Bevezetés és fontos információk
Hosszas várakozás után, 2020. április 23-án végre megjelent az Ubuntu 20.04, ami egy hosszútávon támogatott (LTS) verzió, így 2025. áprilisáig érkeznek biztonsági frissítések és kisebb-nagyobb funkcionális fejlesztések ehhez a rendszerhez. Az Ubuntut használók köre már elég régóta várta ezt a verziót. Az Ubuntu 20.04 LTS a "Focal Fossa" kódnevet kapta. Ebben a cikkben az Ubuntu 20.04 LTS újdonságairól, kipróbálásáról, valamint a személyes tapasztalataim és véleményemről lesz szó. Szóval vágjunk is bele!
Egy fontos információ: Az alábbi cikk NEM oktató jellegű! Aki most ismerkedik a Linux rendszerekkel, annak azt javaslom, hogy látogasson el a Ubuntu Linux topikba és a téma összefoglalót elolvasnia.
Nézzük is meg, milyen újdonságokat tartalmaz az Ubuntu 20.04 LTS:
- Gyorsabb bootolási idő
- A bootolás során az OEM logó jelenik meg egyes számítógépeknél
- Javított és kifinomultabb megjelenés
- Új Yaru téma, melynek sötét változata is kiválasztható
- Az alapértelmezett asztali felület a GNOME 3.36 némi teljesítményjavítással
- Új képernyőzár
- Lehetőség van kikapcsolni az asztali értesítéseket a 'Ne zavarjanak' üzemmód használatával
- Lehetőség van az asztal frakcionális méretezésére
- Az Amazon alkalmazás eltávolításra került
- A Snap Store integrálva lett az Ubuntu szoftverközpontba
- Új Linux kernel (5.4)
- Frissebb alkalmazások (Firefox, Thunderbird, LibreOffice stb.)
- A ZFS telepítési támogatás finomítva lett
Az Ubuntu 20.04 LTS ajánlott rendszerkövetelménye (gépigénye) a következő: Kétmagos 2 GHz órajelű processzor, 4 GB rendszermemória, és 25 GB szabad terület a merevlemezen vagy SSD-n.
Hirdetés
Ami fontos, hogy az Ubuntu 20.04 LTS csak 64 bites verzióban érhető el. Az alapértelmezett asztali felület a GNOME, így akinek egy másik asztali felületre van szüksége, annak más megoldás után kell néznie.
Az Ubuntu 20.04 LTS lemezképfájlját (ISO) az Ubuntu hivatalos weboldaláról (ubuntu.com) tölthető le.
A teszteléshez használt számítógép konfigurációja a következő: ASUS M2N-E SLI alaplap, 2 GB DDR2 memória, AMD Athlon 64 X2 4800+ (kétmagos 2,5 GHz órajelű) processzor, NVIDIA GeForce GT630 videokártya, valamint egy Toshiba DT01ACA050 merevlemez meghajtó (HDD).
Az Ubuntu 20.04 LTS tesztelését natív (éles) környezetben fogjuk végrehajtani. Nem lesz itt semmiféle virtualbox meg ákom-bákom.
Telepítési tapasztalatok
Az Ubuntu 20.04 LTS telepítője ugyanazt a Ubiquity telepítőt használja, mint minden korábbi Ubuntu. Éppen ezért a rendszertelepítést nem fogom bemutatni nektek, mivel a telepítési folyamat pontosan ugyanúgy zajlik, mint minden más Ubuntu verziónál. Hogyha valaki egyszer telepített már Ubuntut, akkor ezt is pontosan ugyanúgy fogja tudni telepíteni (leszámítva pár apróságot).
Az Ubuntu 20.04 LTS live rendszerének a betöltési (boot) ideje a pendrive-ról nem valami biztató, ugyanis nagyjából 7 perc kellett ehhez a folyamathoz. A telepítési folyamat 20 percig tartott.
Miután végeztünk a telepítéssel, nincs más dolgunk, mint újraindítani a számítógépet, és máris elkezdhetjük az új Ubuntu 20.04 LTS felfedezését.
Telepítés utáni teendők
Íme az Ubuntu 20.04 LTS GNOME 3.36 asztala, elrendezése nem sokkal a telepítés után:
Első körben gyorsan (körülbelül 2 perc) feltelepítettem a nagyjából 64 MB-nyi frissítéseket.
Most pedig nézzük meg az OMG! Ubuntu! (https://www.omgubuntu.co.uk/2020/04/things-to-do-after-installing-ubuntu) ezen cikkében, hogy mik azok a dolgok, amelyeket javasolnak elvégezni az Ubuntu 20.04 LTS telepítése után:
Először is, nézzük meg, mik az újdonságok, amit már leírtam a cikk elején. Úgyhogy ezt a részt nyugodtan átugorhatjuk.
Az újdonságok megtekintése után próbáljuk ki a sötét módot. Ezt a megjelenésnél lehet bekapcsolni a GNOME beállításoknál. Ezt a részt is kihagyhatjuk.
