A mobilosodás

Nehéz volna pontosan megmondani, hogy honnan is indulhatott ki a mai értelemben vett mobiltelefon ötlete, technológiája. A legjobb kiindulási pontként talán a második világháború végét követő, a háború alatt rohamléptekkel fejlődő technológiai újításokat lehetne venni.

Az ipar normalizálódása, és a háború utána feleslegessé vált ipari fejlesztések csak arra vártak, hogy a megnyugvó polgári életben használatba vegyék őket. A 40-es évek körül létező elektroncsöves adókészülékek alapozták meg talán a helyfüggetlen kommunikáció mai formáját, azonban ezekkel a készülékekkel elég sok probléma akadt még a tömeges felhasználás elterjedése szempontjából. Nagyon magas fogyasztás és az ebből következő hőtermelés, az akkumulátorok akkori fejlettségi szintje, valamint a rendkívül alacsony adóteljesítmény mind-mind problémát jelentettek. A mai mobiltelefonoktól eltérően ezek a készülékek még duplex módon történő adatátvitelt használtak, azaz egyazon csatornát használva, a „hívó felek” felváltva beszélhettek (lásd CB Rádió).

A későbbiekben ezt felhasználva, egy-egy ilyen rádiót, a vezetékes telefonvonallal összekötve továbbították a hívásokat. Ez azonban még mindig elég körülményes megoldás volt, ugyanis elég sok gondot okozott az adók fél-duplex adatátviteli technológiája, valamint ezek vezetékes vonallal való összekapcsolása.

1946-ban ezt továbbfejlesztette a Bell Labs, így az MTS (Mobile Telephone System) néven, a világon elsőként indítottak nyilvános mobiltelefon szolgáltatást. A meglehetősen nagy tömegű (~35kg) telefonkészülékeket az autók csomagtartójába szerelték, a kézi beszélőt pedig a műszerfalra helyezték. A kapcsoláskor pedig egy kezelő segítségével kellett kiválasztani a hívni kívánt vezetékes telefonszámot. A rendszer kapacitása meglehetősen szűkös volt, egy városban egyszerre csupán 3 hívás volt bonyolítható egy időben.
A szolgáltatásra leginkább szállítmányozási vállalatok, és riporterek fizettek elő.

Az első mobiltelefon

Ahány helyen néz körbe az ember, annyiféle információt talál, ha az első, valóban mobiltelefonnak nevezhető eszköz eredetét keresi. A legelfogadhatóbb történet azonban az lehet, hogy a korábban a Western Electric-nél, majd a Motorola-nál dolgozó Marty Cooper, aki személyi hívókkal foglalkozott, az 1970-es évek elején kapott egy megbízást a vállalattól, hogy fejlessze ki a mobiltelefont. Hat hónapos határidőt kapott a terv megvalósításához, végül 1973. április 3.-án mutatta be „Radio telephone system” nevű szabadalmát egy New York-i utcán, riporterek, és járókelők között. Nyilatkozata alapján Kirk kapitány és a Star Trek inspirálta őt, hogy megalkossa a mobiltelefont.

A Motorola DynaTAC 1kg súlyú készülék volt, és akkumulátora ~35 percnyi beszélgetést biztosított. Listaára 4000$ körül volt, mégis több ezren álltak sorba érte.
Sikere természetesen nem maradt követők nélkül, egyre-másra jöttek ki a további fejlesztések, és egyre több gyártó lépett be a képbe. Ma több mint 5 milliárdra tehető a mobiltelefon előfizetők száma világszerte. Ez ötször több mint 2000-ben.

De beszéljen helyettem egy videó: [link]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!