Megérte?
Világörökség! Vagy mégsem?
A japánok zöme nagyon szeretné, hogy a hegy a világörökség része legyen, ami számomra teljesen érthető. Természeti értéke alapján persze semmi kétségem sincs arról, hogy megérdemelné ezt a kinevezést, azonban a turizmus, és az arra épülő szolgáltatások komoly hátráltató tényezőt jelentenek. Mint sok mindenben, a japánok itt is a tökéletességre törekedtek, amit sikerült egy kissé túlzásba vinniük.
Gyerünk, költsd a pénzed! A többi kit érdekel?
Gyakorlatilag az egész hegyen alig lehet érintetlen területeket találni, mindenhol gyalogutak, bulldózerek, épületek vannak, hogy kiszolgálják a mászókat, és profitot termeljenek. Mára divat lett Fujit mászni, és gyakorlatilag bárki megteheti. Kényelmesen felkocsikázik 2400 méterre, beül egy étterembe, majd sétál egy kicsit, közben megáll az egyes állomásokon, amik mondjuk a Yoshida-trail esetében 15 percenként várják a lehetséges kuncsaftokat. Felér a csúcsra, megnézi a napfelkeltét, vesz ipari mennyiségű szuvenírt, esetleg ismét eszik valami főtt ételt, majd leballag a hegyről. Mindenhol van áram, folyóvíz, kulturált WC, büfé, szállás, szóval, ez szerintem nem túrahely, hanem a világ egyik legmagasabban található piaca.
Ilyenből nem egy jár folyamatosan le, és fel.
Ha jól emlékszem legutóbb is ez volt a kifogás a hegy ellen, és azóta ha lehet, még jobban kiépült minden. Sokáig az volt a nagy szenzáció, hogy van kólaautomata a hegy tetején. Nos, ma már komplett vendéglő is van, kíváncsi vagyok, hogy a szórakoztató ipar mikor fog megjelenni. Esetleg egy hullámvasutazás, vagy körhintázás a hegytetőn napfelkelte közben?
A mászási szezon alatt egymást érik a buszok az állomáson.
Az egész hegyről kitiltanám a gépjárműveket, megszüntetném az éttermeket, és legalább felezném a szállások mennyiségét. Nem jó az, hogy bárki képes megmászni a Fujit, ennek szerintem nem erről kéne szólnia. Mássza meg az, aki tudja, szépen az aljától a tetejéig. És akkor minden bizonnyal a világörökség részévé lenne nyilvánítva, mert valóban csodálatos hely, és nagy élmény feljutni a csúcsra, még így is, azzal együtt, ami most zajlik.
Zárszó
Részemről vegyes érzelmekkel távoztam a Fujiról. Meg kellett másznom, és örülök, hogy végül vállalkoztam rá, és annak még jobban, hogy sikerült. Gyönyörű hely, pazar kilátás nyílik róla, szép a kráter a maga sokszínű kőzeteivel, és még van a meghódításában némi kihívás, igaz, nem annyi, mint vártam. Ami erősen rontja az összképet, az a kiépültség mértéke, a rengeteg ember, és az, hogy gyakorlatilag minden azt sugallja, hogy költsd a pénzed, vegyél szuvenírt, ha meg nem, akkor ne is gyere ide. Ez valahogy erősen gusztustalan része a dolognak, de jelenleg ez van, és ahogy láttam, a helyieket egyáltalán nem zavarja, sőt igénylik.
Megmásznám-e még egyszer? Igen. Minden kétséget kizárólag újra megtenném, de ezúttal másképp csinálnám. Több embert hívnék most is, de nem az ittenieket, hanem a családomból, meg a barátaim közül, otthonról. Nem az ötös állomástól indulnánk, hanem a hegy lábától, a lehető leghosszabb útvonalon, hiába tartana két napig a mászás, akkor is. Eszembe sem jutna a nyitott időszakban nekivágni az útnak, valamikor egy-két héttel nyitás előtt, vagy zárás után mennénk, számomra a bazár és a szállás hiánya annyira nem kétségbeejtő.
Azért, akinek lehetősége van rá, és szeret túrázni, ne hagyja ki a Fujit, megéri fölmenni a tetejére, igazán lenyűgöző hely, de számítania kell rá, hogy nem egy szokásos kirándulásban lesz része.
Így lenne az igazi...