A következő lépés a GNOME Tweak Tool telepítése. Ami nincsen feltelepítve alapból az Ubuntu 20.04 LTS rendszerhez. Ugyanis bizonyos dolgokat csak úgy tudunk beállítani, hogy ha feltelepítünk egy külön programot. Ami pedig tök hülyeség, mert így a rendszer eléggé foghíjas (nem teljes). Na de mindegy. Akkor gyorsan telepítsük is fel ezt a csodálatos GNOME Tweak Tool programot. És tök jó fej ez az OMG! Ubuntu!, hogy berakott egy gyorslinket, amivel élből tudjuk is telepíteni ezt a programot, így nem kell sokat szöszmötölni ezzel. Ez kevesebb, mint fél perc alatt meg is történt. A GNOME Tweak Toolra majd később kitérünk. Mehetünk is tovább!
A GNOME Tweak Tool után jöhet a GNOME Sushi telepítése. Ez egy előnézet megjelenítő eszköz a GNOME asztali felülethez. Ezt is gyorsan telepítsük fel a gyorslink segítségével.
A következő tennivaló az, hogy engedélyezzük a tálcára való lekicsinyítést a tálcaikonra való kattintáskor. Na, és ez az a pont, amire azt tudtam mondani, hogy basszus, ezt miért nem tudja alapértelmezetten az Ubuntu 20.04 LTS? Ami egy olyan szinten triviális funkció, amit még egy "funkciócsökkentett" XFCE asztali környezet is tudja. Sőt, még az ősrégi Windows 95 és 98 is tudja ezt a funkciót. És hiába próbálnám a megnyitott ablakot lekicsinyíteni a tálcára a tálcaikonra való kattintáskor, nem fog történni az ég adta világon semmi. Na szóval, nyissunk egy terminált, és írjuk (másoljuk) be az alábbi képen látható parancsot:
És utána már működni fog ez a dolog.
Aztán vannak még olyanok, hogy írassuk ki az akkumulátor töltöttségi szintet, változtassuk meg az érintőtábla (touchpad) görgetési irányát, állítsuk be a Livepatch szolgáltatást, kapcsoljuk be az automatikus kukaürítést és alkalmazások telepítése. De most ezekkel nem foglalkozunk.
Most pedig jöjjön egy kevésbé vidám dolog. Tételezzük fel azt, hogy én egy teljesen átlagos, kezdő felhasználó vagyok, aki csak nemrég váltott át Windowsról Ubuntura. És amit lát egy kezdő felhasználó, hogy az alap GNOME 3.36 elrendezése nem olyan, mint amelyet a Windowsnál megszokott. Hogyan tud egy átlagos, kezdő felhasználó egy Windowsos elrendezést készíteni? Na ez az a dolog, amit nem mond el a rendszer. Viszont, ha egy kicsit is utánanézünk az interneten, akkor fogunk majd olyanokat találni, amik elmagyarázzák azt, hogy hogyan lehet a Windowsnál megszokott elrendezést létrehozni az alap GNOME 3.36-ból.
Az első dolog, hogy hogyan lehet a képernyő bal oldalán lévő dokkot letenni a képernyő aljára, mert a fogd és vidd módszerrel ez nem működik. Úgy hogy, szépen bemegyünk a beállításokba és a megjelenésnél szépen megkeressük az elhelyezkedés a kijelzőn opciót. Itt három opció áll rendelkezésre: balra, lent és jobbra. Rendben, akkor válasszuk ki a lent opciót. Nagyon jó.
Lekerült. Hát ez szuper! Igazán kiváló megoldás! Viszont a windowsos felhasználók 90-99 százaléka a bal alsó sarokból indítja el a Start menüt, és az alkalmazás indító menü a túloldalon van.
Viszont, ha már az alkalmazás menünél járunk, akkor a másik dolog, hogy itt hogyan vannak tematizálva az alkalmazások? Hát sehogy. Mivel csak kétféle lehetőség van: gyakori és összes.
És ez az a dolog, amit senki és semmi nem mond el. Ezt egy kezdő felhasználó nem fogja tudni azt a Windowsos elrendezést létrehozni, amilyet ő szeretne. Ez az elrendezés és megoldás annyira nem áll kézre a kezdő számára, hogy az valami hihetetlen.
Persze erre is van megoldás. Szépen el kell ballagnunk az extensions.gnome.org oldalra, és fel kell telepíteni a chrome-gnome-shell csomagot.
Majd a Gnome shell integráció bővítményt hozzáadni az internet böngészőhöz.
Utána pedig jöhet a Dash to Panel kiterjesztés bekapcsolása a GNOME asztali felületen.
Azután pedig jöhet az Arc menu kiterjesztés bekapcsolása is. Végül már csak apró simításokat kellett elvégeznem.
Így most már egészen pofásan néz ki az asztalunk, mint korábban.
Illetve még a GNOME Tweak Toolban gyorsan bekapcsoltam az ablakok középre helyezését is, ami engemet kifejezetten zavar, ha az ablakok nem középen nyílnak meg, hanem össze-vissza.
