Egyszer volt, hol nem volt..
Ha a telefonokról beszélünk, Alexander Graham Bell neve minden bizonnyal mindenki számára ismerősként cseng. Amerikában, pontosabban Boston-ban, 1876-ban szabadalmat kapott, majd be is mutatta találmányát: a telefont.
Alexander Graham Bell 1847. március 3-án született a skóciai Edinburgh-ban. Édesapja, Melville Bell beszédhibás gyermekekkel foglalkozó tanító, édesanyja, Elisa Grace Symonds arcképfestő és zenész volt. A fiatal Bellt is vonzotta a zenei pálya, végül azonban atyja mesterségét, a gyógypedagógiát választotta.
1863-ban az Elginben működő Weston House bentlakásos fiúiskolában kapott segédtanítói állást, a zenét és a szép beszédet tanította. 1866 szeptemberétől Bathben, a Somerseitshire College tanára. Érdeklődése ekkor fordult az elektromosság felé, itt szerelt fel egy telegráfvezetéket saját és a barátja szobája között. 1867-ben Melville Bell maga mellé vette fiát társnak. Londonban az Egyetemi Kollégiumnál Bell a hangképzés anatómiájának kutatására specializálta magát. A család tuberkulózisfertőzést kapott, Bell is beteg lett.
Apjuk az orvosok tanácsára 1870 júliusában családjával együtt áttelepedett Kanadába. Bell hamarosan meggyógyult. A következő években a bostoni egyetem hangfiziológia professzora lett, több prominens bostoni személyiség beszédhibás gyermekét tanította meg beszélni. Ők támogatták anyagilag távíró-fejlesztési kísérleteit, amelyek a telefon feltalálásához vezettek. Szabadalmi kérelmét 1876. február 14-én adta be, és március 7-én jegyezték be. Telefonját Philadelphiában a centenáriumi kiállításon mutatta be. 1877. július 9-én megalakult a Bell Telefontársaság.
Aztán, mint később kiderült, nem ő volt valójában a telefon feltalálója. Hat évvel korábban, az olasz Antonio Meucci alkotta meg az első telefonnak nevezhető eszközt, melynek nyomdokain végül Bell szabadalmaztatta azt, ugyanis 1874-ben Meucci anyagi nehézségek miatt (egyes források szerint csupán 10 dollár hiányzott), nem tudta véglegesen levédetni találmányát.
Több helyen olvashatjuk azt is, hogy Elisha Gray, Gardiner Hubbard (ő vitte be Bell szabadalmát) után két órával később adta be hasonló szabadalmi kérelmét, így csak e kis időn múlt Bell elsősége, ez azonban nem teljesen így történt.
Antonio Meucci, Elisha Gray
Antonio Meucci, az olasz származású színházi technikus, zseniális feltaláló, már 1849-ben olyan elektromos szerkezetet készített, mely emberi hang átvitelére volt alkalmas. Az Egyesült Államokba települve a szerkezetet tökéletesítette, az első telefonos beszélgetés 1853-ban lakása és laboratóriuma között bonyolódott le. Találmányát tovább fejleszti, és az Amerikai Szabadalmi Hivatalban 1871. december 28-án bejegyezteti azt. A beadványban rögzíti telefonos rendszerének működési elvét. A beadvány érvényessége 1874-ben lejár, meghosszabbítására nem került sor, mivel a végleges szabadalmaztatáshoz továbbra sem volt elegendő pénze. A Szabadalmi Hivatal 1876-ban Alexander Graham Bell telefonjának bejelentését fogadta el.
Elisha Gray (1835. augusztus 2. - 1901. január 21.) amerikai elektromérnök, aki társalapítója a Western Electric Manufacturing Company-nak.
Valójában ebben az időben Gray a távíró tökéletesítésén dolgozott, mint ahogy eleinte Bell is, és 1874-ben ő is eljutott a hangtávíró gondolatáig, azt is felismerte, hogy ezzel a módszerrel zenét, beszédet is lehetne továbbítani, ám látta, hogy a dolog megvalósítása nem lesz egyszerű.
A helyzetét az is nehezítette, hogy akkori megbízója, a Western Electric célja nem ez, hanem a távíró tökéletesítése volt, így a mérnök, bár továbbra is érdeklődött a „beszélő távíró” iránt, többnyire a munkájára koncentrált. Azonban 1876. február 14.-én (ekkora került beadásra Bell szabadalma) valóban bejelentést tett a Szabadalmi Hivatalban, de az nem szabadalmi beadvány volt, csupán egy úgynevezett óvadék-bejelentés.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
