejed, félő, hogy leesik.
Ámbár zavarodottan, de azért hátrafordul emberünk, és szembe találja magát a hang gazdájával. Egy köpcös férfi az, nagy kerek hassal, és vaskos bajusszal az orra alatt. Alkata ellenére nem tűnik félénk személyiségnek, de ez ránézésre inkább tekintélyének köszönhető, mintsem erejének. Domborodó zubbonyán jól látszik, hogy bizony megy a szekér. Hősünk a nagy meglepettségtől nem tudja hova tenni az urat – Ne haragudjon. Ismerjük egymást? – Kérdezi hezitálva.
- Mash! – kezdett hozzá komor arccal a bajszos ember – Nem szeretem én az ilyesfajta tréfákat! Vigyázz, mert megharagítasz.
Érdekes ezt egy olyan embertől hallani, akit épp csak akkor ismertünk meg. Pontosan erre gondol „Vélhetőleg Mash” is, azonban ezt inkább magában tartja, félve a következményektől. Mielőtt azonban még beállna a kínos csend – Furcsa vagy ma! – töri meg azt, illetve annak csak előzményét a terebélyes férfi – Gyere, igyunk egy sört. Közben elmondod, mi a fitty-fene bajod van!
- Az most jól esne! – fogadta el a meghívást „Vélhetőleg Mash”, azonban még mindig zavarodott volt. Gondolataiban elmerülve indult el a férfival, a közeli kocsma felé – Nem is ismerem ezt az embert!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Korrigálta: Viszlát