Alkalmazások telepítése
Most pedig jöhetnek a programok telepítése. Kíváncsi voltam arra, hogy mennyi ideig települnek bizonyos alkalmazások a Snap tárolóból az én méréseim szerint (stopperórával mérve). Illetve még azt is megnéztem, hogy mennyi ideig tart az első indítás.
A Snap tároló egy olyan csomagkezelési rendszer, amelyben a nagy "konténer" csomagokban szerepel maga az alkalmazás és annak függőségei, amelyek nélkül nem működne.
Íme az eredmény az alábbi táblázatban (a képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető):
Ahogy a fentiekből is látszik, a Snap tárolóból történő alkalmazásoknak a telepítési idejük szinte kritikán aluliak voltak. Kdenlive telepítési ideje közel 6 és fél percig tartott. A Gimp, az Audacity, a VLC és az OBS alkalmazások első indítási ideje fél perc körül volt. A Discord első indítási ideje majdnem annyi ideig tartott, mint a telepítése.
Egyéb tennivalók és tapasztalatok a rendszerről
Gyorsan feltelepítettem még a Synaptic csomagkezelőt is, hogy azon belül el tudjak végezni pár dolgot. Először is az Ubuntu restricted extras multimédiás kodekeket gyorsan feltelepítettem a teljes multimédia élmény kihasználásához, amit nem értek, hogy az Ubuntu 20.04 LTS telepítője miért nem ajánlja fel. Aztán megnéztem, hogy a mikrokód frissítések telepítve vannak-e, és azt láttam, hogy telepítve vannak.
Az Inxi rendszerinformáció kiírató programot még gyorsan feltelepítettem, mivel alapból nem volt fent az Ubuntu 20.04 LTS rendszeren.
Az Ubuntu 20.04 LTS rendszernél természetesen nem maradhattak ki a frissebb alkalmazáscsomagok sem. A Linux kernelből az 5.4-es verziót kapjuk meg. Illetve a Mozilla Firefoxból és a Thunderbirdből, valamint a LibreOffice-ból is kapunk frissebb verziót.
Kíváncsiságból megnéztem, hogy hogyan fut az Ubuntu 20.04 LTS rendszeren a Supertux, és azt kell mondjam, hogy egész tűrhetően futott. Bizonyos pályáknál ugyan volt némi akadozás, de még így is játszható volt.
Rendszersebesség szempontjából az Ubuntu 20.04 LTS nem egy szélvész gyors rendszer, de az AMD Athlon 64 X2 4800+ processzorral és 2 GB RAM-mal szerelt gépemen hozta az átlagos sebességet. A memóriafogyasztás üresjáratban 1,1-1,2 GB körül alakult, ami nem valami túl biztató. Bár nem nyüstöltem hosszú órákon át a gépet, azért elmondhatjuk, hogy a rendszer stabilan működött. Nem érződött a rendszeren azt, hogy kifagyott vagy használhatatlanul lassú lett volna.
Megnéztem még azt is, hogy az Ubuntu 20.04 LTS bootolási és leállítási ideje mennyi ideig tartott? És hát nem egy szélvész gyors rendszer. A bootolási ideje 52 másodperc, a leállítási idő pedig 36 másodperc volt.
Összegzés
Lehetne még több dolgot is írni az Ubuntu 20.04 LTS rendszerről, de nincs olyan más dolog, amiről említést kellene tennem. A benchmark teszteknek itt nincs sok értelme, mivel az igazi kérdés a használhatóság. Lehetne még alaposabban tesztelgetni a rendszert, de az átlagfelhasználókat ez nem igazán érdekli. Másrészt meg nem a részletes tesztelésről szól a cikk.
Összességében azt kell mondjam, hogy inkább csalódtam az Ubuntu 20.04 LTS rendszerben, minthogy elnyerte volna a tetszésemet. Sajnos több dolog van, ami nem tetszett nekem. Az egyik, hogy az Ubuntu 20.04 asztalának alap elrendezése nem kezdőbarát, és ahhoz, hogy windows-os elrendezést készítsünk, szükség van jó néhány kiterjesztésre, hogy el tudjuk érni azt az elrendezést, amit szeretnénk. A másik, hogy percekig tart, mire a Snap tárolóból feltelepül egy alkalmazás. És még van pár olyan dolog is, ami szintén nem tetszett nekem. Én azt mondanám, hogy nem lett volna szabad így kiadni az Ubuntu 20.04 LTS rendszert. A fent említett negatívumok még az Ubuntu köztes verzióinál is megkérdőjelezhetőek. De ez egy hosszútávon támogatott (LTS) verzió, aminek nem lenne szabad így megtörténnie 2020-ban. Úgyhogy nem igazán tekinthető igazi desktop operációs rendszernek sem. Legszívesebben egy olyan vereteset káromkodtam volna, hogy egy LOGOUT-os cikkben nem igazán mutatna jól. Mivel már egy jó ideje Manjaro Linuxot használok, így az Ubuntu 20.04 LTS számomra felejtős.
Rendszerinformációk:
Utóirat: A képeket azért fényképezőgéppel készítettem, mert nem akartam bajlódni a screenshotokkal.
